A virtuális lányom
Van egy virtuális lányom. Ugyanakkor született, mint a valódi, mintha csak az ikertestvére volna. Amikor megkaptuk a szonográfustól az első ultrahangképeket, egyszer csak megjelentek a reakciók a profilomon. Így értesültem arról, hogy a virtuális lányommal is várandós vagyok. Annyi szívecskét kapott az a fekete-fehér, babára alig hasonlító kép, mint korábban egyetlen másik posztom sem. Úgy tűnt, ezt már nem lehet fokozni, egészen addig, míg meg nem születtek. A szülés után természetesen azonnal készült fotó még magzatmázasan, vörös fejjel, sírva.
Amikor ezt a képet megmutattam az anyósomnak, csak annyit mondott, micsoda békafejű poronty. Vicces akart lenni, de utána egész este karikás szemmel a monitor kék fényét bámultam.
A virtuális lányomat bezzeg mindenki imádta. Azt mondták rá az emberek, hogy egy igazi angyal.
Rajongtak érte az első pillanattól kezdve. Így ment ez később is. Szurkoltak neki, amikor először fordult hasra, biztatták járni tanuláskor, és elolvadtak az első szavaitól, mondataitól. Videókon szoktam követni, milyen szépen fejlődik. Gyönyörűek a rajzai, és hibátlanul mondókázik. A virtuális lányom csaknem tökéletes. Az igazi, aki velünk él, sajnos a nyomába sem ér.
Ő folyton nyűgös és hisztizik. Mindig baj van vele. Ráadásul ügyetlen is. Néha egész szépeket rajzol, de legtöbbször csak firkál. Egy-két mondókát megjegyez, de a többit sosem úgy mondja, ahogyan kellene. Egész nap figyelmet követel magának. Alig hagyja, hogy a virtuális lányommal foglalkozzak. Nem érti meg, hogy gondoskodnom kell róla, hiszen biztosan sokra fogja vinni.
Szörnyen haragszom rá, amiért ilyen önző. Folyton azt kívánom, bár jobban hasonlítana az ikertestvérére.
Természetesen a virtuális lányom még ebben is megértő. Mindig felvidít, amikor szomorú vagyok, hogy milyen kedvesen néz ki a habos ruhában a tökéletes mosolyával, és hogy láthatom, mindenki odáig van érte. Talán egyszer majd a másik lányom is megérti. Hiszen én is irigykedem a profilomon élő, mindig összeszedett és boldog anyukára.
Bemutatkozik a pályázat készítője, Hidasi Zsaklin:
Hidasi Zsaklin vagyok, 2022 óta foglalkozok aktívabban az írással, és idéntől kezdtem jelentkezni pályázatokra/folyóiratokba. Lackfi János kreatív írás kurzusán aktívan képzem magam, így végre elhiszem magamról, hogy nem a véletlen sodort a betűk világába. Jelentem már meg a Népszava irodalmi mellékletében és a Székelyföldben; és helyezéseket szereztem a Gödöllői Irodalmi Díj, az Apakulcs, az Egymásra lépni Tilos, és Gyerekszoba pályázatain.
Jelenleg szervezetfejlesztőként dolgozom Budapesten, és három pasival élek együtt: a férjemmel, a fiammal, a macskámmal. Az írásban a kísérletezés és az emberek érzelmi világa mozgat meg leginkább - a Média a Családért Díj kiírása azért szólított meg különösen, mert magam is érzem a bőrömön a frissen alakuló család kihívásait, miközben a szüleink transzgenerációs örökségét is hordozzuk magunkban.
Az írás bekerült a Média a Családért díj 2025 legjobb 10 pályázati anyaga közé. Olyan újságírói igényességgel készült munkák közül válogattunk, amelyek bemutatják a függőségek családon belüli hatásait, érzékenyen tárják fel a megküzdés, a gyógyulás, a kapcsolatépítés folyamatait, megszólaltatják az érintetteket: függőket, családtagokat, szakembereket, hozzájárulnak ahhoz, hogy a témát övező tabuk oldódjanak, és helyüket a megértés, párbeszéd vegye át.
A pályázat főtámogatója a Magyar Telekom, a döntősök díját az MBH Bank, a különdíjakat a Richter Gedeon Nyrt. és a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Közönségdíjat a Zalaco Sütőipari Zrt. biztosítja.
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
