A magyarok, különösen a diákok és tanárok önbizalomhiányban szenvednek – Önbizalomnövelő foglalkozások csángó fiataloknak is
Egy nemzetközi felmérés rámutat, hogy a magyarok komoly önbizalomhiányban szenvednek, a diákok és tanárok önbizalomszintje viszont a magyar átlagnál is alacsonyabb. Az Önbizalomnövelde program azért jött létre, hogy javítson a hazai mutatókon, és segítse elsősorban a végzős tanulókat abban, hogy bátrabban lépjenek következő életszakaszukba. A foglalkozások határon túlra is eljutottak: csángó fiatalok nyertek új erőt az osztálytársaktól kapott sok szép szótól és biztatástól.
Komócsin Laura 15 éve dolgozik coachként, magyar és külföldi vezetőknek nyújt támogatást. Az évek során azt tapasztalta, hogy a magyar vezetők sokkal alacsonyabb célokat tűznek ki, mint azonos pozícióban lévő külföldi társaik. Kíváncsi volt, valóban igaz-e a felvetés, miszerint a magyarok önbizalma alacsonyabb, ezért nemzetközi kutatást indított a témában. Az eredmények sajnos rámutattak, hogy a magyarok önbizalomszintje átlag alatti, ebben pedig bizonyos csoportok, mint a diákok és a tanárok, különösen érintettek.
Laura, látva a rossz hazai mutatókat, azt a nagy célt tűzte ki maga elé, hogy a következő három évben feltornázza a magyarok önbizalmát a nemzetközi átlagra. Programjához, amely az Önbizalomnövelde nevet viseli, tavaly ősszel kezdte el az önkéntesek toborzását és szakmai felkészítését, és mára már 150 nagykövettel büszkélkedhet, akik az ország több pontján tartanak önbizalomnövelő foglalkozásokat. Az ezekre való igényt mi sem igazolja jobban, mint hogy eddig több mint 5000 diák kapcsolódott be a programba. A workshopok megkezdése előtt és a hónapokkal később, utókövetés céljából kitöltött önbizalomteszt eredményei a projekt sikerességéről árulkodnak.
Tavaly sok speciális célcsoportnak szerveztek összejöveteleket: vakoknak, gyengénlátóknak, beszédhibásoknak, mélyszegénységben élőknek és egyszülős családoknak is. Az idei első negyedévben viszont az érettségire készülőkre fókuszáltak.
Csángóföldön is ráfér a diákokra az önbizalomnövelés
Nemcsak belföldön, de határon túl is igyekeztek növelni a diákok önbizalmát: Laura egyik lelkes nagykövetével, Vanczer Zsuzsannával együtt indult el Csángóföldre, hogy ott is pozitív energiákkal töltsék fel a végzősöket.
Zsuzsanna azért szerette volna csángó közegben is megtartani az Önbizalomnövelde foglalkozásokat, mert már 10 éve Dumbravénben végez önkéntes munkát, és tudta, hogy az ott élő fiataloknak és a Csíkszeredai Csángó Kollégium bentlakó diákjainak is szükségük lenne ilyen jellegű segítségre. Nem mellesleg eszébe jutott a statisztikai adat is, miszerint Romániában az érettségiknek csak az 54 százaléka szokott sikerülni. Ezen az arányon mindenképp javítani szeretett volna a saját eszközeivel.
„Először turistaként kerültem Csángóföldre, nemsokra rá egy kisfiú fogadott keresztszülője lettem. Többször meglátogattam őt, és már az első út után azt éreztem, hogy több gyereknek és a tanítónak is tudnék segíteni táborok szervezésével, keresztszülők toborzásával, és később az új Magyar Ház felépítésével, ahol ma már 20 óvodásnak és 60 iskolásnak tartanak magyar nyelvű foglalkozásokat. Már annyira ismerem az ottani gyerekeket, hogy olyan, mintha mindegyik a fogadott keresztgyerekem lenne” – meséli Zsuzsanna.
Laura és Zsuzsanna egy hetet töltöttek határon túl, és összesen három településen, Csíkszeredában, Bákóban és Dumbravénben tartottak önbizalomnövelő workshopokat.
Laura számára különösen izgalmas volt ez az út. „Zsuzsi már vagy harmincszor járt Csángóföldön, én viszont csak egyszer, 20 évvel ezelőtt. Bevallom, nem volt egyértelmű számomra, hogy itt alapvetően a gyerekek románul beszélnek egymás között, velünk azonban magyarul beszéltek. Az is meglepetés volt, hogy milyen nagy szeretettel vártak bennünket a gyerekek. Szaladtak felénk virágcsokorral, és rögtön megöleltek minket” – emlékszik vissza meghatottan Laura.
A pozitív pletyka ereje
A diákok alapvetően nyitottak voltak a foglalkozásokra, bár voltak néhányan, akik kétkedve álltak a feladatokhoz, de végül nem bánták meg, hogy csatlakoztak a csoporthoz. Örültek, hogy meghallgatta őket valaki, nem beszélve arról a sok pozitív visszajelzésről, amelyet egymástól kaptak a diákok.
„A kiscsoportos, interaktív foglalkozások lényege, hogy olyan gyakorlatokat végeztessünk a gyerekekkel, amelyektől azt fogják megélni, hogy ők értékes emberek. Elsőként összegyűjtjük az erősségeiket és jó tulajdonságaikat, amelyekre építhetnek, a következő blokkban pedig meg kell határozniuk a céljaikat. A zárókör az ún. »pozitív pletyka«: kiül valaki a kör közepére, elmondja, hogy mik a tervei, hova szeretne eljutni az életben, aztán háttal fordul, és az osztálytársai a háta mögött beszélik meg, de úgy, hogy ő is hallja, hogy miért valósulhat ez meg, miért sikerülhet ez neki” – magyarázza Laura.
Zsuzsanna és Laura elmondása szerint jó néhány megindító jelenetet szültek ezek az alkalmak. Volt olyan, hogy az egyik kisfiúnak azt mondták a társai, biztosak benne, hogy jó apa lesz belőle. Az egyik kislány meghatódott, mert azt hitte, őt nem szeretik, miközben olyan személy is jót mondott róla, akiről nem is gondolta volna. Volt, aki azért sírta el magát, mert az osztálytársaitól öt perc alatt több pozitív visszajelzést kapott, mint 14 év alatt a szüleitől. Sőt, olyan momentum is akadt, amely egy lánykérésnek is beillett: a fiú elmondta a barátnőjének, hogy ő bizony el tudná őt venni feleségül.
Bákóban felnőtteknek tartottak workshopot Lauráék, ahol szkeptikusabban, de nagyon barátságosan fogadták őket. Azt gondolták, mivel jár hozzájuk pszichológus és tréner is, már nem tud senki újat mutatni nekik. Végül ők is nagyon élvezték az alkalmat, mert olyan feladatokat kellett megoldaniuk, amelyeket eddig még nem csináltak, és ezek segítettek nekik átértékelni a saját magukhoz fűződő viszonyukat.
„Dumbravénben a pedagógust is bevettük a foglalkozásokba. Itt a gyerekek elmondták, mennyire hálásak neki. Volt, aki kijelentette, hogy a tanár a pótapjuk – úgy fogalmazott, hogy a tanár bácsi a kettedik apukánk. Volt, aki példaképként emlegette őt. Végzősökről lévén szó, szép lezárása volt ez a közös együttlétüknek” – teszi hozzá Zsuzsanna.
Szerinte nem véletlen, hogy sok gyereknek a tanár a példaképe, mivel a csángó apukák nagyon ritkán vannak otthon, az a jellemző, hogy külföldön keresik meg a kenyérrevalót.
A gyerekek között nagyon erős a kapcsolódás
Az apahiány pedig ilyen formában mutatkozik meg. De nemcsak a családos férfiak, a fiatalok nagy része is elmegy más országba pénzt keresni, miután betöltötte a 18. életévét. Csak remélni lehet, hogy idővel egyre többen hazatérnek, hogy ott boldoguljanak.
Laura számára azt is érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen erős kapcsolatok alakulnak ki a helyi közösségeken belül: az osztálytársak mintha testvérek vagy unokatestvérek lennének, a vendégek pedig családtagok. Ezt érezte akkor is, amikor az egyik család meghívta őt és Zsuzsannát vacsorára. Nagy szeretettel fogadták őket, közvetlenek voltak velük, és szívesen kínálták fel nekik a kertben sütött finom falatokat.
A diákok esetében mindketten azt érezték, hogy nagyon őszinték, barátságosak, nyitottak voltak a foglalkozások során. Sok bensőséges dolgot osztottak meg velük, egyeseknek még a szerelmi életét is megtudták egy napon belül. „Amikor azt érzi egy gyerek, hogy nem ítélkezel, hanem segíteni akarsz neki, és bízol benne, akkor megnyílik. És ha látja azt a felszabadult, kacagós, jó hangulatú közeget, amit mi létre szoktunk hozni, akkor elkezd vágyakozni oda, és már nem fogja érdekelni a telefon és a közösségi média” – állítja Laura.
Az Önbizalomnövelde program nemcsak a diákoknak ad sokat, hanem a foglalkozást tartó önkénteseknek is.
Zsuzsanna például nem egyszer meghatódott a középiskolások mondatain, reakcióin. A csángóföldi látogatását követően sokan a közösségimédia-oldalakon jeleztek vissza neki és Laurának, hogy mennyire jó és hasznos volt mindaz, amit csináltak. Az egyik fiú, aki lázasan készült egy randira, örömmel újságolta el, hogy találkozott a kislánnyal, minden rendben ment, és hogy magabiztosabbnak érzi magát.
Laura és Zsuzsanna hamarosan visszatérnek Romániába, mert nem csak belföldön szeretnék népszerűsíteni a foglalkozásokat. A következő célpont Kolozsvár lesz, ahol Laura rendszeresen előadást szokott tartani a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. Zsuzsanna pedig, aki rengeteg helyi tapasztalattal rendelkezik, örömmel támogatja és segíti Laurát, amiben csak tudja. Nem tagadja, ha azt mondanák neki, hogy soha többé nem mehet ezután sehova, csak Romániába és Magyarországra, teljesen ki lenne vele békülve, mivel rengeteg terv van még a tarsolyában.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
