„A pénz nem mumus, hanem eszköz” – így válhatunk pénzügyileg tudatosabbá

Mikor kezdtél pénzügyekkel foglalkozni?

Könyvelő-könyvvizsgáló családból származom, a pénzügyek mindig is közel álltak hozzám. Míg más gyerekek a házimunkában, én a családi vállalkozásunkban az ügyfeleink vevői és szállítói számláinak a rendezgetésében is segítettem már tizenéves koromban. Nagyon szerettem el is kísérni a szüleimet, amikor hivatalos ügyeket intéztek a városban az akkor még APEH-nek hívott szervnél vagy egy pénzintézetnél. Mindig elvarázsolt a bankok világa: az impozáns épületek, az elegáns légkör, az ügyintézés frappáns, felnőttes menete.

A gyerekkori álmom azonban mégsem az volt, hogy közgazdász leszek. Híradós karrierről álmodoztam. 

Akkoriban indultak ugyanis a kereskedelmi tévécsatornák. Megigézett, ahogy a világ híreit elhozták a nézőknek. Úgy éreztem, hogy én is szeretnék adni valamit az embereknek. El akarom mesélni – mégpedig közérthető módon –, hogy mi minden fontos történik körülöttünk. Ekkor még nem is sejtettem, hogy harminc évvel később pontosan ezt fogom tenni, csak nem a híreket, hanem a pénzügyeket csomagolom be ilyen formában.

Végül mégis közgazdász lettél, és a téged gyerekként elvarázsoló bankvilágban kezdtél dolgozni.

Emlékszem, milyen izgatottan indultam el otthonról azon a hétfői napon húsz évvel ezelőtt, hogy belépjek a bankfiókba, de már nem mint ügyfél, hanem hogy a pult másik oldalára üljek. A fiókvezetőm rögtön bemutatott egy idősebb kolléganőnek, Zsókának, akire nyomban rá is bízott. Mentoromat a friss diplomások magabiztosságával bizalmatlanul fogadtam. A kisördög is belém bújt, és az a kérdés motoszkált a fejemben, ugyan mit fogok én tanulni tőle egy jó almás pite receptjén kívül. Akkor még nem tudtam, hogy ez a találkozás életem egyik legmeghatározóbb pillanata lesz. 

A feladatom az első napokban annyi volt, hogy egy széket húzzak Zsóka mellé, üljek és figyeljek. Az első ügyfelek között volt az olimpikon vízilabdázó, Benedek Tibor is. Kedvesen köszöntötték egymást mentorommal. Emlékeim szerint Zsóka még vízzel is kínálta Tibort, de ő ilyen kis kiszerelésben, mint egy pohár, nem kért. Könnyed, vidám, szinte baráti beszélgetést folytattak, majd a sztorik után jöttek a bankügyek is. Én közben végig azon gondolkodtam, vajon honnan ismerhetik egymást. Miután Tibor elment, meg is kérdeztem. Mentorom mosolyogva rám nézett, és annyit mondott: „Timikém, ő csak az egyik ügyfelem.” 

Akkor megértettem, hogy a lehető legjobb helyen vagyok. Onnantól kezdve tudatosan figyeltem minden szavát és mozdulatát. Zsóka ugyanis nemcsak tapasztalt banki tanácsadó volt, hanem Ügyintéző – nagybetűvel, akinél mindig hosszú sorok álltak, akkor is, ha más ablak szabad volt. Nemcsak a szakma alapjait tanította meg nekem, hanem valami sokkal fontosabbat. Hitt abban, hogy minden szám mögött egy történet áll: egy család, egy álom, egy küzdelem. 

Egyszer azt mondta: „Az emberek nem bankot, nem terméket, hanem egy embert, egy tanácsadót választanak.” Nagyon mélyen belém égett ez a mondata. 

Magamban el is neveztem ezt ZS-faktornak. Én is így akartam dolgozni. Az évek során aztán rengeteget tanultam, fejlődtem. Dolgoztam bankfiókban, majd a központban termékfejlesztési területen. Olyan komoly, összetett projekteket is vezettem, mint a svájci hitelesek megmentése. Bárhová is vitt azonban az utam, mentorom tanítása mindig elkísért, vagyis az, hogy az emberek, az ügyfelek állnak a középpontban. És mindenhol azt kerestem, hogy mi lehet az a plusz, amit adhatunk. Mi lehet a ZS-faktor?

Később családot alapítottál, az anyaságról szerzett tapasztalataidról pedig blogot vezettél, amelyet rövid időn belül több mint negyvenezer édesanya követett.

Két egymás utáni évben ugyanazon a napon születtek a gyermekeim. Otthon voltam tehát egy kicsivel meg egy picivel. Hirtelen a tűsarkos, kiskosztümben járó énemet lecseréltem az anyakontyos, tornacipős, „örülök, ha eljutok zuhanyozni” énemre. Hiába imádtam az anyaságot, rajongtam a gyermekeimért, mégis szükségem volt valamilyen intellektuális kihívásra. Ráadásul anyaként azt éreztem, hogy átvert a világ. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz ez a néhány év. Nyilván a gyerekek közti kis korkülönbség is pluszkihívást jelentett. A délutáni alvás­idejükben kezdtem írni, ebből született meg az Anya-talpaló. 

Egy olyan fórumot szerettem volna létrehozni, ahol őszintén megoszthatom a tapasztalataimat. Egy helyet, ahol hangot adhatok annak, hogy teljesen rendben van, ha kimerült vagy, ha nehéznek és küzdelmesnek éled meg ezt az időszakot, lehetsz valódi és őszinte, nem kell tökéletesnek lenned, elég, ha elég jó anya vagy. A blog kulcsgondolata is az volt: „Ha anya jól van, akkor mindenki jól van.” De mennyire vagyunk jól? Én is beleestem abba a csapdába, hogy mindenki fontosabb volt nálam, az én szükségleteim pedig az utolsó helyre kerültek, amikre persze már soha nem jutott idő. A kiégés és teljes kimerültség határán álltam, ezért muszáj volt változtatnom. Ennek a belső útnak a történetét mesélem el egyébként a tavaly megjelent Szabadságra megyek magammal című könyvemben is.

Az otthon töltött évek után már nem tértél vissza a banki világba.

Két kisgyerek mellett nem tudtam volna olyan módon ellátni a korábbi munkámat, ahogy szerettem volna úgy, hogy közben elég jó anyukája is legyek a két kis lurkónak. Kihasználva azt az adottságomat, hogy a banki rendszert belülről ismerem, ugyanakkor jól tudok az ügyfelekhez kapcsolódni, született meg a saját vállalkozásom, a Pénzügyi-talpaló. Itt azt a tudást kamatoztatom, amit egykori mentorom mellett tanultam. 

Mindennap azon dolgozom, hogy a pénzügyeket közérthetővé, mindenki számára befogadhatóvá, életszerűvé tegyem. 

Hogy megtanítsam azt a szemléletet, amelyben hiszek, hogy a jólét és a jóllét kéz a kézben jár. A követőimnek én a „szomszédlány” szeretnék lenni, csak hozzám nem cukorért vagy zsemlemorzsáért jönnek át, hanem pénzügyi tanácsokért. A legfontosabb küldetésemnek azt tartom, hogy az embereket pénzügyi tudatosságra tanítsam, és a pénzügyeik mellett ők maguk is fejlődjenek.

Mit értesz pénzügyi tudatosság alatt?

Számomra ez azt jelenti, hogy valaki érti a pénzügyeit, pontosan tudja, hogy hogyan alakulnak a bevételei és kiadásai, és képes ennek tükrében tudatos döntéseket hozni. A mi nemzedékünket nem tanították meg az iskolában a pénzzel jól bánni, a szülők pedig többnyire tabuként vagy stresszforrásként élték meg a gazdálkodást a pénzzel, a fizetés beosztását. Ahogyan most a pszichológia segítségével a transzgenerációs örökségeinket megpróbáljuk letenni, a pénzügyeinkkel is hasonlóan kellene eljárnunk szerintem. Ez a nulladik lépés a pénzügyi tudatosság felé. Örököljük és tovább is adjuk gyermekeinknek a családi mintákat, köztük a félelmeinket, a szorongásainkat, a beidegződéseket és azt is, hogy hogyan viszonyulunk a pénzhez, majd ezek alapján döntünk. Egy kutatás szerint hétéves korra már berögzülnek az emberben a pénzügyi szokások és viselkedési minták. 

Az sem véletlen, hogy a párok közötti veszekedések két legjellemzőbb oka közül az egyik a pénzhez kötődik. Amikor ugyanis egy kapcsolat elkezdődik, nem beszéljük át, hogy ki milyen mintákat hoz, hogy hogyan kezelték a szüleink a pénzügyeket, és hogyan akarjuk mi kezelni a kapcsolatban. Mi a mi értékrendünk, milyen céljaink vannak a pénzzel, külön vagy közös kasszát vezessünk, mekkora az az összeg, amennyi felett már együtt döntünk? Egy párkapcsolatban azonban a pénzügyi szokásokat is össze kell illeszteni. A kulcs, hogy a pénzügy nemcsak magánügy, hanem kapocs is.

Molnár-Simon Tímea, kép: Cserneczky Berni

Mi a következő lépés a pénzügyi tudatosság felé?

Ha tisztában vagyok az anyagi hátteremmel, legalább nagy vonalakban átlátom a pénzügyi rendszert – például milyen jogcímeken és mennyit vonnak le a bruttó munkabéremből, mennyi adót fizetek, az szja-mentesség és az egyéb adókedvezmények hogyan érintik például az életbiztosításomat vagy egyéb megtakarítási termékeimet –, és értem, hogy milyen lehetőségeim vannak, akkor ez magabiztosságot ad számomra. Így már nem szorongással, hanem magabiztosan kezelem a pénzemet. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy időt, energiát fordítsunk erre, és ne legyünk kiszolgáltatva egy ügyintézőnek vagy egy tanácsadónak. Hogy képesek legyünk eldönteni, mi jó számunkra. 

Első befektetésnek épp ezért mindig azt tanácsolom, hogy először magadba, a tudásba fektess, hogy alapvető szinten tisztában legyél a pénzügyekkel.

Hogyan alakíthatunk ki új pénzügyi szokásokat?

Mindenhol az életmódváltásról olvasunk, arról, hogy mit együnk, mit igyunk, hogyan mozogjunk, mennyit aludjunk, hogyan kapcsolódjunk ki. De miért nem beszélünk pénzügyi életmódváltásról? A módszer lényege ugyanaz lenne. Amikor elkezdünk fogyókúrázni, ráállunk a mérlegre, akkor is, ha sokkolóan kileng a mutató. A pénzügyekben ilyen mutató a költségvetés. Nagyon fontos szembenézni a valóssággal. Egyszer kell erre igazán időt szánnunk, hogy megnézzük, honnan indulunk, vagyis mennyi a bevételünk havonta, ehhez képest ­mennyit és mire költünk, mennyi a megtakarításunk. 

A költségvetés olyan, mint egy térkép, megmutatja, milyen úton juthatok el a célomig. Az embereknek sokszor nem több pénzre, hanem jobb pénzügyi szokásokra volna szükségük. Gyakran találkozom azzal, hogy ahogy nő a bevétel, úgy a kiadások is megnőnek – így a megtakarítás változatlan marad. Egyre tudatosabbak vagyunk az élet különböző területein, megvannak a jól megszokott reggeli és esti, arcápolási, rekreációs szokásaink, de pénzügyi rutint nem alakítottunk ki. Pedig nem az számít, hogy mennyi pénzünk van, hanem hogy hogyan gondolkodunk róla, és mit teszünk mindennap a pénzügyeink érdekében. A fizetésed nagyságát egyik napról a másikra nem tudod megváltoztatni, de azon, hogy hónap végén mennyi marad belőle, azon igenis tudsz. Ez egyedül a pénzügyi szokásaidon múlik. Ezen dolgozni nem szégyen, hanem felszabadító érzés.

Milyen napi rutinra gondolsz?

Például, ha az ember mindig hord magával bevásárló­táskát, és nem ad ki ezért feleslegesen 100 forintokat. A kávét reggelente termoszban beviszi a munkahelyére, és nem útközben veszi meg 1200 forintokért. Ha valaki ilyen „apró” dolgokban tudatos és következetes, akkor havonta átlagban 27 000 forintot is megspórolhat. 

Ha pedig ehhez egy célt is rendel, például a megspórolt kávépénzből jövőre elutazik Rómába, akkor sokkal könnyebb reggelente duplaadag kávét főzni, még akkor is, ha késésben van. 

Fontos motiváció, ha tudom, miért változtatok a pénzügyi szokásaimon, és ez összhangban van az értékrendemmel. Ahogy már említettem, nem lehet pénzügyekről önismeret nélkül beszélni. Ez nemcsak a transzgenerációs örökséget jelenti, hanem azt is, hogy tisztában vagyok azzal, számomra mi az, ami igazán fontos az életben. Milyen értékek alapján szeretném alakítani a mindennapjaimat, mi az, ami olyan régi álmom, hogy azért akár nagyobb összeget is hajlandó vagyok kiadni, és mi az, amiről viszont le tudok mondani? 

A pénzügyi tudatosság tehát elsődlegesen nem spórolást jelent, hanem azt a képességet, hogy tudom, mi számít nekem az életben, és azt helyezem előtérbe. Egyik legfontosabb általános üzenetem az, hogy a pénz nem cél, hanem eszköz. Egy eszköz ahhoz, hogy bátran dönts, szabadon válassz, és biztonságban érezd magad. Akár egyedül, akár párban, akár családfenntartóként.

Hogyan tudsz segíteni a pénzügyi kérdéseikkel hozzád forduló embereknek?

A közösségi felületeimen rengeteg ingyenes tartalmat, tudást osztok meg, ami önmagában sokat segít eligazodni egy-egy kérdésben. Nagyon sokat beszélgetek az emberekkel személyesen, az online fórumokon pedig folyamatos az oda-vissza kommunikáció. Ebből jól látom, éppen melyek azok az aktuális területek, amelyek sokakat érintenek, de homályosak, nem érthetők eléggé és átláthatatlanok egy átlagember számára. Ezeket igyekszem megvilágítani és megoldásokat javasolni. 

Azzal tudok segíteni, hogy egy-egy témában minden szükséges információt összegyűjtök, és lefordítom közérthető nyelvre, legyen szó a kismamák pénzügyeiről, lakásfelújítási támogatásról vagy épp a háromszázalékos Otthon Start hitelről. Az üzleti modellem úgy épül fel, hogy vannak ingyenes szolgáltatásaim, rengeteg ingyenes tartalmat osztok meg, és fizetős szolgáltatást is nyújtok. Az egyik szerelemprojektem az Életrevalók Programom, egy pénzügyi életmódváltó program, amelyben az önismerettől indulunk, és közben a pénzügyi tudásunkban is szintet lépünk. Nem megszorításról vagy tiltásról van szó benne, hanem szemléletváltásról, vagyis arról, miképp tehetjük a pénzt szövetségessé, hogy magabiztosabban és szabadabban alakítsuk a jövőnket.