„Te lettél az a csótány, amit el akarnak takarítani” – Történet egy bibliai ige alapján

Ül a karosszékében, és próbál nem gondolni rád. Szégyell téged, az az igazság, nem vagy elég jó neki, legszívesebben elfelejtene. És nehéz lenne ezzel vitatkozni, tényleg nem vagy elég jó, nézd csak meg az életed, megalázó alkalmi munkák sorozata, mégis nulla pénz, mert minden este eliszod az aznapi keresetet. Olyankor kemény csávónak érzed magad pár órára, mert ki tudsz fizetni egy hivatásos nőt, a legolcsóbbat és a legigénytelenebbet persze, de még az ilyenek is undorodnak tőled, jól látszik, hogy ha nem kéne nekik a lé drogra, rád se néznének. Koszos, büdös lepedőkön, ismeretlen, fülledt szobákban ébredsz minden reggel, még zuhanyozni se engednek, csoda, hogy egyáltalán ott aludhattál, gyorsan összekapdosod a cuccaidat és menekülsz, hogy ne az izomember dobjon ki, akinek a nő dolgozik, mielőtt jön a következő kuncsaft. Éhesen munka után nézel, csak az a helyzet, hogy már nem kellesz senkinek, nem is csoda, egy darabig még hagyták, hogy kipucold a vécéjüket, kiirtsad a csótányokat, csak az a helyzet, hogy most már büdösebb vagy, mint a vécéjük, és te lettél az a csótány, amit el akarnak takarítani. Amikor tizedszer is az arcodba csapják az ajtót, éhesen elkullogsz a hajléktalanszállóra, hogy adjanak enni. Ide csak józan embereket engedünk be, válaszolja a portás, érzi a leheleteden a tegnap estét. Megkerülöd az épületet, hátul a kukák mögött két kutya marakodik egy félig rágott csirkecombon.

Arrébb rugdosod őket, beleharapsz a kutyanyálas csontba, mert csak az maradt, a húst már lerágták róla, ide jutottál, így igazságos, ne csodálkozz, a tetteid alapján pontosan ezt érdemled.

Ül a karosszékében, és csak rád gondol, merre járhatsz most, van-e hol laknod, van-e mit enned, emberszámba vesznek-e, vagy csak egy szolga vagy a sok közül. Legbelül azt reméli, hogy saját lábra álltál, találtál munkát magadnak, elvettél egy szép lányt feleségül, szeretetben és biztonságban élsz. Veled kel és fekszik, fontos üzleti megbeszéléseken elkalandozik, néz a semmibe, néha azt hiszik, teljesen megőrült. Az egész vagyonát odaadná azért, hogy újra lásson, hiszen a fia vagy, hogyan is tudna változtatni ezen bármi is. Persze hall rólad ezt-azt, hogy bűnös életet élsz, hogy nem vesznek semmibe és hogy elvertél mindent, de nem hajlandó rossz szájízzel beszélni rólad, és ha a testvéred ezt teszi, megdorgálja őt. Mert van egy testvéred, aki hiba nélkül él, megbecsüli és gyarapítja az apai vagyont, pontról pontra betartja a szabályokat, és több szeretetet érdemelne nálad. Az apád hiába magyarázza, hogy ez nem érdem szerint megy, akkor is épp ezen vitatkoznak, amikor meglát téged, ahogy elgyengülve, botladozva, szinte négykézláb közeledsz a ház felé, felpattan, és fejvesztve rohan eléd, többször elesik, még a szolgái is kinevetik. Mint egy újszülötthöz, úgy hajol le hozzád, felemel és hazavisz, lemos és felöltöztet, óriási bulit csaptok, együtt táncoltok hajnalig. 

A novella Véssey Miklós Bibliai történetek című sorozatának részeként jelent meg. A sorozat további írásai elérhetőek itt.

Ez az írás a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>