„Állítsátok meg a Földet!” – Ne sajnáld az időt a pozitív unatkozásra!
A nyár a pihenés, a lelassulás, a vakáció és szabadság időszaka. De merünk-e élni a lehetőséggel, vagy úgy érezzük, hogy mindig valami hasznosat kell tennünk? Ki tudunk-e szállni a mindennapos mókuskerékből? És egyáltalán tisztában vagyunk-e azzal, hogy mire van szükségünk, mi kapcsol ki, mi pihentet, vagy mások tanácsai befolyásolnak? Kerecsendi-Mester Szilvia mentálhigiénés szakember nem receptet ad, hanem arra ösztönöz, hogy találjuk meg az egyéni szükségleteinket, feltöltődési lehetőségeinket, és ne sajnáljuk az időt a pozitív unatkozásra.

„Le akarok szállni róla!”
„Állítsátok meg a Földet, le akarok szállni róla” – énekelte a szállóigévé vált sorokat Csákányi László. Igaz, a dal a kiábrándultságról és egy jobb világ utáni vágyakozásról szól, a mai pörgős mindennapokba is beférkőzik az érzés. Gyorsabbá vált az élettempó, kapkodunk, stresszelünk, mindig tevékenykedünk, és ebből nehéz kiszállni. A nyári időszak tökéletes lehetőség a lelassulásra, de nem a fix munkaidők korszakát éljük, és ha be is fejezzük a munkát, még otthon is előkerül a laptop, felvesszük a telefont, elintézünk néhány feladatot. Egyre kevésbé kiszámítható a munkaidő és a szabadság, ráadásul a szülők nem mindig tudják együtt eltölteni a szabadidőt, hiszen valakinek otthon is kell lennie, ha épp a gyerek nem táborról táborra jár, és nincs nagyszülői segítség.
„Sokkal inkább magukra vannak utalva a családok, és jóval többet várnak el tőlünk a társadalomban – véli Kerecsendi-Mester Szilvia mentálhigiénés szakember. – Felelj meg mindenhol, járj programokra, vidd a gyereket tornára, és tölts minőségi időt! Mindig mozgásban kell lennünk, és a »ne csinálj semmit« nincs a köztudatban.
Szétfolyik a munka és a magánélet, amiből sok feszültség fakad. Már a gyerekek életébe bekúszik a pörgés a sok óvodai program – néptánc, úszás, angol – miatt. De otthon sincs pihenés, szabad játék, ha délután is ide-oda viszik a gyereket, és mindig csoportokhoz kell alkalmazkodnia.
Az újabb generációknál, különösen az alfáknál jelen van a FOMO-jelenség, a fear of missing out, vagyis félelem a kimaradástól. El kell olvasnom a híreket, képben kell lennem, nézni az Instagramot, a TikTokot, nehogy lemaradjak egy eseményről, kilógjak a közösségből. Ez is hatalmas stresszforrás. Mások mondják meg, hová kell menni táborba, nyaralni, mi a trendi, mit kell követni. Már azt sem tudom, mire van szükségem; kikapcsol a gondolkodás, az önismeret. Egy idő után azt érzem, hogy ez nem is rólam szól. Ez az állandó alkalmazkodás bedarál” – magyarázza a szakember, akivel mi „munka” közben is lazítunk, a város egy kis szigetében, egy jóleső kávé kortyolgatása közben.
Csak az ér valamit, aki hasznos?
Hasznosnak kell lennem, valamit csinálnom kell, rendet kell rakni, legyen szép a lakás, mert más is felteszi a Facebookra, nehezedik ránk egyfajta belső nyomásként a kísértés, hogy megfeleljünk. Nem igaz, hogy másnak megy, nekem meg nem, korholjuk közben saját magunkat. Kerecsendi-Mester Szilvia szerint a hasznosságérzetet a gyerekkorunkból hozzuk, hogy csak akkor érünk valamit, ha foglalatoskodunk, ha van feladatunk. Ezért kérdőjelezzük meg gyakran, hogy egyáltalán megengedhetjük-e magunknak a pihenést, nem lustálkodás, haszontalanság-e.
„Menjél valahová, csinálj valamit, halljuk belső hangként az elvárásokat, és gyakorlatilag nincs mintánk arra, hogyan kell megállni, kicsit magunkban lenni, magunkba mélyedni. Ezt tanultuk, a mama sem ült le, mert még sodorta a csigatésztát, és mindig talált valami munkát, én meg csak úgy legyek a rendetlenség közepén, miközben pizsamanapot tartok? – vázolja fel sokak dilemmáját a mentálhigiénés szakember. – Nem véletlenül van annyi pszichés probléma, mert nem pihennek az emberek, nem töltődnek, nem használják fel a nyári időszakot. Hasznos elfoglaltságokat találnak, amelyek mind kötöttek.”
„Ha nem pihenjük ki felnőttként a vég nélküli munkaidőt, diákként a tanév fáradalmait, utána ugyanazokkal a nehézségekkel, feszültségekkel megyünk dolgozni vagy iskolába.”
A szakértő szerint a nyári gyakorlás is egy nagy csapda, amikor a gyerek feladatokat kap, kötelező olvasmányt kell olvasnia, és ez a szülőre is újabb feladatokat ró, újabb konfliktusforrást teremt, hiszen nyüstölni kell a gyereket, de ez mindkettőjük számára teher.
Egyéni szükségletek, egyéni pihenés
Mindenki azt mondja, hogy lassulj le. Éld meg a pillanatot, legyen énidőd. De hogyan érdemes hozzáfogni, és mi az, ami valóban pihentet, kérdezhetnénk. Kerecsendi-Mester Szilvia meglátása szerint a közösségi média általában instant megoldásokat kínál. Ajánl hét vagy tíz dolgot, ami biztosan kikapcsol. De mi van akkor, ha ezek közül egyik sem a sajátom? A diákok a vakációra bakancslistát kapnak, hogy nézzék a csillagokat, homokozzanak, menjenek ki az esőbe, ugráljanak a sárban. A mentálhigiénés szakember szerint ez is egy elváráslista, amit pipálgatunk, mint egy házi feladatot.
„Nem biztos, hogy nekem is az a kikapcsolódás, ami a másiknak. Mindfulness coach-ként el tudom mondani, hogy vannak lazító és relaxációs technikák, de nem mindenkinek jön be a relaxáció, és aki nem képes rá, magát okolhatja, amiért nem megy neki. Jogom van nem jól érezni magam olyan helyzetekben, ami nem az én módszerem. Ha belül frusztrált vagyok, az nem pihenés. Épp ezért nem szeretek direkt tanácsot adni.
Tudatosítsuk, hogy mire van szükségünk! Nagyfokú önismeret kell ahhoz, hogy tudjam, hol szálljak ki a mókuskerékből, és mi tölt fel.
Van, aki egy kávéval kiáll az erkélyre, és ez jó érzéssel tölti el. Van, akit az olvasás, a kertészkedés vagy egy baráti beszélgetés pihentet. A takarítás is lehet jóleső, ha látom utána a rendet. Független attól, hogy ki mit mond, azt kell tennem, ami engem nyugtat, ami pozitív érzést ad.”
Szilvia szerint egy párkapcsolatban vagy családban fontos egyeztetni, kinek mi az igénye, ki hogyan képzeli el a nyaralást. Hegyre vagy víz mellé menjünk? Feküdjünk a tengerparton, kiránduljunk a természetben, vagy élményt élményre halmozzunk? Ha egymásra erőltetjük az elképzeléseinket, hatalmas stresszforrássá válhat a közös nyaralás. Lehet, hogy a kamasz végigmorogja, és a légkondícionált szobában ül, az anya pedig csak áthelyezi az otthoni helyzetet egy idegen környezetbe, mert ugyanúgy ő felel az étkezésért és a szórakoztatásért. A szakértő szerint az sem baj, ha igény szerint a párok külön baráti társasággal pihennek, ha ez felfrissíti őket és a kapcsolatukat is. A lényeg, hogy tudjuk, mire van szükségünk.
Pozitív unatkozás
A lelassulás és az unalom első hallásra negatív fogalomként csengenek, pedig fontos részei az életünknek. Jó lenne, ha nemcsak a nyári időszakba tudnánk belecsempészni. A mentálhigiénés szakember úgy látja, hogy a keretek biztonságot adnak, de ha mindig tele vagyunk céllal, feladattal, és örökösen másokhoz alkalmazkodunk, egy idő után elfáradunk, sőt kiégünk.
„Nem véletlenül hódítanak a slow éttermek, hogy legalább pár órára lassuljunk le, és a mindfulness, hogy itt és most, tudatosan éljük meg a pillanatot. A szétforgácsolódásban egyre nagyobb rá az igény. Annyira ingerdús a környezetünk, hogy szinte függünk az ingerektől, és hiányérzetet ad, ha nem kapjuk meg az impulzust. Az újabb generációkat már nem lehet eltiltani a közösségi oldalaktól, de fel kell kínálni más lehetőséget is. Tegyük le mindannyian a telefont, és fedezzük fel a világot!”
„Mutassuk meg, hogy jó a »semmittevés«, amikor bogarászunk, kavicsot gyűjtünk, nézzük a felhőket, vagy a folyóba lógatjuk a lábunkat.”
Szilvia fontosnak érzi az új szokások bevezetését, amikor időt adunk magunknak, hogy együtt töltődjünk. Elengedhetetlennek tartja a pozitív unatkozás megtapasztalását, mert csak így vagyunk képesek gondolkodni, meghallani saját magunkat, az érzéseinkre fókuszálni.
„Ott üres tér van, valamit ki kell találnom, kénytelen vagyok magammal foglalkozni. Ezt vesszük el sok esetben a gyerektől, amikor nem teremtünk lehetőséget a szabad játékra, hogy feltalálja magát. A kamasz számára élettanilag fontos, hogy »unatkozzon«, és közben megismerje önmagát. Ez egy láthatatlan belső munka, de a legértékesebb. Kívülről semmi sem történik, de valójában magunkon dolgozunk. Halljuk a gondolatainkat, figyelünk az érzéseinkre, az alvásszükségletünkre, az éhségérzetünkre, a saját életritmusunkra. Rácsodálkozunk a világra és saját magunkra.”
Ebben a hónapban külön figyelmet fordítunk arra, hogy minél több olyan cikket olvashassatok a Képmás.hu-n, amelyek passzolnak a „vakáció-flowhoz". Most jöjjön egy kis vízpart, napsütés, hideg málnaszörp, bográcsozás, gyerekkacaj a strandon, beszélgetések a tűz körül. Az Emberek zenekar ikonikus slágeréből kölcsönözve a gondolatot:
Júliusban a hónap témája: Süt a nap, nehogy szomorú légy!
Kapcsolódó cikkeinket itt éritek el.
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>