Lackfi János: Komfortzóna – #Jóéjtpuszi

Uram, ha itt lettél volna, 
akkor beadod testvéremnek 
az instant halálgátló tablettát,
mert tuti, hogy akad 
a zsebedben pár dobozzal.
És akkor indulhat a parti,
az öröm, az együttlét, 
az evés-ivás, a felszabadult
béke és öröm, a sztorizás,
az a laza és kedves veled-létezés,
mely a mélységeket sem kerüli,
mely nem akarja elfedni 
a valóság csúnyábbik arcát, 
csak jelzi, hogy nem a rothadásé 
az utolsó szó.
De te elkéstél, és a rohadás 
már olyan mélyre ment, 
ahová te sem tudsz lemerülni,
kész, vége, Lázár a halál foglya.
Hatalmas vagy, oké, de ez 
a te erődet is meghaladja, nem?
Game over, nem tudsz utólag
belepiszkálni. Ugye?
Hogy is lehetne visszatolni 
az időcsúszkát ahhoz a pillanathoz, 
amikor még életben volt! 
Még mit nem!
Nem hiába teremtette Atyád a világot 
elölről hátrafelé, szép sorban,
és nem össze-vissza, keresztbe-kasul!
Mégis megpróbálod?
Hát, én drukkolok neked,
csak nehogy túlfeszítsd a húrt,
nehogy koppanás legyen belőle!
Tudom teológiából, 
hogy te vagy a feltámadás és az élet,
de egy négynapos, felpuffadt,
bűzölgő hullával kezdeni 
tízes skálán közepesen jó ötlet.
Mi lenne, ha előbb 
elpróbálnád egy léggyel?
Egy pocokkal vagy egy kutyával…
Egy tehénnel, egy lóval…
Aztán, ha már megy, 
akkor érdemes átállni emberekre, nem?
Mert így belevetődni egyből
ebbe a feltámadás-projektbe,
biztosítóháló nélkül, meg minden…
Eléggé kockázatos.
Persze, mondtad, ki kell lépni 
a komfortzónából, a csónakból, 
egyenest a vízre.
Hát, respekt!
Oda se merek nézni.
Na, mi az ábra?
Közvetítsetek.
Sikerült? 

Lackfi János további, #Jóéjtpuszi jelölésű versei itt érhetőek el.

Ez a vers eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>