Belefulladunk a műanyagzacskókba?

A sajtóhírek arról szóltak, hogy 2019-től jelentős jogszabályi szigorítást, termékdíjemelést tervez az Innovációs és Technológiai Minisztérium a műanyag zacskók és az egyszer használatos műanyag eszközök kiszorítása érdekében. 2021-re pedig teljesen betiltanák a zacskók használatát. A különösen nagy veszélyt jelentő, elaprózódó műanyag zacskókat a szaktárca már 2019. július 1-jétől betiltotta volna.

Ez nagy reménységgel töltötte el a környezettudatosan gondolkodó embereket, hiszen Magyarország minden lakosára évi 80 darab elhasznált nejlonzacskó jut.

Ezek jelentős része hasznosítás helyett lerakóba kerül, rosszabb esetben pedig a környezetet szennyezi. A természetbe kerülő műanyag bekerül a táplálékláncba, és miközben állatok pusztulását okozza, az élelmiszer és az ivóvíz által a mi idő előtti halálunkat is okozhatja.

Sajnos a nejlonzacskók termékdíjának emelése azért marad el a kormányszóvivői indoklás szerint, mert épp változóban vannak az uniós szabályok, ezért korai lenne még, és nagy terheket róna a magyar cégekre.

Kenyában börtön jár a zacskóhasználatért…

Az Európai Unió hulladékra vonatkozó irányelvei közt szerepel, hogy a 2014-es szinthez képest 2019-re 80 százalékkal csökkenteni kell a zacskóhasználatot. Ennek érdekében egyre több tagállam lép fel törvényi eszközökkel. 2017-ben Brüsszelben és régiójában betiltották a pénztáraknál kapható bevásárlószatyrokat, ugyanekkor Belgium francia ajkú régiójában is bevezettek tilalmi intézkedést. Angliában 2015 óta hatásosan emelik a zacskók termékdíját, így jelentősen visszaszorult a használata. Franciaországban radikális a szabályozás, 2016 júliusától tilos az egyszer használatos műanyag zacskók forgalmazása, most pedig az egyszer használatos evőeszközöknek, poharaknak és tányéroknak üzentek hadat: 2020-tól csakis természetesen lebomló anyagokból készülteket használhatnak az éttermek. A hazai boltokban is fizetni kell a nejlonszatyrokért, de nálunk a viszonylag mérsékelt, 57 Ft termékdíj/kg-os kategóriába tartoznak. (Ezt emelték volna most a tervek szerint a 33-szorosára.)

Műanyag zacskó és egyéb veszélyes hulladék lebeg egy korallzátony felett - Bunaken Nemzeti Park,  ​​​​​​​Sulawesi - Kép: Profimedia - Red Dot

A nejlonok elleni hadjárat élén afrikai országok állnak, ahol a legközvetlenebbül tapasztalják az élővilágra gyakorolt katasztrofális hatásukat. Kenyában a legszigorúbb a törvény: a zacskók árusításáért, gyártásáért és akár használatáért is kiszabhatnak börtönbüntetést. Ruandában, Mauritániában és Eritreában is hoztak hasonló törvényeket.

Az első nejlonszatyrot a svéd, cellulózfóliát gyártó Celloplast cég állította elő. 1960-ban nyújtott be szabadalmat az USA-ban „csomagolási célú cső” néven. 1965-ben szabadalmazták a füles, T-shirt formájú műanyag zacskót. Az 1990-es évekre terjedt el általánosan a nejlonzacskó a csomagolásban, lekörözve a papírzacskót. Ma a visszaszorítani kívánt műanyag áruházi szatyrokat természetes alapú, burgonya- vagy kukoricakeményítő felhasználásával előállított tasakokkal váltják fel.

Néhány „zöld hír” annak illusztrálására, mennyire súlyos a helyzet…

Az Indiai-óceánnak egy nagyon elhagyatott részén, a déli szélesség 45,5 fokánál végzett vizsgálat során egy köbméter vízben hozzávetőlegesen 42 mikroműanyag-szemcsét találtak. Ez arra utal, hogy az óceánoknak immár talán nincs műanyagszennyezéstől mentes része. A legújabb mérések szerint Európa észak-atlanti és földközi-tengeri partjainál a legnagyobb az ilyen típusú szennyezés, köbméterenkénti 180–307 mikroszemcsével. Nagyfokú szennyezettséget mértek még Fokvárosnál (152), de az ausztrál partoknál is (114–115).

Az évi több mint nyolcmillió tonna műanyaghulladékból immár mindenhova bőven jut.

Ez a típusú szennyezés különösen káros a korallzátonyokon, mert károsítja a virágállatokat. Már az Északi-sarkvidéken is veszélyezteti az élővilágot, a norvég halászok a halállományt is féltik. (Ugyanakkor a plasztikhulladékok túlnyomó része ott nem PET‑palackokból és zacskókból, hanem a tengerben hagyott kiszuperált halászfelszerelésekből származik.)

Az öt milliméternél kisebb szemcsékre széteső műanyag különösen veszélyezteti az ún. szűrögető állatokat, amelyek a szájukon keresztül átáramoltatott vízből szűrik ki az apró tengeri élőlényeket (planktonokat). Műanyag mikroszemcsékből irdatlan mennyiségek halmozódhatnak fel a nagytestű tengeri állatokban: egy Franciaországban partra vetődött és ott elpusztult bálna gyomrában 800 kilogramm műanyagot találtak.

Ausztráliában egy bálnából 30 műanyag zacskó és hat négyzetméternyi műanyag fólia került elő.

A műanyagok nemcsak amiatt károsak a tengeri szervezetekre, mert azok gyomrát kitöltik és a valódi táplálék emésztését gátolják, de mérgek is juthatnak belőlük az állatokba, amelyek növekedésükre, anyagcseréjükre és szaporodásukra káros hatást gyakorolnak. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a kihalással veszélyeztetett fajok között szerepel számos cápa-, rája- és bálnafaj.

Egy David Attenborough narrációjával készített TV-sorozat, a Blue Planet II. hathatósan felhívta a figyelmet a problémára. Vélhetőleg ennek hatására 2018 végéig a BBC száműzi a használatból a műanyag eszközöket és poharakat (utóbbiakból a látogatók és a személyzet évi kétmillió darabot használ el). A tévésorozat hatott az angol királynőre is, aki olyan rendeletet hozott, amely megtiltja műanyag flakonok és szívószálak használatát a brit koronabirtokok területén.

Kép: Dustin Woodhouse on Unsplash

És mielőtt azt hinnénk, hazánkat kevéssé érinti a műanyagszennyezés…

A Tisza vizében laboratóriumi vizsgálatok már kimutatták a ftalát vegyületet, amelyet a műanyaggyártáshoz használnak. A mikroműanyag-szennyezés immár a hazai élelmiszerekben is megjelenik. Ezek az aprózódó műanyagrészecskék már önmagukban, vegyileg is veszélyesek, ám még koncentráltabban jutnak az élő szervezetekbe azáltal, hogy a vizekben levő szerves szennyeződéseket megkötik.

Európai kutatók, elemezve a házi por összetételét, arra a megállapításra jutottak, hogy annak egyre nagyobb hányada mikroműanyag-szemcse.

Ezek főként bútorszövetekből és szintetikus textíliákból származnak. A vizsgálatok szerint egy-egy, 20 percig tartó étkezés alkalmával átlagosan akár száznál is több ilyen veszélyes szemcse kerülhet a tányérunkra, évente pedig akár közel 70 ezer. A skóciai Heriot-Watt Egyetem kutatói szerint az otthon készített ételekben kimutatható műanyagszemcsék főként a házi porral kerülnek ételeinkbe.

Kicsi, de fontos lépés lenne az emberiség történetében, ha 2021-re Magyarország is nejlonzacskómentes övezetté válna – hogy attól kezdve teljes „zöld” erőnket a PET-palackok kiszorítására fordíthassuk.

A „zöld hírek” Bognár Máriának a Képmás magazinban 2017 és 2018 folyamán megjelent cikkei alapján készültek.