Az ölelőrobot enyhítheti magányunkat – de készen állunk-e arra, hogy egy robottól kapjunk érzelmes gesztusokat?

Egy szeretett személy ölelése általában erőteljes, pozitív érzelmi hatást gyakorol ránk. Tudományosan bizonyított, hogy az ölelések nemcsak a társas kötődéseinket fokozhatják, hanem rengeteget javíthatnak testi-lelki jóllétünkön. Olyan korunkbeli „népbetegségek” tüneteit is enyhíthetik, mint például a magányosság, a folyamatos stressz és a depresszió. Ám ez közel sem mindenki számára elérhető, hiszen nem mindenki kaphat ölelést bármikor, amikor csak szüksége van rá. 

Egyesek annyira magányosak, hogy fizikailag nincs a közelükben senki, aki megölelhetné őket: vagy azért, mert például megözvegyült idősek, vagy épp távkapcsolatban élnek szeretteikkel, családtagjaikkal. 

A tudomány, úgy tűnik, ezt a problémát is kész áthidalni, nagy energiákat fektetve az emberek számára legideálisabb, leginkább elfogadható úgynevezett ölelőrobotok finomhangolásába.

Egy robot oldhatja a magányt és a feszültséget? 

Ez azért több okból sem ennyire egyszerű. Robotikában jártas szakemberek az úgynevezett „szociális robotok” egy olyan típusát fejlesztik tovább erre a célja, amely – embertársak híján – képes lenne minél valósághűbben megölelni az embereket. Szociális robotoknak azokat a gépeket tekinthetjük, amelyek önállóan tudnak mozogni emberek között, és képesek kapcsolatba is lépni velük akár gesztusok, akár szavak segítségével. 

Szociális robotokat alkalmaznak már például autista gyermekek kapcsolatteremtő készségeinek javítása érdekében. A Luxemburgi Egyetem kutatói létrehoztak egy QTrobot névre keresztelt, kisgyermek nagyságú humanoid robotot, amely lát, hall és beszél, mosolyog és apró karját ölelésre tárja. Az eredmények alapján a kutatók úgy gondolják, hogy a QTrobothoz hasonló, mesterséges intelligenciával működő segítő robotok áttörést hozhatnak a mindennapi kommunikációt stresszhelyzetként megélő, autizmus spektrumzavar jeleit mutató gyerekek szociális készségeinek, beilleszkedési képességeinek fejlődésében. 

Hasonlítson az emberre az ölelőrobot?

A szociális robotok fejlesztésének egy másik leágazásával foglalkozik az etorobotika, az etológia és a robotika összekapcsolásának tudománya, ami arról szól, hogyan lehet a robotok működését fejleszteni az állati és emberi viselkedési szabályok alapján. 

2010-ben alkották meg az első olyan robotot, MOGI Robit, amelyet kutyára jellemző viselkedésformákkal is felruháztak, például csóválja a farkát, ha örül, és visszaviszi a labdát a gazdájának. 

Egyik fejlesztője, dr. Miklósi Ádám, az ELTE TTK Biológiai Intézetének igazgatója, az Etológia Tanszék vezetője egy korábbi interjúban azt fejtegette, hogy egy házőrző robotnak nem feltételen kell külső jegyeiben is kutyaformájúnak lennie. Mint fogalmazott: „Az emberek már gyermekkoruktól sokféle kitalált külsejű lényt elfogadnak, megszoknak. A felmérések azt mutatják, hogy az élőlényeket túl élethűen mintázó gépek inkább félelmet, mintsem bizalmat keltenek.”

Az ölelőrobotokon dolgozó tudósok célja sem feltétlenül az, hogy emberhez hasonló gépet alkossanak, hanem hogy olyan funkciókkal és külsővel ruházzák fel a találmányt, amit az emberek elfogadnak, és ami valóban pozitív érzelmeket vált ki belőlük. Ez komoly kihívást jelent a szakembereknek, mert egy jó ölelőrobot megtervezéséhez alapos pszichológiai kutatásokra van szükség. Ha a robot például túlságosan ormótlan vagy javarészt fémből készül és viselkedése, megjelenése katonásan rideg, az embereket sokkal inkább elijeszti, mint hogy boldogan ölelgetnék. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

A gesztus legyen valósághű, a külső bizalmat ébresztő

Egy tavaly decemberben megjelent tanulmány egy újonnan kifejlesztett gépet vett górcső alá. Az eredetileg Moffully néven kifejlesztett ölelőrobot tovább finomított verziója, a Moffully II úgy néz ki, mint egy nagy, humanoid mackó: két méter magas, és puha szőrzet borítja. Lényeges tulajdonsága, hogy képes mozgatni a karjait, aminek köszönhetően különböző gesztusokat tud végrehajtani az ölelés során. Amikor két ember összeölelkezik, kezeikkel gyakran megsimogatják vagy például hátba veregetik egymást, hogy megerősítsék együttérzésüket. A tervezők nagyon fontosnak tartották, hogy egy ölelőrobot is képes legyen ilyesmikre, pontosan azért, hogy az ölelés valósághűnek tűnjön. A Moffully-II már függőlegesen is tudja mozgatni a kezét az ölelt személy fején, és szorító gesztusokra is képes. Ezek az ölelésen belüli gesztusok nagy szerepet játszottak abban, hogy vizsgálatokba bevont önkéntesek milyen mértékben élvezték az ölelést. 

A tesztre felkért emberek a dörzsölő, „fejsimogató” gesztusokat kedvelték a legjobban.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Sokan ódzkodnak ettől a lehetőségtől, mégis ígéretesek az ölelőrobotok

Minden aggály és ellenérzés ellenére az ölelőrobotok vitathatatlanul ígéretesek az olyan emberek testi-lelki jóllétének növelése érdekében, akiknek erre máshogyan nem lenne lehetőségük. Például az idősotthonokban élő, demenciával vagy más problémákkal küzdő emberek, akiknek nem sok szociális kapcsolatuk van. 

Egyre többen foglalkoznak azzal, hogy az idősek gondozásában a szociális robotika alkalmazásának milyen távlati előnyei, lehetőségei rejlenek, mivel társadalmi arányuk növekedése egyre komolyabb gondot jelent az elöregedő fejlett világban. „Amellett, hogy a gépek alapvető feladata az emberek támogatása, illetve tehermentesítése, az is kulcsfontosságú szempont, hogy a tudomány ne lélektelen vastömegeket hozzon létre, hanem az idős emberekkel pozitív interaktív kapcsolatot kialakító társrobotokat” – fogalmazott Csukonyi Csilla pszichológus egy, a Debreceni Egyetemen tavaly év végén rendezett szakmai konferencián.