Napi 10 perc teljes figyelem a gyermekedre – megoldható?

Ha időt töltesz a gyerekeddel, megerősíted abban, hogy fontos a számodra. Ha szól a telefonod, és nem veszed fel, vagy közlöd, hogy most nem vagy elérhető, mert a gyerekeddel töltesz egy kis időt, a gyermeked ismét megerősítést kap, hogy komolyan veszed.
Az együtt töltött idő alatt olyan megerősítéseket adunk és olyan kötődést alakítunk ki, amelyek hatására a gyerekünk kevésbé érzi, hogy ellenkeznie vagy dacolnia kellene velünk. A gyermekeink nem azért születtek, hogy folyton megmondjuk nekik, mit és hogyan kellene tenniük, hanem hogy támogassuk a bennük nyiladozó készségeket és képességeket, hogy a lehető legjobb önmagukká váljanak.

Ebben is sokat segít, ha együtt töltjük az időt, közben egyre inkább megismerve őket.

Az együtt töltött idő akkor a legjobb, ha különleges és egyedi. Ne újságolvasás mellett hallgassuk meg a legújabb találmányáról szóló ötleteit, és ne vasalás közben társasozzunk! A telefon és minden egyéb műszaki berendezés legyen ilyenkor kikapcsolva, hogy tényleg tudjunk rá/rájuk figyelni.

Kettő és hatéves kor között legalább napi 10 perc, amire szükségük van. Tíz perc teljes figyelem – ez azért megoldható.

A hosszútávú hatások szempontjából ez az idő pótolhatatlan. Több gyermek esetén – ha megoldható – érdemes mindannyiukkal külön-külön tölteni egy kis saját időt. Akár olyankor, amikor a másiknak edzése vagy szakköre van, vagy ha a nagyszülők csak egy unokát vállalnak egyszerre.
Ha azt szeretnénk, hogy az együtt töltött idő ne kölcsönös csalódással záruljon – mást várok el én és mást ő, esetleg a szülő lelkesedése valami iránt nem találkozik a gyerek érdeklődésével –, érdemes készülni rá. Ne hagyjuk, hogy az elvárások miatt rossz legyen a hangulat. Fontos a rugalmasság! Előfordul, hogy szabadtéri programot szerveztünk, de a gyerkőcünk láthatólag fáradt. Társasággal mennénk valahová, de a gyerekünk egyedül szeretne lenni.

Ilyenkor nem kell azonnal sutba dobni a terveket! A gyermek érzéseinek meghallgatása, elfogadása a szülő részéről, az érzés megélése és elengedése a gyermek részéről fontos lépés, hogy valóban jól tudjuk érezni magunkat.

Ha a gyerekek érzik, hogy elfogadjuk őket olyannak, amilyenek, és nem akarjuk rájuk húzni mindenáron a saját elvárásainkat, sokat segítünk abban, hogy ők maguk is képesek legyenek elfogadni saját magukat. Ez pedig kamaszkorban is jó szolgálatot tesz majd.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>