Hogyan fejleszthető a kezdeményezőkészség és vállalkozó szellem gyerekkorban?

A hét túlélőkészség:
1. Kritikus gondolkodás és problémamegoldás
2. Együttműködés és vezető szerep
3. Rugalmasság és alkalmazkodóképesség
4. Kezdeményezőkészség és vállalkozó szellem
5. Hatékony kommunikáció
6. Információkhoz való hozzáférés és lényegkiemelés
7. Kíváncsiság és képzelőerő

Miért fontos, hogy megmaradjon a gyerekeink számára minden nap használatos készségként a kezdeményezés? Hogyan tudná másként a gyakorlatba ültetni az ötleteit, ha nem úgy, hogy beveti a vállalkozó szellemét, és nem fél attól, hogy amit tervez, az elsőre nem vagy nem úgy sikerül majd? Ahhoz, hogy a vállalkozó szellem kiteljesedjék, szükség van persze egy adag kreativitásra, nyitottságra az ismeretlen felé, ezzel együtt tervezési képességre, valamint a tervezett folyamat koordinálására, és módosítására, ha a cél elérése megkívánja azt.

Hogyan fejleszthető?

Ha a gyerekeknek saját projekteket adunk, amelyeket mindenki a maga ötletei alapján old meg, ezzel ezeket a készségeket tesszük próbára. Alkalmazza, feszegeti a saját határait, amikor olyan részhez ér, amit nem tud első lendületből megoldani. A saját gyerekeim esetében kifejezetten törekszem rá, hogy ne az én elvárásaim határozzák meg a megoldásaikat, hanem az, hogy ők mit szeretnének kihozni belőle. A pálya széléről drukkolok, és legfőbb feladatomnak a bátorítást tartom. Amikor egy gyerek képes használni ezeket a készségeket, azzal nem csak a mindennapi életét befolyásolja otthon és a közösségben, de később munkájában is rendelkezésére állnak majd. És szinte biztosra vehetjük, hogy szüksége is lesz rájuk.

A vállalkozó szellem elsődlegesen ott jelenik meg, amikor egy elképzelés elkezd a valóságban is körvonalazódni. Meg meri-e indítani a folyamatot? Képes-e megtenni az első lépést?

Ha belegondolunk, már az is a vállalkozó szellem megnyilvánulása, ha egy gyerek jelentkezik egy feladatra. Önként vállal el valamit. Sőt, akár ő maga javasol valamit, aminek a megvalósítását fontosnak, előrevivőnek tartja.

Ehhez persze az is kell, hogy képesnek tartsa magát az adott feladat véghezvitelére, hiszen előfordulhat, hogy kedve, lelkesedése lenne, de fél a visszajelzésektől, vagy attól, hogy a megmérettetés során kudarc éri.

Kezdeményezőkészség és a hibák

A hibák nagy tanítómesterek. Ha valaki szeretne elérni valamit, de folyamatosan akadályokba ütközik, tulajdonképpen két lehetősége van. Vagy feladja és beletörődik, hogy ez itt és most nem megoldható – vagy egyébként is lehetetlen – vagy pedig lehetőséget teremt az akadályból arra, hogy használva a kritikus gondolkodását, esetleg az együttműködéssel és problémamegoldással új megoldási módokat keres. Ha hibázunk és feladjuk, sosem derül ki számunkra, mi lett volna a megfelelő megoldás, és nem ismerjük meg a saját erőnket sem, mert még a próbatétel előtt visszaléptünk. Azonban ha a hibák és tévedések arra ösztökélnek, hogy új és újabb lehetőségeket vegyünk fel a lehetséges megoldások egyre gyarapodó listájára, már jó úton vagyunk a cél felé. Ha egy kérdést, helyzetet/problémát képesek vagyunk több nézőpontból is megvizsgálni, ismét a vállalkozó szellemünk segítségére számíthatunk a lehetőségek gyakorlatba ültetése során.

Bárki, aki valaha is követett már el hibát, ismeri az érzést. Kicsit feszengünk, néha inkább elsüllyednénk, ám büszkék semmiképp nem vagyunk rá. Pedig a hibáktól leszünk egyre jobbak. Ahogy Fran Lebowitz is mondja, a fejlődésre, változásra való igény (és az ehhez párosuló vállalkozó szellem) viszi előbbre a dolgokat, hiszen senki nem úgy állt a helyzethez, hogy „a dolgok tökéletesek, gyerünk, fedezzük fel a tüzet.”

A vállalkozó szellem egyben a változtatásra való igényt és hajlandóságot is jelenti. Itt köthetjük össze a vállalkozó szellemet és a kezdeményezőkészséget. Hiszen más ábrándozni valamiről, és más magunkhoz ragadni a kezdeményezést, és nekifogni az elképzelés megvalósításának. A hibázás lehetősége minden korábban nem próbált tevékenységben benne rejlik (sőt, néha a már próbáltakban is). Ha azonban a hibáinkat lépcsőfokoknak tekintjük, mint a tudás, ismeret, képesség megszerzés folyamatának természetes velejáróit, akkor jobbításra ösztökélnek bennünket és nem arra, hogy őrizzünk magunkról egy tökéletes, ám néha nem egészen őszinte képet.

Néha érdemes elfogadható mértékű kockázatot vállalni, a jobb eredmény elérésére. Hogy mekkora az elfogadható mérték? Erre mindenki maga tud válaszolni.

Hogyan segíthetünk?

• Kérdezzük a gyerekeket véleményükről, terveikről, elképzeléseikről, úgy, hogy közben nem tesszük hozzá a saját javaslatainkat, és a lehető legkevesebbre csökkentjük a miért kérdések számát. Egyszerűen hallgassuk meg őket, mert érdekel, amit mondanak.
• Hagyjuk, hogy maguk valósítsák meg az ötleteiket. Ne elégedjünk meg pusztán az ötlettel, és vegyük át tőlük a megvalósítás részét, hanem hagyjuk, hogy ők maguk fogjanak hozzá, és küzdjenek meg a nehézségekkel. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha segítséget kérnek, minden esetben hárítsuk el, vagy akkor is ragaszkodjunk az önálló tevékenységükhöz, ha ők már láthatóan feladnák. Ezzel elvesszük a kedvüket a további saját feladatoktól. Ehelyett próbáljunk meg a partvonal mellől segíteni, ha a gyerekek úgy érzik, hogy szükség van rá. És nem akkor, amikor szerintünk van egy jobb megoldás…
• Játsszunk a lehetőségekkel. Dobjunk fel ötleteket, problémákat, és kérjünk tőlük javaslatokat arra, hogyan kezdenének neki, hogy megoldást találjanak. Minél nagyobbak a gyerekek, annál összetettebbek lehetnek a problémák, megadhatunk kereteket is, amelyen belül vagy épp kívül kell gondolkodniuk.
• Hagyjuk, hogy maguk válasszák meg a ház körüli feladataikat és maguk osszák be, mikor mit kell tenniük. Sokkal hatásosabb, mint a felülről készen kapott szabályok. És sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek sikeresen befejezve ezek a feladatok.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>