Lili Suli – egy hely, ahol jó a gyerekeknek

A tavaly szeptemberi megnyitón látogattam először a Vérhalom téri hangulatos kis villába, és első látásra szimpatikus volt az árnyas udvar, a hangulatos színpad és a világos, vidám díszítésű termek.

Arról kérdezem Lilit, hogyan született meg a suli ötlete: „Kétgyermekes színésznő voltam, amikor megszűnt a színház, ahol játszottam, s kellett egy másik láb, amire támaszkodhatok. Gondolkodtam, mihez értek: kötődöm a gyerekekhez, és jártam Földessy Margit Színitanodájába is, így adódott az ötlet, hogy velük foglalkozzam. Felhívtam Margitot, és bekérezkedtem hozzá figyelni, jegyzetelni. Sokan teszik ezt, de én ottragadtam mint tanársegéd.”

A Lili Suli először egy tábor formájában jött létre a Hatszínben, ám onnan később ki kellett költöznie.

Lili gondolt egy nagyot, és olyan helyszínt keresett, ahol nemcsak ő oktathat egy teremben, hanem kialakulhat egy szülő–gyerek közösségi tér is, gyerekfoglalkozásokkal, szülőklubokkal.

Még az átmeneti időszakban született meg Lili harmadik gyermeke, a most négy és féléves Dorka, aki nagyon otthonosan érzi magát a Lili Suliban is.

 Lili Suli

„Másik motivációm a »gyerünk, anyukák, vállalkozzunk«-hullám. Szabadúszó vagyok, a legtöbb produkcióm olyan, hogy összeállunk és kitaláljuk, vagy felkérnek, és ha tudom, elvállalom. Én ebben a világban mozgok, és nagyon szeretem, mert ugyan sok munka van mögötte, de nagyon élvezetes és családbarát.” Fontos szempont volt, hogy bármikor idehozhatja a kislányát, a foglalkozások így nem vesznek el a közös idejükből. A fiai már nem akarnak idejárni, bár tavaly Ádám még segített a táborban, és Áron osztálytársának szülei gyerekes szilvesztert szerveztek itt.

„Nullától tizenhárom éves korig várunk gyerekeket különböző foglalkozásokra. Azért húztam meg itt a korhatárt, mert afölött már nagyon más világ van, és a különórákról már nem a szülők, hanem a gyerekek döntenek más szempontok szerint.”

Közösségi térből és különóra-helyszínekből rengeteg van Budapesten. „Mitől más a Lili Suli?” – firtatom. „Talán a hely szellemiségétől, a szolgáltatások színvonalától és a vezető személyiségétől” – hangzik a válasz. Lilinek saját szülői szerepéből is vannak tapasztalatai, de sok új barátja lett itt, őket is mindig megkérdezi, mit szeretnének, mit gondolnak. „Olyan szeretnék lenni, mint egy jó vendéglős, akinek rugalmasan alakítható az étlapja. Ha jönnek a szülői kívánságok, megpróbálom megvalósítani. Van, ami sikerül, és van, ami nem, de mindig jönnek új ötletek. És amitől még más, mint például Földessy Margit Színitanodája – akinek természetesen soha nem akartam versenytársa lenni –, azok a különböző, kis létszámú foglalkozások, ahol egyénre szabottan tudunk figyelni a gyerekekre; adott esetben felhívni a szülők figyelmét gyermekük elakadásaira, másféle fejlődési ütemére. Hiszen ez is a mi felelősségünk.”

Lili Suli 

Az egész piciknek tartják a Gróh Ili-féle Ringatót, de nem a klasszikus, hanem a hétvégi-családi, apás-nagyszülős változatban. „Azt tapasztaltam, hogy hét közben az anyák kevésbé nyitottak a kisbabás foglalkozásokra, az apák meg nem érnek rá, de hétvégén nagy örömmel jönnek, még a legszürkébb téli szombatokon is. Egyre több apa érzi úgy, hogy a Ringató nem csak az anya dolga.”

Lili mesés-drámás foglalkozásait három csoportnak tartja: a 3–5, 6–8 és 9–13 éves korosztálynak. Nem klasszikus színjátszást tanít, hanem mese- és versmondást, improvizációt, kreatív játékokat. „Szerintem ezt minden iskolában tanítani kellene drámafoglalkozásként. Meghívtak a fiaim iskolájába, és a gyerekek imádták a játékosan kreatív foglalkozást.” Sztankay-Bedő Bea keramikus agyagozást tanít, fejlesztő jelleggel is. Lehet választani mozgásos foglalkozásokat: jóga, hangtál, balett. Tallós Andrea táncosnő gerincjógát tart szülőknek, Udvarias Anna pedig énekelni tanított a táborban. „Haumann Petra »Simóka« nevű baba–mama foglalkozásával csatlakozik hozzánk. Jó kis csapat kezd így kialakulni. Lesz logopédia, és tervezem a tanulószobát, korrepetálást. Addig is indítunk angol- és franciaórákat ovisoknak. Az angolt egy londoni Montessori-oviban dolgozó fiatal srác tanítja majd, aki másféle tapasztalatokkal rendelkezik, mint az itteni pedagógusok.” A felsoroltakon kívül rendszeresen tartanak szülinapokat, és minden hónapban igyekszik egy családi kulturális eseményt is szervezni: húsvéton, Halloweenen, Mikuláson kívül például bábszínházat.

Lili elárulja: tervei között szerepel egy esti olvasós-pizsamapartis könyvklub gyerekeknek. Másik álma, a szülőklub idén beindul, ahova meghív majd szakértő vendégeket, szervez könyvbemutatókat. Végső célja az, hogy a gyerekek akár egész délutánokat töltsenek nála, például a tanulószoba után vegyenek részt még egy foglalkozáson is.

Ez segítene a szülők napi logisztikáján is, ami jelenleg elég komoly akadálya annak, hogy még többen jöjjenek a Lili Suliba.

Az egész ház légköre családias és meseszerű. Kétszer is beköszön egy mosolygós, orosz akcentussal beszélő hölgy. Ő Ludmilla, aki a ház tulajdonosára, Kati nénire vigyáz, akinek Csuli kutyája néha lejön a gyerekekhez. Lili is sokszor meglátogatja Kati nénit, visz neki friss gyümölcsöt és sütit.

A bútorok egy részét örökölte, a bábparaván és a jelmezek is tőle és családjától vannak, de sok mindent hoztak már a szülők is. A szeptemberi 6-i megnyitóra garázsvásárt és bábszínházat tervez a kertbe, addigra feláll az idei órarend, és az új tanítókat is bemutathatja.

Lili Suli

S hogy hogyan győzi mindezt a három gyermeke mellett? A nagyok már elvannak egyedül, Dorkára, a legkisebbre pedig szívesen vigyáz Lili édesanyja, Tordai Teri színművésznő.

„Eddig nagyon sokat tartózkodtam a Suliban, mert láttam, a szülőknek fontos, hogy nemcsak ki van írva a nevem, de elérhető vagyok személyes beszélgetésre is. Viszont ősszel lesz két színházi munkám is, ezért át kell állni arra, hogy a suli nélkülem is működjön” – osztja meg velem terveit Lili.

„Legnagyobb örömöm, amikor anyukás közösségi csoportokban – amelyeknek én is tagja vagyok – egymásnak ajánlják a Lili Sulit. A legnagyobb nehézségem pedig kiszakítani a gyerekeket az online világból.

Ezzel anyaként is küzdök: bármennyire is igyekszem kihúzni az időt, amikor mobiltelefont kapnak, és szabályozni annak használatát, előbb-utóbb csak az a világ veszi őket körül. De talán helyre tud billenni a két világ egyensúlya, ha sikerül más elfoglaltságot adni a gyerekeknek: mesét alkotni a kicsikkel, improvizálni a nagyobbakkal, amelytől nem lesz mindenkiből színész, de mindenkinek fejlődik a verbalitása és kreativitása; vagy agyagozással fejleszteni a finommotorikát, táncolni, zenélni. A Lili Suli és az én személyes küldetésem ez.”

Támogatott tartalom.