Az igazi „randiguruk”, akik a párkeresőket segítik az előrelépésben

Miért van szükség a Kapcsolatműhelyre? Mi adta az ötletet?

Az igény a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében folyó – mentálhigiénés és lelkigondozói – képzésekre járó hallgatóktól jött. Ők jelen vannak a gyülekezetekben, plébániákon is, találkoznak fiatalokkal, és azt látják, hogy nehézségeik vannak a párkeresésben. Ezen kívül inspirációt adott a Merj randizni! című könyv, melyet Aukelien van Abbema holland pszichológus, párkapcsolati coach írt erről a témáról. 

Megszületett az ötlet, létrehoztuk a programot, tavaly elindítottuk a csoportokat, ahol az egyedülálló fiatalokat támogatjuk a párkeresésre való felkészülésben. A Kapcsolatműhelyben praktikus tanácsokat kapnak az ismerkedésről, jobban megismerhetik önmagukat, az értékeiket, és megtanulhatnak kapcsolódni egymással.

A fiataloknak tanulniuk kell a kapcsolódást?

A kapcsolódás képességében nemcsak a fiataloknak érdemes fejlődni. Egész életünkön át – mivel mi is változunk és a környezetünk is – meg kell tanulnunk újra kapcsolódni, az egymáshoz való kapcsolódást újraértelmezni. A randizás a jó házasságnak is egy ismérve, a közös élet különböző szakaszaiban újra kell tanulni bizonyos körülmények között a randizást. Másképp történhet ez, amikor csak ketten vagyunk, másként kisgyerekekkel – ilyenkor a legtöbbször elmarad vagy kimerül abban, hogy az ügyes-bajos dolgokat megbeszéljük –, amikor pedig a gyerekek kirepülnek, egészen másfajta randizás jön szóba. 

Igényünk van arra, hogy egymásra is tudjunk fókuszálni, hogy fontos kérdésekről is beszéljünk, mondjuk egy házassági évforduló kapcsán: az elmúlt évet hogyan életed meg mellettem? Mi volt nehéz, min kellene változtatnunk?

Ez is egyfajta randizás, csak nem a keresés, hanem a kapcsolat megtartása céljából. A randi keretet ad, hogy kapcsolódni tudjunk, bármely életfázisban vagyunk is. Akár a házasságkötés előtt, akár a házasságban.

Aki nehezebben tud kapcsolatot létrehozni, megtartani azzal az emberrel, akivel az életét szeretné leélni, valószínűleg más kapcsolataiban is nehézségekkel küzd, például a szüleivel, barátaival. Ha a párkapcsolati keresésben segítséget kap, ez jó hatással tud lenni más kapcsolódásaira is. Egy jól működő közösségben is sokat lehet tanulni.

Miről szól a program, mik a témák?

A program hét alkalomból áll. A 8–12 fős csoportok egy gyakorlott csoportvezetővel vannak együtt, aki facilitátorként működik. Nem ő tartja a tanfolyamot, nem ad okos tanácsokat, inkább arra figyel például, hogy ítélkezésmentes legyen a kör, mindenki szóhoz jusson, de saját élményeket is megoszthat. 

Az első két alkalom az ismerkedésről szól, a párválasztás, az ismerkedés elméleti kérdéseivel foglalkoznak játékos formában, megteremtik a csoportkohéziót. Ezen kívül van öt alkalom, és a csoporttagok vállalják, hogy az alkalmak között randiznak, de nem a csoporttagokkal. Maguk szervezik, valakit meghívnak randira, majd a tapasztalataikat, az ismerkedés élményeit behozzák a csoportba és megosztják. 

A többiek reflektálnak a hallottakra, visszajelzést adnak az érintett viselkedéséről, öltözködéséről, kommunikációjáról, megbeszélik a tanulságokat. Ezeket már be tudja építeni a következő randin, így tud egy kicsit fejlődni ebben a folyamatban.

A csoportokban minden olyan kérdéssel foglalkoznak, amit a tagok elővesznek, sokféle téma előkerülhet. Szóba kerül a kapcsolódási képesség, milyen szülői mintát hoztam magammal, melyek a tulajdonságaim, elvárásaim, veszteségeim, milyen a másik nemmel való kapcsolatom.

Praktikus tippeket is adnak egymásnak, kinek mi vált be, hol lehet ismerkedni, hogyan készüljek fel a randira. A sorstársközösségben egymásnak szurkolnak a résztvevők, együtt gondolkodnak, támogatást adnak a többieknek.

Nem lehet könnyű belevágni ebbe, van elég bátorságuk hozzá?

Tényleg nem egyszerű a folyamat. Talán az első lépés a legnehezebb, hogy valaki eljöjjön a csoportba. Arra bátorítjuk őket, merjenek rizikót vállalni, lépjenek ki a komfortzónájukból, merjenek egy másik nemű embert megszólítani, és mi támogatjuk őket csoportként. Így sem könnyű, de a házasság sem az. Úgy tűnik, működik ez a módszer. 

Az, hogy az alkalmak között randit kezdeményeznek, önmagában kihívást jelent. Hogyan hívjam fel? Miről beszélgessek? A nőknek is maguknak kell kezdeményezni a találkozót, ami a mi kultúránkban nem természetes, pedig jó lenne, ha szabadon megtehetnék.

Célunk, hogy a fiatalok megtanuljanak ismerkedni, nyitottabbá váljanak, eljussanak egy olyan szintig, ahonnan már nagyobb önismerettel, magabiztosabban tudnak továbblépni.

Az online társkeresésről is beszélnek?

Ha erre van szüksége a csoporttagoknak, akkor ebben is kapnak segítséget: melyik platform biztonságos, hova érdemes menni. Mindannyian érezzük, hogy az online térben való kapcsolattartás más jellegű, ez igaz a társkeresésre is. De az online felületen való ismerkedés előnye, hogy a nehéz első lépéseket könnyebb itt megtenni, kezdeményezéssel, üzenetváltással. Nagyobb rizikója, tétje van egy jelenléti első találkozásnak. Nyilván a párkapcsolatban nem lehet online lenni, valamikor át kell lépni az offline világba.

Bárki csatlakozhat? Hány csoport indult?

A közösség teljesen nyitott, bárki csatlakozhat a csoportokhoz, amik fiatal felnőtteknek szólnak. 2025 őszén indult Szegedtől Pécsig az országos lefedettségű program 15 csoporttal (12 jelenléti és 3 online formában), akik kétheti rendszerességgel, 7–7 alkalmon keresztül találkoztak. Jellemzően 30 év körüliek, de fiatalabban is jelentkeztek, akik egyedül nem jutottak előre az ismerkedés terén.

Kép

Joób Máté – Kép: Magyari Márton

Egy kérdőívet fogunk utólag kiküldeni, amit kiértékelünk, de a visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy van igény a folytatásra. Jelen programot a MOL Új Európa Alapítvány támogatásával sikerült elindítanunk, az Antropos Mentálhigiénés Módszertani Központ szervezésében. Amennyiben a folytatáshoz is kapunk támogatást, várhatóan újraindítjuk a csoportokat.

A szülők mit tehetnek, hogy támogassák a fiatalokat?

Szülőként úgy gondolom – három kamaszkorú gyerekem van –, hogy először nekünk kellene önvizsgálatot tartani, hogy mennyire tudjuk őket megszólítani, mennyire tudunk a rendelkezésükre állni. Hányszor kérdezzük meg tényleg érdeklődve, őszintén, hogy drága gyermekem, hogy vagy, mi az, ami mostanában foglalkoztat téged. Nem a tanulmányokra, iskolára, teljesítményre, bizonyos tevékenységekre összpontosítva, hanem a személyre, a gyerekeinkre. 

Kamaszkori sajátosság, hogy a kamaszgyerek nem akkor akar beszélgetni, amikor én, hanem ezt majd ő eldönti, és nagy kérdés, hogy akkor rendelkezésre tudok-e állni, amikor éppen közlési vágya van.

Mennyire tudunk nyitottak lenni, mennyire biztosítjuk a családi kódokat? Néhány évvel ezelőtt kifejezetten azért cseréltük le az étkezőasztal székeit kényelmesebb székekre, hogy tovább ott tudjuk tartani a gyerekeket, hogy jó legyen ott ülni, mert sokszor elszalad mindenki. Azok az alkalmak, amikor együtt le tudunk ülni az asztalhoz, kiemelt pillanatai a kommunikációnak. 

Hogyan viszonyulnak a fiatalok az elköteleződéshez? Mit várnak a párkapcsolattól? 

Akik részt vesznek ebben a programban, azoknak valamilyen szinten nehézségük van az elköteleződés terén. De nem biztos, hogy az a legnagyobb kérdésük, mennyire tudnak elköteleződni, hanem igazából az, hogy mire? Akkor tud valaki jól elköteleződni, ha tudja, hogy mire köteleződik el. 

Hangoztatják, hogy a házasság a boldogság forrása, vagy a házasság célja a boldogság. Rengeteg túlzott igény van a házassággal és a családi élettel kapcsolatban, ami úgy tűnik, néha nem reális. Az idealizált kép, amit a média és bizonyos tekintetben az egyházi elvárások sugallanak, a túl sok elvárás megterheli a kapcsolatot, ennek nem lehet megfelelni. 

Ha nem találom meg a boldogságomat a hivatásomban, az Istennel való kapcsolatomban vagy másban, és mindezt a páromtól várom el, akkor előbb-utóbb csalódott leszek, és nem fogom jól érezni magam vele, mert a párom nem tudja ezt a hiányt betölteni. 

Ha nem látnak jól működő párkapcsolatot a környezetükben, ha nincsenek jó mintáik, akkor is bizonytalanok lehetnek.

A mai kor természetes velejárója, hogy változnak a társadalmi szerepek, és a változást mindig egy bizonytalanság kíséri. A férfiak megkérdezhetik például, hogy egy emancipált világban van-e családfő vagy nincs. Fontos, hogy lehessen erről őszintén beszélni, hogy mit jelent ez a változás akár egy párkapcsolaton belül. Te ezt a modellt láttad otthon, én ezt a modellt láttam, tudunk-e alkotni együtt egy olyan modellt, ami mindkettőnknek elfogadható?

Mit tanácsolna a párkeresőknek? 

Aki régóta párkeresésben van, sokszor elköveti azt a hibát, hogy már az elején úgy gondolkozik: milyen lenne ő férjnek vagy feleségnek. Ha mindent azon a szemüvegen keresztül néz, hogy milyen apja, anyja lenne az illető a gyerekeinek, az görcsössé, feszültté teszi. Ettől a tehertől kellene megszabadulni, hogy önfeledten élvezni tudja a puszta kapcsolódást. Az első beszélgetés tényleg első beszélgetés legyen, s ha úgy érzem, hogy szívesen folytatnám, akkor folytassam, de ne legyen benne kényszer. A másik tanács, hogy legyen egy csapatod! Akár néhány barát, családtag, ismerős, akikkel megosztod a tapasztalataidat, akik melletted állnak.