Kérdez a Z: Miért nem szeretjük, amikor „mamahoteleznek”?

Egyre többször hallom az elmúlt években, hogy mi, huszonéves fiatalok szinte kivétel nélkül a mamahotel-generációhoz tartozunk, amely nem hajlandó feladni a szülő ház kényelmét, és lusta önálló életet építeni magának. Vajon tényleg így van?

Sokan nem vesznek figyelembe olyan tényezőket, melyek a legtöbb esetben jelen vannak az életünkben, és lassítják számunkra a haladást. A háztartás egyedül történő vezetése, a magány és a teendők miatti túlterheltség egyaránt nehézséget jelent a fiataloknak. 

A téma kapcsán olyan érintetteket kérdeztünk, akik az elmúlt években tapasztalták meg, milyen belekezdeni az önálló életbe, ezért már arról is van egy kép a fejükben, hogy reálisan mennyi idő alatt érhető el a teljes függetlenedés.

Magasak a lakásárak 

„Az egyetem elvégzése után minimum három évre lehet szükség, hogy valaki anyagilag teljesen függetlenné váljon. Kevés a munkalehetőség kezdőként, sok helyen előzetes tapasztalatot kérnek, nehéz így elkezdeni az életet. 

A fizetések is alacsonyak ahhoz, hogy egy frissen egyetemet végzett diák néhány éven belül ne csak bérelni tudjon saját lakást, hanem venni is egyet. 

Az anyagiak jelentik a legnagyobb akadályt” – fejti ki a harmadéves bölcsészhallgató, Orsolya.

Bereczki Enikő generációkutató a Rejtélyes Z generáció című könyvében külön fejezetet szentelt ennek a témának. Szerinte fontos kiindulópont lehet, hogy a statisztikák szerint a dolgozó magyar fiatalok egyharmada is a szüleivel él.

Számít az, hogy hová születünk?

Mindenképpen, és az is, hogy hol szeretnénk élni. A saját környezetemben is azt tapasztalom, egyre kevesebb fiatal tartja elérhető célnak a közeljövőben a saját lakást, és valószínűleg az ingatlanpiacon érzékelt jelenségek sincsenek lelkesítő hatással rájuk nézve.

A KSH adatai szerint a lakáseladások száma a tavalyi növekedés után Budapesten és a magyar vármegyeszékhelyeken is egyaránt csökkent ebben az évben, az év elején pedig már megszokott módon egy gyors ütemű áremelkedés is nehezítette a helyzetet.

Egyáltalán nem meglepő, hogy Budapesten a lakásárak drágulása nagyobb mértékű, mint az ország többi részén, az áprilisi adatok alapján például 19 százalékos volt éves viszonylatban, ami az ingatlanosok és a szakértők szerint egyre inkább a vidék felé terelheti a vevők érdeklődését. 

Nem sokkal jobb a helyzet az albérletárak tekintetében sem, áprilisban az átlagár stabilan 250 ezer forint fölött mozgott.

Biztos anyagi háttér nélkül tehát nehezen tud bárki korán függetlenedni a családjától, arról nem beszélve, hogy a lakhatás mellett egyéb nehezítő tényezőkkel is szembe kell néznie a generációnknak.

Kitolódott a fiatalfelnőtt-kor

„Ha valaki házat akar, kerttel, nagy udvarral, akkor azt főleg úgy lehet megvalósítani, ha nagyon szerencsésen választ munkát, vagy örököl egy nagyobb összeget. Nekem eszem ágában sincs elgondolkodni azon, hogy házam lehessen. Szerintem nem fogom tudni elérni azt a szintet. Kisvárosban viszont nagyobb az esély lakást találni, de kölcsönt szerintem előbb-utóbb a legtöbbünknek fel kell majd venni” – hívta fel a figyelmet a nehézségekre a nemzetközi kapcsolatok szakon tanuló Patrik is.

Bereczki Enikő szerint a pszichológiai és az idegrendszeri tényezők is fontos szerepet játszanak. A kutatások szerint ugyanis a felelősségvállalásért, az önkontrollért és a kockázatértékelésért is az agy elülső homloklebenyének fejlődése felelős, amelynek fejlődése 25 éves korunkra fejeződik be. Mivel a mi generációnknak az online világ és a nehezebben szűrhető információs tér kihívásaival is meg kell küzdenie, az idegrendszerünk nagyobb terhelés alatt van, mint a korábbi generációké. Ezt a jelenséget vagy életfázist nevezzük kitolódó fiatalfelnőtt-kornak, amikor a fiatalok már nem gyerekek, de még nem alakult ki teljesen a felnőtt identitásuk. 

A késés nem mindig rossz

Ennek ellenére a generációkutató nem tartja negatív jelenségnek a függetlenedés késését. „A tapasztalatom az, hogy amikor egy fiatal elköltözik, és képes beosztani a pénzét, túlórát vagy pluszmunkát vállal, az önbizalma rendkívül gyorsan megerősödik. Ennek több oka is van. 

Egyrészt erősödik a belső hatékonyságérzés, vagyis az a belső élmény, hogy »képes vagyok megoldani a nehéz helyzeteket«. Másrészt fejlődik a felelősségvállalás: a fiatal elkezdi a saját döntései következményeit magának tulajdonítani, nem külső körülményeknek.

Harmadrészt látványosan javulnak azok a végrehajtó funkciók – például a pénzügyi tervezés, a prioritások felállítása, a problémamegoldás és az időgazdálkodás –, amelyek nélkülözhetetlenek a felnőtt életben.”

Nem olyan könnyű az indulás

Bár egyesek azt gondolják, napjainkban a diploma megszerzése után nem nehéz bármilyen szakmában elhelyezkedni, a valóság teljesen mást mutat. Amint korábbi cikkünkben mi is felhívtuk rá a figyelmet, a pályakezdő álláskeresőknek számos kezdeti nehézséggel és problémával kell megküzdeniük, és egyre kevesebben tudják biztosan kijelenteni, hogy stabil állásuk van.

A Budapesten élő Tamás 27 évesen sem érzi úgy, hogy biztosan megtalálta már az útját, de egyetemistaként még nehezebb helyzetben érezte magát. Voltak viszont olyan emberek az életében, akik segíteni tudtak neki, és elindulhatott az úton. Ő elsősorban nem az ingatlanpiaci árak miatt volt bizonytalan, mert a szüleitől a lehető legnagyobb segítséget kapta, családja elköltözése után átvehette azt a lakást, amelyben felnőtt.

„Úgy jártam az egyetemre, hogy nem igazán szerettem azt, amit tanultam, és nem tudtam, merre tovább. Már menet közben elhatároztam, mivel szeretnék foglalkozni, hosszabb folyamat volt rájönni, hogy az online marketing területe érdekel. Persze az induláshoz is pénz kellett. Meg kellett találnom azokat az ismereteket, amelyeket magamtól is meg tudok tanulni.”

„A fiatalok racionálisan döntenek akkor, amikor tovább maradnak a szüleikkel”

Bereczki Enikő szerint gazdasági értelemben az életkezdés ma sokkal erősebb belépési korlátokkal jár. Vegyünk egy egyszerű példát: egy pályakezdő targoncás nettó bére 260–300 ezer forint körül mozog. Ezzel szemben egy nagyvárosi albérlet ára 160–220 ezer forint plusz két-három havi kaució. Erre jön a 35–50 ezer forintos rezsi, a minimum 70–100 ezer forintos étkezési költség és a 10–20 ezer forintos közlekedési kiadás. 

Így egy fiatal havi megélhetése 300–370 ezer forint közötti összegből jöhet ki – vagyis a megélhetési költségek nominálisan meghaladják a kezdő fizetéseket. 

„Mindez a lakhatás megfizethetőségének klasszikus problémáját jelzi: a fiatalok racionálisan döntenek akkor, amikor tovább maradnak a szüleikkel” – mondja a szakértő. 

Meddig fér bele a „mamahotel”?

A fiatal megszólalok szerint a társadalom működése is sok mindenben átalakult. A ,,nekünk minden sokkal könnyebb” típusú sztereotípiákkal az is szembemegy, hogy a kommunizmushoz képesti nagyobb piaci lehetőségek és több elérhető termék ellenére anyagi szempontból továbbra is korlátozottak a lehetőségeink. 

„Ha a mamahotelre gondolok, elsősorban anyukám jut eszembe és az a kis otthon, amit ő teremt. Van viszont egy gyakran használt pejoratív értelme is, mintha elkényeztetettek lennénk, de én szívesebben gondolok a pozitív értelmére, amikor meghallom” – fejti ki a véleményét Orsolya, aki egyáltalán nem szeret azzal foglalkozni, hogy kívülállók mit gondolnak az ő függetlenedéséről.

Harminc fölött már ők is gondnak látják, ha a szüleikkel élnek

Abban a fiatal megszólalók egyetértenek, hogy 30–32 éves korban már ők is problémásnak éreznék, ha nem sikerülne elköltözni a szüleiktől, már csak a saját magukkal szemben elvárt teljesítmény miatt is. Van, aki úgy gondolja, többet jelenthet együtt lakni a családdal és a költségek egy részét önerőből fedezni, mint külön albérletben lakni úgy, hogy minden anyagi forrásuk a szüleiktől jön. Más szerint viszont épp a különélés során szerzett tapasztalatok segíthetnek végül az önálló élet felépítésében.

„Nemcsak az anyagi biztonság miatt kényelmes a szülői ház, hanem sok esetben kényszerből is maradnak otthon, például mert részt kell venniük a háztartás költségeiben, a rezsiben vagy az élelmezés finanszírozásában a családban, ha a szülők keresete kevés. Magam is találkoztam ilyen fiatalokkal is. 

A »kényszer-mamahotelesek« aránya az ország legszegényebb részein, Észak-Magyarországon és a falvakban magasabb az átlagnál. 

Ugyanakkor a rosszabb anyagi helyzetben lévők többsége nem tudja elnyújtani a felnőtté válás folyamatát, inkább azoknak van lehetőségük később felnőni, akiket képesek akár hosszú időn át is anyagilag támogatni a szüleik” – hívta fel a figyelmet erre a szempontra Bereczki Enikő.

Miben lehet még bízni?

Az ingatlanárak, a számos közép-európai országot érintő gazdasági nehézségek és a munkaerőpiac alakulása miatt sokan bizonytalanok a jövőjüket illetően, de igyekeznek pozitívak maradni a kilátásaikkal kapcsolatban. „Elsősorban magamban bízom, a képességeimben, a tudásomban és az alkalmazkodóképességemben. Reménykedem, hogy sikereket tudok elérni a szakmámban, ez a legfőbb cél, ami motivál. Ha valaki feladja, elbukik” – vallja Orsolya.

A Z generáció működése nehezen megfejthető azok számára, akik kívülről szemlélik. Huszonéves újságírónk, Gebe Zoltán e korosztályt illető leggyakoribb tévhiteknek, kérdéseknek jár utána Kérdez a Z című sorozatában, amelynek eddigi részei elérhetőek itt.