„Sokat kell másutt lenni, és az ember meglátja a saját hazája értékeit”

– Miben rejlik a Recirquel Újcirkusz Társulat egyedisége? Mi a védjegye?
– Az én megközelítésem szerint az artista tulajdonképpen nem más, mint mozgásszínházi előadóművész. A Recirquelnél az emberi test határait azért feszegetjük, hogy a mozdulatokkal képesek legyünk a történetmesélésre. Tiszteletben tartjuk a magyar cirkuszi tradíciókat, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetünk az érzelmek közvetítésére, a lelki történések megmutatására is. A közönség csak így képes az ámulatba esésen túl azonosulni, együttérezni a cirkuszművészekkel. Nekünk ennek az együttérzésnek a megteremtése a célunk, illetve az, hogy olyan egész estés nagyszínpadi produkciókat találjunk ki és valósítsunk meg, amelyekben a zene és a látványvilág a cirkuszművészetet új és absztrakt kifejező mozgásművészetté formálja.

A Recirquel produkcióiban a klasszikus artistatechnika mellett fontos szerepet kap a tánc- és a színészmesterség, valamint a látványvilág és az egyedileg komponált zene.

– Mi jellemző általában egy-egy előadás megszületésére? Hogyan válik ötletből produkció?
– Első körben hagyni kell, hogy az ihlet járja a saját útját, mi pedig éberen figyeljük, hogy merre indul, hogyan alakul. Megbeszéljük egymással, hogy egy adott téma kiben milyen érzeteket kelt, ezt követően van, amikor képeket tanulmányozunk, zenéket hallgatunk, egyszóval hagyjuk, hogy hasson ránk a hangulat. Körvonalazzuk a produkció karaktereit, kidolgozzuk a szereplők egymáshoz való viszonyát, aztán ezek összességéből születik meg a kerettörténet. Természetesen az előadóművészeink személyisége is nagyban meghatározza a produkciók formálódását – senkire nem erőltetek olyan szerepet, amelyben nem érzi magát önazonosnak.

– Az Edinburgh Festival Fringe óta a My Land sorra kapja méltató kritikákat. Nemrégiben a franciaországi Festival OFF d’Avignon közönségét nyűgözték le, a kritikusok a „homok isteneiként” aposztrofálták a társulat artistáit, akik, „fluid mozgásukkal, érzékiségükkel újraértelmezik az előadóművészeti műfajokat”. Mit gondol, mi lehet az a különleges vonzerő, ami miatt ilyen a fogadtatás?

– A My Land komplex „csomag”: a kortárs táncot, a színházat és a cirkuszművészetet ötvözi, és az emberiség gyökereit, az ember és anyaföld közötti kapcsolatot állítja fókuszba és jeleníti meg egy illúziókkal teli térben.

Az előadásban – most első ízben – kizárólag külföldi vendégművészek szerepelnek, köztük hét, nemzetközileg elismert artista. Az ő sorsukból, személyes élettörténetükből, vallási hagyományaikból és mítoszaikból inspirálódott az ukrán népzenei elemekkel átszőtt előadás. A felhangzó tradicionális tatár, moldáv és ukrán népzenei motívumokat Both Miklós kutatta fel. Ezek a dallamok is inspirációul szolgáltak Szirtes Edina Mókus és Terjék Gábor zeneszerzők számára, akik a végső zenei keretet létre hozták.

Kép

Vági Bence - Kép: Hirling Bálint

Egy ősi világot mutatunk be úgy, hogy közben a művészek saját magukról mesélnek. A személyes ihletettség ellenére a My Land mégis mindenütt érthető, mindenki által dekódolható témákat és gondolatokat rejt, hiszen a szülő- és anyaföldtől való elszakadás, a szerelem, a tradíciók, a szabadság kérdései örökérvényűek. Sikerült találnunk egy olyan „nyelvet”, ami közel vitte az előadásunkat a táncszínházhoz – ezt támasztja alá az alulról megvilágított földasztal és a játéknak keretet adó föld–fény ellenpontozás is. A cirkuszi trükkök és az érzelmi tartalom összefonódik, erősíti egymást. Fellelhető az előadásban egyfajta őserő, amelyből a modern ember oly’ keveset tapasztalhat meg. Elvárosiasodott környezetben, betondzsungelekben élünk, ahol gyérül az ember és a természet közti kapcsolat. Az őszinteség és az a professzionalizmus, amit az artisták ebbe beleadtak, jócskán közrejátszhat abban, hogy rendre méltató kritikákat kapunk. A kezdetekkor fogalmam sem volt, hogy ekkora sikerre tesz szert a produkciónk.

– Az még nem merült fel, hogy külföldre helyezzék át a székhelyüket?

– Közel 150 napot töltünk egy évben külföldön. Ez rengeteg. Éppen ezért rendkívüli módon értékeljük, amikor Magyarországon a saját ágyunkban alhatunk, amikor a hazai ízeket kóstolhatjuk, vagy amikor a családunk és barátaink körében lehetünk.

Ilyenkor az ember nem arra gondol, hogy elmenjen. Inkább azt érzi, hogy de jó, hogy végre itthon vagyok! Sokat kell másutt lenni, és az ember meglátja a saját hazája értékeit. Büszkék vagyunk a külföldi meghívásainkra, boldogan visszük hírünket a nagyvilágba, de nem tudom elképzelni, hogy például New York-ban, távol a természettől telepedjek le.

– A siker idővel átrajzolódik az emberben. Önnek mit jelent most a siker?

– Egyfelől azt, hogy minél több helyen nyomot hagyjak a társulattal a világban, olyan helyeken is, amelyek korábban az újcirkuszra csak mint szórakoztató műfajra tekintettek.

Másrészt pedig az a célom, hogy a Recirquellel egy olyan megkerülhetetlen művészi formát hozzak létre, ahol cirkusz- és táncművészet egyesül, ahol a kettő teljesen egyenrangúan tud egymás mellett működni, s amelynek neve cirque danse.

Kép

Non Solus - Kép: Pozsonyi Roland

Sikernek könyvelem el, ha a nálam fiatalabbaknak átadhatom a tudásom – ők lesznek majd az a következő generáció, akik az újcirkuszt még komplexebbé tudják alakítani.

– Testet és szellemet erőteljesen igénybe vevő, rengeteg energiát, kiemelkedően jó állóképességet követelő produkcióról beszélünk. Van valami speciális diéta vagy edzésterv, amelyet a mozgásművészeknek követniük kell a felkészülés során?
– Minden az előadóművészekre van bízva, de sokat beszélgetünk a hivatásukhoz leginkább passzoló étrendről és edzésmódszerekről. Leginkább az élsportolók étrendjéhez hasonlítható a társulaté.

– Ha a Recirquelnek zászlaja lenne, milyen jelszavak állnának rajta?
– Minőség és professzionális szórakoztatás. Azzal a törekvéssel indultunk, hogy megújítsuk Magyarországon a cirkusz műfaját, új értékekkel, színekkel gazdagítva azt. Úgy érzem, hogy sikerült olyan társulattá válnunk, amelynek tagjai előadásukkal képesek megérinteni az emberek szívét.