A Lupa-sziget lakatlan sziget volt, ma a Duna paradicsoma

Lupa vagy Luppa?  

A Szentendrei-szigettől délnyugatra található Lupa-sziget egyes források szerint már a 17. századi térképeken is felbukkant, de egyértelműen felismerhetővé Berger József 1836-os térképén vált, ahol Insel Mereszgyán néven szerepelt. A tulajdonosai után elnevezett földdarab az elmúlt másfél évszázadban többek között viselte a Morosgyán, a Petkó és a Mészáros nevet is. A mai neve Luppa Péterhez (1838–1904) köthető. 

A pomázi földbirtokos, mérnök és országgyűlési képviselő nagy kalandor volt, diákkorában társaival Bécsből a Fekete-tengerig csónakázott, későbbi úti élményeiről rendszeresen publikált beszámolókat. Szerette a természetet, sok időt töltött a tulajdonában álló szigeten, gyümölcsfákat és rózsákat ültetett, és a Lupa virágaiból rendszeresen vitt csokrokat a Parlamentbe. A sziget nevét helyesen két p-vel kellene írni, de a köznyelvben inkább a Lupa forma terjedt el.  

„Elhagyott, buja füves folt”  

A sziget 1932-ig lakatlan volt. A hat és fél hektáros terület nagy részét erdő borította, amelyet marhalegelők és gyümölcsösök tarkítottak. Tersánszky Józsi Jenő így írta le a Lupa változását a Sziget a Dunán című novellájában: „Elhagyott, buja füves foltnak zöldellett ez a kis sziget a Duna sodrában. Legföllebb a partjának egy részén magaslott néhány öreg fűz és némi rekettyés. Meg a belsejében düledezett egy-két pásztorkunyhó. Azok között sem mindig legelt a kevés számú tehéncsorda, és füttyengetett a pásztorgyerek a hajók felé. Ez a nagy forgalom, nagy fejlődés, csinosodás az alatt a tizenkét év alatt lendült neki az öreg Dunán és mellékén, amióta nem jártunk erre.” 

A leírás alapján Jókai Mór Az arany ember című regényének Senki szigete is eszünkbe juthat – nem meglepő, hogy itt forgatta Korda Sándor a film 1918-as változatát, még a Lupa felparcellázása előtt. 

Az átalakulás akkor vette kezdetét, amikor a Helvétia Építő és Ingatlan Rt. tulajdonába került a sziget. Az árvizek által alámosott részeket többuszálynyi terméskővel erősítették meg, a területet összesen százhatvan darab parcellára osztották. Az úgynevezett nyeles telkes kialakításnak köszönhetően minden telekhez saját dunai kijárat tartozott. A Helvétia közműveket is telepített, bevezették a villanyt, csatornáztak, víztornyot építettek, sőt telefonvonalat is létesítettek. Ekkor ültették a sziget jellegzetességének számító platánsor csemetéit is.  

Kép

A Lupa-sziget – Forrás: Flickr/Andrási Zsolt

Telket vegyenek!  

A Helvétia jól előkészített kampányt indított a telkek eladására, nem csupán prospektust gyártattak, de rendszeresen hirdettek többek között a Pesti Hírlap és a Színházi Élet hasábjain: „Mert a parcellázó társaság belefeküdt minden eszközzel, hogy világvárosi bőkezűséggel, ötlettel, művészi ízléssel alapozza meg Budapest legszebb, legegészségesebb üdülőhelyét. A villák terraszairól a Margitsziget, a Parlament, a város legszebb pontjai látszanak. Kétoldalt a Dunán a tarka vadevezős revű vonul fel, a kacagó szép lányok, a kisportolt vízi fiúk pompás revűje. A budai oldal tündéri hegyei vidáman intenek a boldog kis sziget felé” – ezt olvasva nem is meglepő, hogy villámgyorsan elkeltek a telkek. 

Az átlagosan nyolcvan-száztíz négyszögölnyi területekért ezerkétszáz és ezernyolcszáz pengő közötti összeget kellett fizetni, de akár részletfizetésre is volt lehetőség – derül ki Ablonczy Balázs A város és társadalma – Lupa-sziget című tanulmányából.  

Kép

Nyaraló a Lupa-szigeten – Forrás: Fortepan

A funkcionalitás bűvöletében  

A Lupa-sziget első házai 1934-re épültek. A folyamatot megnehezítette, hogy az alapanyagokat csak hajóval, később pedig ideiglenes hajóhídon keresztül lehetett a szigetre szállítani. Ezt a szempontot a kezdetektől szem előtt tartották a tervező építészek, köztük Kozma Lajos, aki a Helvétia által építtetett jellegzetes Bauhaus-stílusjegyeket viselő Napraforgó utcai kísérleti lakótelep házainak tervezésében is részt vett. A sziget egyik legismertebb, a Platán sor 8. szám alatt található nyaralóját is ő tervezte saját magának. 

A szokatlan formájú, a Duna fölé kinyúló vasbetonból készült erkélyes épület a modern építészet egyik közismert szimbólumává vált. 

A nyaralók tervezésében nagy szerepet vállalt még Forbát Aurél, Körner József, Farkas Endre és György, később pedig Dévényi Tamás építész is. Az egyedi tervezésű házak mellett a szigeten megjelentek a korszak népszerű, típustervek alapján készülő Tátika nyaralói is. Hamarosan létrejött a terület rendezettségét garantáló Budakalász-Lupaszigeti Fürdőegyesület is, amely a tulajdonosok kötelezően fizetendő tagdíjaiból finanszírozta a közterületek karbantartását, a permetezést, a rágcsálóirtást, sőt az értékekre ügyelő telepőr bérét is.  

Üdülősziget született  

A boldog nyaralótulajdonosok elsősorban a tehetősebb réteg tagjai közül kerültek ki, akik a harmincas években fellendülő weekend-mozgalom keretében már nagyobb hangsúlyt helyeztek a munka, a sport és a nyugodt pihenés egyensúlyára, az egészségesebb környezetre. Az ügyvédek, az orvosok és a bankárok mellett a szigeten vásárolt telket Molnár C. Pál festőművész, Keleti Kornél gyáros, Walter Rózsi operaénekes, Páger Antal színész és Bacsó Péter rendező is, akinek első, Nyáron egyszerű című filmjét itt forgatták. 
 
A szigeten cukrászda, teniszpálya, vendéglő és kápolna is működött, a társasági élet fellendült, „egyre nagyobb rajokban keresi föl közönség a Lupa-szigetet”, amit „néhány éve a Duna paradicsomának neveznek. Ez az elnevezés nem önkényes valami. A vadevezősök találták ki, akik virágzó, nyári életet teremtettek ezen a régebben elhagyatott szigeten. A favorit pozíciót gyorsan vívta ki magának, mert a Lupa-sziget Robinsonjai olyan kultúrát teremtettek itt, aminőre nem találunk példát másutt” – olvasható a Színházi Élet 1938-as számában. 

Kép

Strandolók a Lupa-tónál – Forrás: Fortepan

Egységes arculat, töretlen népszerűség  

„A szigeten 1941-ig 33 ház épült, számuk 1947-ig mindössze kettővel emelkedett, azonban ezek közül öt ekkor még romokban állt, nem is annyira a háborús rombolások, hanem az 1944–45 fordulóján beköszöntő, minden elképzelést felülmúlóan pusztító jegesár miatt” – olvasható Ablonczy Balázs tanulmányában. A rekordméretű árvíz nem csupán a házakban tett kárt, a kápolnát, a víztornyot is jelentősen megrongálta. 

Hiába áll a szigeten minden ház vasbeton lábakon, mivel sem töltés, sem gát nem védi a területet, a mai napig minden évben egyszer-kétszer elönti a víz a Lupát, sokszor már a lakóteret is elárasztva.

Ez azonban nem szegi a tulajdonosok kedvét, napjainkban negyvennyolc lapos- és tizenkét magastetős nyaraló áll a szigeten, amelynek építészeti arculatát szigorú előírások védik. A Lupa teljes területe ma is autómentes, a budakalászi Ebihal büfétől óránként induló, tizenkét személyes komppal közelíthető meg a legkényelmesebben.  

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.