Budapest legnagyobb vasárnapi ebédje - a Heti Betevőnél jártunk

A szervezők megkértek, hogy lehetőség szerint a vendégek ne legyenek felismerhetők a fényképeken, ugyanis legtöbbjük kerüli a nyilvánosságot. A hosszú sor azonban kínálta magát, hogy kérdezzek, hiszen ha jobban belegondolok, nagyon sok embert most otthonában látogatok meg – a vasárnapi ebéd idején –, mert a Heti Betevő vendégeinek jó része az utcán él. Az egyik önkéntes, Gergő segítségét kérem, minden héten ő figyel arra, hogy a sorban állás zavartalan és folyamatos legyen, így sok vendéget régóta ismer már. Nem ácsorgok mellette sokáig, mert a türelmesen, csendesen várakozó tömeg tagjain érezhető, hogy beszélni szeretnének.

„Biztonsági őrként dolgozok, és amikor a beosztásom megengedi, eljövök ide egy kiadós ebédre. Nagyon jókat főznek, ráadásul én nagyon édességes vagyok, és itt mindig isteni sütiket kapunk” – mondja Varga János András, de többet nem tudunk beszélgetni, a sorszámát kiáltja Gergő, így indul az asztalokhoz. Az egyik fa tövéből egy aktatáskás, frissen borotválkozott, idősebb férfi lép hozzám: „Miklós vagyok, aktivista!”. Kérdésemre sorolja, hogy A Város Mindenkié, az Utcajogász, a Közmunkás Mozgalom a Jövőért és a Magyar Szegénységellenes Hálózat szervezeteknek dolgozik önkéntesként, a Heti Betevő ételosztásait pedig a kezdetek óta látogatja. „A kaja tökéletes, az ételosztás kezdése néha csúszik, de ez érthető, mert több száz adagot kell elkészíteniük, nem lehet egyszerű. Sajnos az önkormányzattól nem mindig kapják meg az engedélyt a Klauzál térre, így van, hogy túrázunk a heti betevőnkért.”

Visszasétálok Nagy Emeséhez, aki éppen az utolsó adag ragut meri ki az első fazék aljáról.

Emese az egyik alapítója a Heti Betevőnek (a mai ebédet ő főzte a közeli Kőleves kertben), a heti ételosztásokkal járó szervezési feladatok mellett az alapítvány kommunikációjáért is ő a felelős: „Az esetek túlnyomó többségében a Klauzál téren várjuk vendégeinket, hiszen általában kapunk engedélyt VII. kerületi önkormányzattól a terület használatára. Azokon a vasárnapokon, amikor mégsincs engedélyünk egyéb más, ütköző rendezvények, ünnepek vagy fesztiválok miatt, akkor egy magánterületen tudjuk átadni a vendégeinknek az ételt. Ilyenkor általában ruhaosztást is szervezünk, hiszen ott senkit nem zavarunk, így több időnk is van.”

A Heti Betevő története egy erzsébetvárosi étteremben, a Kisüzemben kezdődött 2013 karácsonya után.

Egy itt dolgozó szakács a konyhából rálátva az étteremben fogyasztó vendégekre elgondolkozott azon, hogy egyesek mennyire könnyedén elköltenek nagy összegeket evésre és ivásra, miközben másoknak a napi betevő előteremtése sem mindig sikerül. „Pontosan tudta, hogy 3-400 forintnyi összegből meg lehet csinálni egy adag rendes, tisztességes, húsos kaját – folytatja Emese. – Nem szegénykonyhát, hanem amit bármelyikünk megenne vasárnap ebédre. A szakácsok és mi, törzsvendégek kitaláltuk, hogy dobjunk össze pénzt, főzzünk ebédet, és a közeli Klauzál téren osszuk ki azoknak, akik rászorulnak. Ennyire egyszerű volt a recept. Az első főzéseket saját zsebből álltuk, később perselyeket helyeztünk ki a haver helyeken – ezek főleg a bulinegyed kocsmái, éttermei voltak kezdetekben. Következő lépésként egyesületté váltunk, ezután hivatalos számlánkon is gyűlhettek az adományok, és különböző projektekre pályázhattunk.”

Azóta eltelt közel öt év, de a Heti Betevő életében egy vasárnap sem maradt el az ételosztás.

A kezdeményezéshez mind több és több étterem, kocsma és önkéntes csatlakozott, egyre csak szaporodott a kihelyezett perselyek, az adományozók és persze a sorban álló vendégek száma. Az éttermi minőségű, bőséges húsos ételek és az önkéntesek által készített házi sütemények a Heti Betevő védjegyévé váltak, bázisuk változatlanul a Kisüzem, ahol minden vasárnap délelőtt biztosítják a helyszínt az előkészületekhez. 2014 decemberében hasonló elvek mentén Makón megalakult az egyesület első vidéki csoportja, ők havonta két alkalommal osztanak meleg ételt és ruhát a rászorulóknak. A makóit hamarosan követte a székesfehérvári Heti Betevő, 2015 júniusában a Józsefvárosban alakult egy újabb budapesti csoport, 2016 óta pedig Pécsen is megszervezik a vasárnapi ebédet.

Kép: Páczai Tamás – Kattintson a galériáért!

Így 2018-ban a Heti Betevő havonta 2000 adag ebédet oszt 5 helyszínen 250 önkéntes segítségével.

Tevékenységükért idén megkapták a különböző szociális területeken áldozatos és példaértékű munkát végző embereket és szervezeteket elismerő Jószolgálat-díj szakmai különdíját. Riportunk készítésének időpontjában a rangos díj egyik nagykövete is segített a Heti Betevő önkénteseinek: Nyáry Krisztián író délelőtt a gyümölcsös csomagokat állította össze és a cipelésben segített, majd a délután folyamán a vendégek tőle vehették át a zöldséges-csirkés bulgurt.

„Mi nem eszünk ebből, mert az ebéd a vendégeké. Cserébe nyeldeklünk sokat – teszi hozzá nevetve Németh Anikó önkéntes.

– Összepakolás után visszamegyünk a Kisüzembe, és mi is megebédelünk közösen. A főzést reggel kilenckor kezdjük, általában 300 fővel számolunk. A nap végére minden adagot kiosztunk, és időnként repeta is van, így mindenkinek bőségesen jut a finom ételből”.

Anikó a legtöbb önkénteshez hasonlóan egy Facebook-eseményből hallott először a Heti Betevőről még négy éve. „Kíváncsiságból vittem egy tálca süteményt, aztán még egyet, majd megkérdeztem, hogy maradhatok-e segíteni. Ennyi volt, beszippantott, azóta hétről-hétre segítek a szervezésben egy belső stáb tagjaként.”

Hasonló a története Bartha Mariannának, akinek ételosztáskor feltűnt, hogy milyen sok embernek piros a keze, a füle a hidegtől. „Mivel a hobbim a kötés, ezért szépen meghirdettem egy eseményt a Katona József Színház büféjébe. Ez 2015 telén volt, a Kössünk, horgoljunk! azóta is sikeresen működik. Együtt kávézunk, pletykálunk, tanítunk és közben készülnek a sapkák, sálak, amiket a hideg idő beköszöntével itt szétosztunk.”

Apropó. sorszámok! Gergőtől tudom meg, hogy annak idején a vendégek kérték őket, hogy találjanak ki valamit, hogy elkerüljék a veszekedéseket. Kezdetben ugyanis sorszámos jegyeket osztottak, de ezeket könnyű volt elveszíteni, így nem oldotta meg a konfliktusos helyzeteket. Ekkor vetették be a fesztiválok beléptetésénél használatos karszalagokat, sorszámozva. Tizenegy órakor kezdik kiosztani, ez azért is jó, mert a 13 órakor kezdődő ebédosztást nem kell helyben megvárni.

Még beszélgetnénk, de Gergő int, hogy figyeljek, mert várnak rám. A beléptető szalag mögött Katalin és Vilmos integet, mindenképpen szeretnék elmesélni a történetüket.

Egy virágágyás szélére ülünk le. Katalin védőnőként dolgozott régebben, aztán több balszerencsés lépés után utcára került, aludt erdőben, aluljáróban, állítása szerint mind a 19 budapesti hajléktalanszállóról kitiltották. Jelenleg éjszakai takarítóként dolgozik egy áruházban, Vilmossal pedig másfél éve ismerkedett meg. A férfi bárzongoristaként beutazta a fél világot, dolgozott tengeri hajókon, londoni éttermekben, holland kocsmákban, de a rengeteg dohányzás megviselte a szervezetét. Hosszas kezelések után állapota ugyan javult, de korábbi munkáját nem tudta folytatni, így bevétel hiányában az utcára került. Jelenleg a nő fizetéséből és támogatásból élnek, azonban egy szervezet segített nekik lakhatási támogatást és önkormányzati lakást igényelni. Ezeket sikeresen megkapták, így „ha minden igaz, akkor a karácsonyt már meleg szobában tölthetjük Vilivel” – zárja Katalin a beszélgetést.