„Akkor csináljuk a házit, amikor van áram” – hogyan formálja át az ukrán iskolások gyermekkorát a háború?

Vagy van áram, vagy nincs

2022 decembere van, Irpinyben járunk 10 hónappal azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. „Szerintem bizonyos helyzetekben fontos elrejtenünk az érzelmeket” – mondja a 14 éves Mikita. És ez a mondat pontos jellemzése a helyzetnek, hogyan próbál egy kamasz túlélni, miközben körülötte csaknem egy éve minden a háborúról szól. Mikita már újra járhat iskolába, de egy osztályban legfeljebb heten lehetnek jelen, a többiek online kapcsolódnak be az órába. Hogy miért? 

Azért, mert az iskola óvóhelye nem elég nagy ahhoz, hogy az összes diák elbújjon, ha bombatámadás elől kell menekülni. 

Dorina szintén 14 éves, az ő iskolája is áll ugyan, de romokban, ezért csak online tanul. Ha nincs áram, nincs tanóra. „Akkor csináljuk a házit, amikor van áram.” De áram vagy van, vagy nincs – ha nincs, akkor Dorina a telefonjával világítja meg a könyvét, úgy olvas. „Amikor először hallottam az invázióról, a barátaim csak annyit mondtak, hogy nem lesz suli. De nem tudtam, hogy miért. Csak örültem, hogy nem kell iskolába menni. Utána viszont… sokkos állapotba kerültem” – idézi fel a tinédzser lány. A háború kezdetétől kb. egy hónapig még Irpinyben maradt a családjával, utána menekülni kényszerültek.

„Azt hiszem sokkal érettebb lettem akkoriban (...) Az a legfélelmetesebb, amikor hallod a süvítést, de nem tudod, hova fog becsapni. 

Nincs is értelme szaladni, mert talán pont úgy talál el. 

Az ilyen pillanatokban egyszerűen lefagytam. Nem tudtam, mit csináljak. Mindenki elszaladt, de én ülve maradtam. Teljesen megbénultam. Azt hittem, itt a vég” – meséli erről az egy hónapról. De mi történt Irpinyben a háború első hónapjában?

Hős várossá nyilvánították

A Kijev külvárosában található Irpiny (körülbelül Budapest–Zsámbék távolságot kell elképzelni) az ukrajnai orosz invázió kezdetének és az orosz hadsereg gyors előrenyomulásának történetét meséli el. Az orosz erők a háború kitörése után nem sokkal elfoglalták a város északi részén található hosztomeli repülőteret, hogy megkönnyítsék a támadást dél felé, Kijev körül. Irpinyt az orosz tüzérség ágyúzta, miközben az ukránok képesek voltak visszaverni és megsemmisíteni a hozzájuk benyomulni próbáló erőket. Az oroszok azt hitték, néhány hét alatt elfoglalják majd, ám a város ellenállása mindenkit meglepett. 2022. március 24-én a város 80 százalékát visszafoglalták az orosz megszállóktól az ukrán fegyveres erők, majd március 28-án Oleksandr Markushyn polgármester bejelentette, hogy a város egészét teljesen visszafoglalták. Közölte, hogy az orosz hadsereg több mint háromszáz civilt és ötven katonát ölt meg a településen. 
A támadásokban a város 70 százaléka megsemmisült, a pusztítás a mai napig látható a legtöbb utcán. Az újjáépítés már megkezdődött, de biztos, hogy lassú folyamat lesz. Mostanra a lakosság 85 százaléka, akik korábban menekülni kényszerültek, visszatértek. Emellett közel 25 ezer menekültet fogadtak Ukrajna más részeiről, főként keletről. Az egykor 65 ezer embernek otthont adó Irpinyt az ukrán hatóságok hős várossá nyilvánították.

Kép

Részlet a filmből – Forrás: Verzió International Human Rights Documentary Film Festival

„Ha felnövök, pszichológus szeretnék lenni”

„Emlékszel február 23-ára?” „Persze, emlékszem. Nevetgéltünk angolórán.” „Kérlek, Dorina, elsírom magam!” Ez a párbeszéd hangzik el Dorina és osztálytársa Szonja között, miközben a lakótelepen sétálnak, ahol szétlőtt házak sorakoznak. 

„Az Anna háza, Anna lakott ott! Az osztálytársunk” – mutatnak egy kiégett, romos kockaházra. 

Irpinyben markoló bontja a szétlőtt házakat. A híd beomlott, az autó feje tetejére fordulva fekszik a folyóban. Messze vannak már a gondtalan nyarak, amikor Dorina még áfonyát szedett, vagy hajnalban a napfelkeltére várt.

„Nem tudom elkerülni a háborút, nem tudom befolyásolni. De megpróbálom valahogy elválasztani magam a háborútól” – meséli a lány, aki a festészet által tud kikapcsolódni, ilyenkor minden mást elfelejt. Grafikusnak készül, míg barátnője, Szonja embereken segítene. „Ha felnövök, pszichológus szeretnék lenni. A háború alatt sok embert látok, akiknek egyértelműen gondjaik vannak, és nagyon szeretnék segíteni rajtuk” – fogalmaz. Harmadik szereplőnk, Mikita álma pedig, hogy pilóta legyen. „A pilóták tudnak repülni, és mindent látnak. Mindent szeretnék látni az égből, mert szerintem nagyon szép.”

„Menjek a pincébe, vagy öleljem meg a családomat?”

Dorina, Szonja és Mikita a háború előtt átlagos életet élő tinédzserek voltak, mostanra azonban gyökeresen felfordult az életük. Már megszokták azt is, hogy rendszeresen sziréna figyelmezteti a lakosságot. „Szokásos kedd, szerda, hétfő… lehet, hogy találat lesz. Ez a hang!” – mondja Dorina. „Magadban is hallod a szirénát, Úristen, mit csináljak? Menjek a pincébe vagy öleljem meg a családomat?” – folytatja Szonja, aki üzen is kortársainak. „Mit mondanék az európai lánynak, aki ezt nézi? 

Elkezdtem megérteni, hogy repül az idő. Nem érdemes várni a jobb alkalomra. Most élünk, élveznünk kell a pillanatot. 

Tűzz ki egy célt, és kezdj el dolgozni érte!”
Claire Billet és Olivier Jobard francia rendezők 12 perces alkotása felnövéstörténet, amely fájdalmasan mutatja be, hogy a háború a gyerekeket megfosztja az egyik legértékesebb dologtól: saját gyerekkoruktól. Emellett az oktatásban is hátrányt szenvednek, hiszen, hogyan lehet gyertya- vagy telefonfénynél házi feladatot írni? Hogyan lehet kémiaórán az aminosavakra koncentrálni, miközben bármikor megszólalhat a sziréna? Nagy kérdés, hogy ha egyszer vége lesz a háborúnak, miként fognak minderre visszaemlékezni, milyen nyomot hagy majd életükön, személyiségükön?
Dorina és Szonja iskolájának újjáépítése 2023 februárjában kezdődött. Mikita és barátai a 2022. szeptemberi újranyitás óta járnak iskolába. Sok más iskola mellett az ő iskoláik újjáépítését is az EU finanszírozza. Tavaly az EU 100 millió eurós adománnyal segítette az ukrán gyerekek visszatérését az iskolákba. 

Dokumentumfilmek egy kávé áráért

Az Amikor felnövök az Európai Bizottság „Oktatás vészhelyzetben” című kampányának keretén belül készült, s most díjmentesen elérhető a Verziotéka kínálatában. Szintén megtekinthető körülbelül egy kávé áráért a Legyőzni a sötétséget című közel másfél órás ukrán dokumentumfilm. Utóbbi alkotás a háború első néhány hónapját dokumentálja. Ukrán filmesek országszerte a háborús mindennapokat filmezték, hogy megküzdjenek az értelmezhetetlenné vált és kaotikus valósággal, és testközelből örökítsék meg a történéseket.

Vannak, akik mindenüket hátrahagyva beálltak a menekülők sorába, és vannak, akik maradtak, mert nem tudták vagy akarták elhagyni az országot. 

Egyesek abban találtak hasznos elfoglaltságra, hogy az autószerelő- vagy a varróműhelyüket alakították át katonai eszközök gyártására, másoknak a hitközösség jelenti a vigaszt. 

Az Irpinyből, Harkivból, Kijevből, Csernyihivből, Zaporizzsjából és más városokból tudósító történetmozaikok a háborúban megélt borzalmak mellett a lakosság rendkívüli találékonyságáról és állhatatosságáról tesznek tanúbizonyságot. 
De több másik, az orosz-ukrán háborúról szóló alkotás is megnézhető online a Moving Image & War in Ukraine: An Anthology videóprogram keretében. Az összeállítás célja az Ukrajnában zajló háborúval kapcsolatos bizonyítékok, reflexiók és érzések megőrzése és továbbvitele. A művészek feltárják, hogy a háború milyen sokféleképpen befolyásolja az egyének, családok és közösségek mindennapi életét Ukrajna-szerte. A kölcsönzési díjból az ukrajnai művészeti és kulturális közösség rászoruló tagjait lehet támogatni.

Források:
https://www.lemonde.fr/en/international/article/2023/04/10/irpin-one-year-after-liberation-a-city-symbolizing-ukrainian-resistance_6022383_4.html 
https://en.wikipedia.org/wiki/Irpin 
https://festival.verzio.org/film/amikor-felnovok-when-i-grow-up/ 
https://www.verzio.org/hu