Gerald Durrell és Victor Hugo is élt a szigeten, ahol még a templomot is tündérek csempészik a helyére

A Portelet-öböl színes, kövér kavicsokkal ékesített homokján apály idején egy másik, miniszigetre is ki lehet sétálni, Janvrin kapitány szigetére. Ugyanez a zöldellő növényzettel borított képződmény – egy toronnyal a tetején – dagálykor a vízben lebegő díszként kandikál ki az óceán habjaiból. A kapitány a XVIII. század elején vált a foglyává, amikor a pestisjárvány idején már betegen tért vissza a hajójával Jersey-re, ezért nem engedték partra szállni. Élete így a miniszigeten végződött, teste azóta is ott nyugszik. Lelke talán az öböl fölött lebegve vigyáz a napozókra, kutyasétáltatókra – s persze ránk. 

A kis kikötőtől alig néhány percet autózva Jersey talán legnépszerűbb üdülőhelyére, a Sir Winston Churchillről elnevezett parkkal büszkélkedő Saint Brelade-ba érkezünk. Ez a mediterrán hangulatú, virágos, pálmafás kis paradicsom a százezernél alig több lakosú sziget tizenkét megyéjének egyike. Nevét egy VI. századi kelta vándorszentről, Branwalatorról kapta, akinek élete csupa rejtély. Bizonyos források szerint Bretagne szülöttje, mások a cornwalli király fiának vagy épp az ősi Dol egyházmegye püspökének valószínűsítik, amelynek Jersey is a része volt. A róla elnevezett helyi templom fekvése az óceán ölelésében egészen egyedi, de erre is van magyarázat. 

A legenda szerint, a templom eredeti helye egy mérfölddel arrébb volt, ám éjszakánként tündérek hordták át tégláról téglára a partra. 

Az pedig nem legenda, hanem érdekesség, hogy a megye első emberét Michael Jacksonnak hívják… 

A százhúsz négyzetkilométer hősei 

Apropó, nagy nevek! Jersey-nek saját írója, természettudósa, autóversenyzője, sőt szupermenje is van. Meg szupermarhái, de róluk majd később. A sármos színész, akit sokan a Superman-filmekből ismerhetnek, Henry Cavill négy fivérével együtt a sziget legnagyobb településén, Saint Helierben született és nőtt fel. A brit Forma–1-es világbajnok pilóta, Nigel Mansell nemcsak lakott itt, hanem a versenykarrierje relikviáiból összeállított gyűjteményt egyedi autósportmúzeumként most is Saint Helier-ben őrzi. Ebben külön polcot szentelt egyik kedvenc pályájának, a mogyoródi Hungaroringnek. 

Gerald Durrell nevét Korfu szigetével szokás összekötni, mivel az indiai születésű, brit zoológus-író népszerű regényeit görögországi évei ihlették. Kevesebben tudják, hogy Durrell – miután Afrikában gyűjtött egy parkra való állatot, de azokat Angliában nem fogadták be – 1959-ben Jersey szigetén nyitotta meg állatkertjét, amely ma is üzemel. Az általa alapított vadvédelmi alapítvány világszerte segíti a veszélyeztetett fajok, főleg a gorillák megóvását. A jersey-i állatkert jelképe pedig az ember által kipusztított fajok jelképe is lett: a valaha Mauritiuson élt, remetegalambként is ismert dodó madárnak sajnos ma már csak a szobra látható Jersey-n, az 1995-ben elhunyt Durrellével együtt. 

Ha ez nem volna elég, az 1850-es években Victor Hugo is élt a szigeten, ahol a szenvedélyévé vált a fotózás – erről itthon Orbán Balázs székely író számolt be, aki Jersey-n barátkozott össze Hugóval. 

A fotósmániát nem csodáljuk, azt már inkább, hogy a sok látványos helyett pont az a jellegtelen szikla lett a francia szerző kedvence, amelyen az emléktáblájára bukkanunk. Tán a tőle pár lépésre üzemelő Fehér Ló Fogadó adta az „ihletet”, amelynek történelme is regényes: már a XVIII. század óta működik… 

Kép

Fotó:Szász Adrián

Az ördög három próbája 

Az impozáns La Corbière világítótorony Jersey legdélnyugatibb csücskében sem ma kezdett fényleni – idén ünnepli megépítése százötvenedik évfordulóját. Ez alkalomból újrafestették vakító fehérre, és a jubileum hetében esténként aranyfénnyel világították meg. Jó tudni: a La Corbière is csak apálykor közelíthető meg, amikor az odavezető út járható. Jersey-n a dagállyal érdemes óvatosnak lenni, mert a világon itt az egyik legnagyobb az ár-apály ingadozás, tavasszal a vízszintkülönbség a tizenkét métert is elérheti! 

Nemcsak a vízállást, az időjóslást is érdemes óráról órára követni. Nem csupán az április bolondos itt, ám az állandó meglepetésfaktor bájos szexepilt kölcsönöz a helynek. Ezt már a boszorkányos aurájú Bouley-öbölben bóklászva állapítjuk meg, de a Bonne Nuit- (franciául: Jó Éjszakát) öböl is vonzóbb, ha sejtelmes felhők tarkítják, mint ha egyhangúan süti a nap. A legjobb mindkét verzióban megcsodálni. A drámai tájhoz komolyzene dukál, így az autóban klasszikus csatornára váltunk. Előtte olyan helyi adó szólt, ahol – kétnyelvű a sziget – a riporter angol kérdéseire az interjúalany franciául válaszolt. 

Jersey-járó körtúránk legnagyobb kihívását az Ördöglyuk nevű sziklakráter meghódítása tartogatja. Háromszor kell megközelítenünk, mire eljutunk a szívéig. 

Elsőre az érkezésünkkor ránk szakad az ég. Másodjára az autóból kiszállva, a túraútvonalakat jelző táblákat csak felületesen követve eltévedünk. Harmadjára viszont a nap is ragyog, az útirányt sem vétjük el, és a hely is csak a miénk. 

Egyébként is jellemző, hogy amennyire pezseg az élet a településeken, az öblökben éppúgy lelassul velünk a világ. 

A partszakaszok nyugaton és északon vadregényesebbek, délen városiasabbak, a víz színe pedig tán keleten a legszebb: türkiz. Különösen az Anne Port nevű strandon. Rozel halászfaluban sétálva előbb bosszankodva hessegetjük el a jókora moszkitókat, majd az első ajándékboltban meglepetten látjuk, hogy a helybéli szúnyog „szitakötő” művésznéven akkora nevezetesség, hogy még szuvenírként is árusítják különböző formákban. Megállapítom, hogy a falu a stégen sorakozó kis halászbódéival A szomszéd nője mindig zöldebb című film helyszínére emlékeztet, mire az egyik bódéból kilép egy kísértetiesen a filmbeli Gustafson bácsira emlékeztető karakter – természetesen horgászbottal. 

Szigetkör, világítótorony-iránt 

Mindabból, amit a halászok itt kifognak, főleg a portugál éttermekben foghatunk ki remek fogásokat. A brit korona alá tartozó Jersey harmadik legnagyobb populációja a portugáloké. Náluk többen csak a britek és a magukat „Jersey bean”-ként aposztrofáló helyi születésűek vannak. A bean a nevükben a hagyományos jersey-i babos, zöldséges egytálételből, a bean crockból ered – mintha mi, magyarok gulyásnak becéznénk magunkat. A lakosok közül az idősek alig felismerhető nyelven társalognak: a norman eredetű jèrriais, azaz jersey-i francia nyelvet tartják életben. Utcaneveik is inkább franciák. 

A szarvasmarhájuk és a krumplijuk igazi „dzsörzikum” – a Jersey marha extrán krémes állagú tejéből topkategóriás tejszín, jégkrém készül. Utóbbit tíz fokban is vidáman nyalják, főszezonban, amikor az igazi strandidő sem ritka, meg pláne! Olyankor Angliából is sokan átjárnak nyaralni. Kedvelik a Jersey Black Buttert, azaz fekete vajat is, ami nem tejtermék, hanem egy édes-savanyú almás-fahéjas lekvár pékáruk mellé, süteményekbe. 

A Jersey Royal néven levédett burgonyát pedig kis becsületkasszával árulják az utak mentén, szerintük gesztenyés utóíze van, szerintünk simán krumplis, de abból tényleg pazar! 

A helyiek kedvence pedig egy jó kávé vagy tea a parton, az óceán panorámájával „ízesítve”. 

Mi ezt a panorámát állandósítanánk, ezért továbbra is a víz mellett, világítótorony-iránt haladunk. A dagály által hátrahagyott, már-már holdbéli tájak szépen simulnak e harmonikus kisugárzású sziget festői díszletei közé. Megtudjuk, hogy a dzsörzé nevű textil is Jersey-ről indult el világhódító útjára – eredetileg a helyi halászoknak gyapjúból, kézzel kötött pulóvereket jelentette –, de mi maradunk az esernyő és a napszemüveg sűrű váltogatásánál. Fülig érő szájjal latolgatva, hogy a buja növényfallal körbevett girbegurba kis utak melyik nagy kanyarja után milyen idő vár ránk. Egy biztos: boldog. Ha a hullámok le nem mossák nyomait a part menti sziklákról, mosolyunk még sokáig körbeéri a szigetet.  

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.