Schäffer Erzsébet

Tegnap egy kis kávézóban két férfival randevúztam. Interjút kértem a világszerte sikereket arató magyar természetfilm rendezőtől, akiről egy ismert fotográfus itt készítette el a...

Amikor megláttam a termálfürdője miatt divatba jött alföldi kisváros teázójában – miközben hatalmas kiáltással és szokásos túlzó gesztusaival a mellére ölelt, s lapogattuk egymás...

– Si, senora, csak a csípőt… Nem, a válla nem mozog… Egyenes a dereka… A szeme, a szeme elárul mindent… Csak finoman… Bueno! Bueno...

Az ember egyszer csak észreveszi, ha válaszolt is a hozzá érkezett levelekre, annyi, de annyi tornyosul körülötte, hogy lassan már nem fér tőlük. Így...

Nagyon sok levélben sok ajándékot kapok. Idézeteket, gondolatokat, emlékeket, verseket, alkalmi köszöntőket, még recepteket is. Ezek közül azokat, amelyek valamiért megfogtak, elteszem, s néha...

Juzek – most úgy írom, ahogy ejtettük a nevét, amúgy leírva: Józek. Restaurátor volt és világfi. És lengyel. Abban az időben, amikor, ha jól...

A két férfire egy játszótéren lettem figyelmes. Az ezüsthajú, szemüveges a padon ült, a tüskehajú szeplős a hintán. Lendült magasra, föl, le, föl, le.

Már belerakta a diót, jócskán adagolta, sokkal többet, mint, amit a recept előír. Úgy, ahogy szokta, gyorsan szétválogatta, zacskóba rakta, a húsklopfolóval összetörte és...

Schäffer Erzsébet ezúttal Tarkovszkij hősét idézi meg.

Történt egyszer, hogy a marguaritai halász éppen szakadozott chinchorrójában hűsölt a kunyhója mellett, amikor mellé lép egy turista és kérdi, van-e hala. A halász...

„Fölszállsz a HÉV-re, és húsz perc múlva itt vagy nálunk” – mondja a telefonban Schäffer Erzsébet . Csak húsz perc – jut eszembe a...