Szabó Borbála: Az óra körbejár

– Hát te meg miért sírsz? Cssss, cssss, hát nincs semmi baj! Már mindenki szépen alszik. Alszik apa. Alszik nagyapa. Alszik nagymama. Mindenki alszik. Mert aludni jó. Majd te is rájössz egyszer, mókuska. De mikor jössz rá? Cssss, cssss, aludjál, mókuskám!
A baba végre kifárad, elalszik. Nyitott szájjal szuszog az anyuka vállán. Az anya olyan finoman teszi le, mint a legdrágább porcelánt. És ő is bezuhan az ágyába.

kettő

Az anyuka pelenkázza a vidáman gurgulázó gyereket.
– Nézzük csak, mi van a pelusban?
Hamar kiderül a válasz. Az anya befogja az orrát.
– Húúúúú, hát jó nagy dolog van ebben a pelusban! Hát nagyon ügyes volt itt valaki! Hát nagyon, de nagyon ügyes volt! Bizony!
A gyerek nevet azon, hogy az anyuka vicces orrhangon beszél, miközben a kakis pelust tisztára cseréli.

három

– Naaa, ki jön a házamba?
A pici lány nekiindul vaskos lábain, de a második lépésnél lezöttyen a földre. Legörbül a szája, sír.
– Semmi baj, nem baj! Állj fel gyorsan, és gyere a házamba!
A kicsi elszántan talpra áll és könnyes szemmel megint nekiindul. Egy, kettő, három lépés, és már meg is érkezett! Az anya felkapja és összepuszilgatja a hőst.
– Jaj, de jó nekem! Megjöttek a házamba!

négy

A kislány már ovis, anyukája kézen fogva húzza maga után az utcán.  
– Gyere, szívem, tudod, anyának sietnie kell! Lépkedjél kicsit gyorsabban, jó?
– Ott egy csiga!
– Hű, tényleg! Milyen aranyos, a kis szemeit hogy kidugja, látod? Na jó, most már megnézted, most már mehetünk!
– Anya, ott meg egy giliszta van, nézd! Egy giliszta! A giliszták meg a csigák mit mondanak egymásnak?
– Azt mondják, hogy ha elkésünk az oviból, akkor anyát nagyon leszidja a főnöke a munkahelyén.
A kislány most kicsit megbántódik.
– Ezt nem is a giliszták meg a csigák mondták! Hanem te!
– Na jó, igaz, ezt én mondtam. Ott a busz, gyere, fussunk!
Rázkódik az ovis hátizsák, libeg a ridikül. Felszállnak.

öt

A kislány a konyhaasztalnál ül és gyümölcsjoghurtot kanalaz. Az anyuka kabátban áll, indulásra készen.
– Anya, nem értem a prímtényezős felbontást! Segítesz?
– De hát az nagyon egyszerű! Veszed a számot, húzol mellé egy függőleges vonalat. És így elkezded leosztani.
– De mivel?
– Hát prímszámokkal.
– Mik is azok a prímszámok?
– Hát…  tudod, azok valahogy olyan számok, amiknek nincs olyan osztójuk, ami… ami nem prím. Vagy ami de, prím. Bocs, mókuska, igazából fogalmam sincs. Jógára mentem, kérdezd apádat!
Futtában puszit ad a kislány feje búbjára. A kislány még utánakiált.
– Megvan! Ami csak önmagával és eggyel osztható!

hat

A lány pattanásos nagy kamasz. Áll a szobája közepén, körülötte szétdobált ruhák, és keserűen szónokol.
– Utálom, utálom, utálom!!! A rohadt iskolát, a rohadt életet, azt, hogy egyedül nekem nincs mellem az egész osztályban, de főleg – gyűlölöm a rohadék ruháimat! Mindegyik olyan, mint egy felmosórongy!
Az anyuka feje már tiszta vörös a dühtől.
– Igen?? Igen?? Na jó, akkor többet nem is veszek neked méregdrágán ruhát, hordjad a felmosórongyot! Ha úgyis mindegy!
– Köszi szépen, szuper anya vagy, mondhatom! Nem csoda, hogy apa is megőrül tőled!
– Tessék… ?! Mit mondtál? Apa tőled őrül meg!
– Apa eleve őrült! És te is! Utálok mindenkit! Meg akarok halni!!!
A lány zokogva a padlóra veti magát, a ruhák közé.

hét

Két nő ül a cukrászda teraszán, anya meg a lánya. Süt a nap, és ők krémest lakmároznak. Az anya szeme felcsillan.
– Ú, ne nézz oda, de ott ül egy gyönyörű pasi a másik asztalnál!
– Anya, férjnél vagy huszonöt éve. Nem nézegetheted a pasikat.
– Ne szemtelenkedj már, én csak neked nézegetek! Juj, ez tényleg nagyon helyes… Szőke és kis pisze, pont ilyesmi unokákat szeretnék!
– Jaj, anya, ne csináld már! Amúgy magas?
– Hát ülve nem annyira. De amúgy biztos! És most már sűrűn idenézeget.
– Nem csodálom, percek óta bámulod.
– Ne fordulj meg! Ne fordulj meg!
A lány megfordul és megvizsgálja az illetőt.
– Anya.
– Na? Milyen?
– Az egy nő.
– Jééézusom… Bocs. Ne haragudj, mókuska! Nincs rajtam a szemüvegem.

Kép: Unsplash / Evie Shaffer on

nyolc

Az anya gyászos bejelentéssel áll elő.
– Most olvastam az interneten, hogy a lógó mell az, ami alá ha beteszel egy ceruzát, nem esik le.
– Na és?
– Nekem nem esett le egy tizenkettes színesceruza-készlet.
– Nyugi, anya, nézd a dolog jó oldalát! Nem kell tolltartót hordanod magaddal.
– Hogy lehetsz te ilyen cinikus?! Minek szül az ember gyereket, hogy vénasszony létére megalázza, kiröhögje… ?
– Ne csináld már, azt hittem, hülyéskedsz! Alig múltál ötven, tök jól nézel ki!
– Annyira öreg vagyok! Pedig én még nem akarok meghalni! Meg akarok halni! Vagyis hogy nem, nem! Vagy mégis igen! Lehet, hogy most megfojtom magam a vasalózsinórral! 
– Na jó, amíg eldöntöd, felteszek egy kávét.
– Én is kérek. Tejszín, két cukor.

kilenc

A lány kabátban áll, már kicsit türelmetlenül, indulásra készen. Az anya békésen gubbaszt a fotelban.
– Oké, anya, csak mondd gyorsan, rohannom kell a gyerekekért!
– Jó, jó, gyorsan mondom. Szóval híres televíziós személyiség, valamilyen Tamás. Hat betű.
– Ööö…  Tamás? Hát van az a Hajdú.
– Az Péter.
– Ja, igen. Akkor Sebestyén… vagy Puzsér? Vagy az nem az. Passz, anya, bocs, de nem tudom. Kérdezd meg valamelyik barátnődet, én már nem nézek tévét. Futok, jó? Majd hívlak.
Futtában puszit ad az anya hajára, és már szalad. Az anya még utánakiált:
– Megvan! Vitray! Vitray!

tíz

Az öreg nénikét az asszony lassan vezeti az utcán.
– Anya, kicsit sietnem kéne. Tudsz egy picit gyorsabban jönni?
Az anya megáll és vidáman elmosolyodik. Az utca túloldalára mutat.
– Nézd, ott van apád!
– Apa már meghalt, anya. Menjünk tovább, jó?
– De tényleg ott volt, mókuska, megint láttam! Biztos, hogy ő volt!
– Jó, akkor lehet. Ha őt láttad, akkor ő volt.
– Mondott is valamit. Nem hallottad, mit mondott?
– Szerintem olyasmit, hogy ha ma se adom le azt a munkát, amit már a múlt héten kellett volna, akkor ki fognak rúgni.
Az anya most kicsit megbántódik.
– Ezt nem is apád mondta.
– Nem, ezt én mondtam. Na gyere, induljunk visszafelé!           

tizenegy

A lány beszél az anyukához, aki mint egy riadt állatka, csak áll az ismeretlen szoba sarkában.
– Nálunk fogsz lakni, anya! Érted? Jössz a házunkba! Jó lesz, ugye?
Az anya hosszan töpreng valamin, aztán gyanakodva a lány szemébe néz.
– Az attól függ, ki vagy te.

tizenkettő

A lány óvatosan felemeli a takarót, felhúzza a hálóinget.
– Na, nézzük csak, mi van a pelusban! Hú, de nagyon ügyes volt itt valaki! Hát nagyon, de nagyon ügyes volt! Bizony. 
A lány tisztára cseréli a koszos pelenkát. Az anya sírdogál, a lány felülteti, nyugtatgatja.
– Hát te meg miért sírsz? Cssss, cssss, hát nincs semmi baj! Már mindenki szépen alszik. Alszik apa. Alszik nagyapa. Alszik nagymama. Mindenki alszik. Mert aludni jó. Cssss, cssss, aludj, anya, aludjál!
Az anya végre megnyugszik, elalszik. És a lány olyan finoman teszi le, mint a legeslegdrágább porcelánt.

Kép: Unsplash / Evie Shaffer on