Csak kitettek egy dobozt az út szélére, és olyan dolog történt, amire ők maguk sem számítottak

Duka Enikő mindig nagy adagot főz. Miután gyermekei kirepültek a családi fészekből, megtartotta szokását, továbbra is a megszokott porciókat készítette el. Sajnálta kidobni az ételt, ezért tavaly decemberben egy este arra gondolt, mi lenne, ha készítenének egy dobozt, és belehelyeznék az otthon megmaradt, de még kiváló minőségű többletételt. A Du-Fa építőanyag-kereskedés ügyvezetője megálmodta az ételdobozt, lefestette kollégáinak, hogy nézzen ki, akik délutánra már el is készítették a fabútort. Egyebek mellett ez is az előnye egy építőanyag-telepnek: mindig akad ügyes kéz, szakértelem a jó szándék mellett.  

Este elhelyezték az irodában található élelmiszereket, májkrémet, dzsemet, kompótot, gyümölcsöt, megmaradt kiflit a felállított dobozban. Lefényképezték a feltöltött átadót, a képeket megosztották a közösségi médiában.  

A dobozra ezt írták: „Ha tudsz, tegyél bele. Ha szükséged van rá, vigyél!” 

„Másnap reggel nagyon izgultam, vajon mit találunk a dobozban. Még engem is meglepett, hogy teljesen üres volt a tároló. Hálát adtam Istennek azért, hogy működött, amit kitaláltam” – idézi fel Duka Enikő az első adományozás másnapját. A sikeren felbuzdulva rengetegen csatlakoztak támogatóként a kezdeményezéshez, a jó szándékú emberek nap nap után hoztak élelmiszert a dobozba, előfordult, hogy egy nap kétszer is megtelt a tároló az adventi időszakban, idézi fel az üzletvezető. Akadt, aki még fel is címkézte, mi található a behelyezett műanyagdobozban, befőttesüvegben. 

Kép

Kép: Császár Tamás

Duka Enikő a legtöbb adakozót nem is ismerte, ám a somogyi városban hamar híre ment a kezdeményezésnek, és sokan hoztak süteményt, bejglit, még pezsgő is került a szeretetdobozba. „Nagyon jó érzés volt megtapasztalni, hogy az emberek adni akartak, mindennap megtelt és reggelre kiürült a doboz” – hangsúlyozza Enikő. 

Később egyre többen jelezték neki, hogy elhelyeztek élelmiszert a tárolóban, sokan még le is fényképezik és elküldik a telep vezetőjének a képeket. Vagyis, állapítja meg, jótékonykodni különösebb befektetés nélkül is lehet, ami az adakozóknak talán apróság, a rászorulóknak azonban hatalmas segítség. Az átadószekrénybe egy kis elemes mécsest is elhelyeztek, hogy látható legyen sötétben is, mi található ott.  

„Nem akarom tudni, ki viszi el az adományokat, mert senkit nem is szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni, de az egyik idős úr, aki egy kis kalyibában él a város határában, a sofőrünkkel megüzente: soha életében nem evett még olyan finom bejglit, mint amit a ládában talált” – idézi fel az ügyvezető.  

Decemberben még az is előfordult, hogy a fenyőfaárusításból megmaradt néhány fát is kitették a láda mellé, hogy azok is hozzájuthassanak az el nem kelt fenyőkhöz, akiknek nagy terhet jelent egy fa megvásárlása. Húsvétkor hasonló volt a helyzet az adventben tapasztaltakhoz, idézi fel Enikő, aki gyakorló katolikus. Azt mondja, folyton szeret jót tenni, nemcsak adventben vagy a nagyböjti időszakban, gyakran adakozik a helyi óvodáknak, sportolóknak, fogyatékossággal élőknek, rászorulóknak.  

„Azt gondolom, azért is lett ekkora sikere a kezdeményezésnek, mert a telepünk kiesik a városból, itt már közvilágítás csupán kissé távolabb található, és a rászorulóknak e helyen kevésbé kell tartani attól, hogy valaki meglátja, amikor elvesznek a tárolóból valamit” – vélelmezi a telep ügyvezetője. 

Ma már az építőanyag-telepen a dolgozók, ha nem tudják elfogyasztani az ebédre rendelt ételt, már automatikusan helyezik ki az átadóba, amikor hazamennek. Másnap még egyszer sem találták ott a hátrahagyott eledelt. „Attól nem kell tartanunk, sajnos, hogy itt marad az élelmiszer, amit kihelyezünk” – osztja meg velünk Nelli, a telep egyik munkatársa.  

Mára rendszeresen érkeznek a szeretetadományokért a nélkülözők, néhány felhasználóról tudnak is, mert olykor látják őket, illetve azokat is, akik az otthon megmaradt élelmiszert vagy a kifejezetten ide vásárolt adományt folyamatosan elhelyezik a dobozban.  

Bármit belehelyezhetnek a helyiek, a megmaradt többletételt ugyanúgy, mint az élelmiszerüzletekben megvett kvázi adományt. Ottjártunkkor kizárólag tartós élelem várta gazdáit, tej, narancslé, kalács, konzerv, keksz.  

Télen bármilyen ételt kitehettek, hiszen a hidegben nem romlik meg az élelmiszer, a jó idő beköszöntével azonban jó gazdaként figyelnek arra, hogy romlandó étel ne kerüljön a tárolóba. A doboz felügyelettét Duka Enikő és munkatársai örömmel végzik, és felelősen gondolkodnak. A vezető megjegyzi: az adakozók is figyelnek e körülményre, hiszen leginkább olyan élelmiszereket hoznak a dobozba, ami hosszabb ideig eltartható, mint például a kenyér, zsömle, dobozos tej, keksz, üdítő, zöldség.  

A sikert látva hamar követője is akadt az építőanyag-kereskedésnek. A centrumban található Leves és második ételbár vezetője megkereste Duka Enikőt, hogy ők is szívesen csatlakoznának a kezdeményezéshez, kérte, készítsenek számukra is egy ételtárolót – korábban ugyanis az étkezde munkatársai is kivitték a telep melletti dobozba a megmaradt ételeket kiporciózva. Enikőék örömmel készítették el a második szeretetdobozt is, így most már két helyen is hozzájuthatnak a rászorulók élelmiszerekhez.  

Nyakunkba vesszük a várost, leparkolunk Nagyatád szívében, hogy felkeressük Böczkös Bencét, az étkezde tulajdonosát, aki elmondja: már korábban is fontolgatta, hogy az olykor megmaradó néhány adagnyi ételt felajánlja adományként. 

Kép

Kép: Császár Tamás

„Nem szeretünk sem pazarolni, sem ételt kidobni, ezért amikor tudomást szereztünk Enikőék kezdeményezéséről, még inkább felerősödött bennünk a gondolat, hogy megkeressük őket. Enikő kifejtette, milyen nagyszerű volna, ha a városban is működne egy ilyen tároló, nem kellett győzködnie, csatlakoztunk hozzájuk” – emlékszik a kezdetekre Bence. Hozzáteszi, Duka Enikő mindenben partner volt, gyorsan elkészítették számukra a dobozt és fel is állították az étterem mellett.  

Az adományokat úgy kell elképzelni, mint egy ételrendelést, a finomságokat műanyag- vagy habdobozba adagolják, és lefóliázzák.  

Ha ötadagnyi főzelék maradna, annyifelé adagolják az ételt. Böczkös Bence megosztja velünk: diszkréten kezelik a helyzetet, a doboz éppen azért jó, mert a rászorulóknak nem kell megalázkodniuk, az átadót ugyanis az ételbár mögötti parkolóban, a hátsó kijárat közelében helyezték el, így bárki szinte észrevétlenül elvehet egy adag ételt. Ami egyébként mindennap frissen készül, hiszen az étkezdében változatos napi ajánlatok közül választhatnak a vendégek.  

Hogy mekkora szükség van a finomságokra íme egy példa: előfordult már, hogy bekopogtak az étterembe, szerényen érdeklődve, mikorra várhatják a megmaradt aznapi ételek kihelyezését. A városban az utóbbi években sajnos megnövekedett azok száma, akik lejjebb csúsztak a társadalmi ranglétrán. Elképzelhető, hogy a jelenség összefüggésben áll azzal, hogy a közelmúltban több munkáltató is megszűntette működését a városban. 

Megható, hogy a környező utcákban élő, adakozni vágyó emberek hamar felfedezték a belvárosban található ételdobozt. Az étkezde tulajdonosa többször tapasztalta, hogy kenyér, konzerv vagy egyéb szárazáru is került a tárolóba környékbeliek jóvoltából. Vagyis hamar híre ment a kezdeményezésnek. Böczkös Bencének többen is mondták, emberségességből jelest érdemelnek a lehetőség megteremtéséért.