Charlie Kirk halála után: mit tanít a gyűlöletről Maria monológja és a gyerekek zenéje?
„Maradjatok távol! Öltök. De nem golyóval és késsel, hanem gyűlölettel! És most már én is tudok ölni, mert bennem is ott van a gyűlölet. Hány embert tudok megölni, Chino? Hányat – hogy még egy golyó nekem is maradjon?” Lélegzet-visszafojtva meredek a képernyőre, pedig pontosan tudom, mi következik. Ez az a rész, amikor Tony halála után a kétségbeesett Maria fegyvert szegez a körülötte állókra, és kimondja: az igazi gyilkos a gyűlölet maga, s ha békét akarunk, azt kell először megfékezni. És most jön az a jelenet, amiért az egészet elkezdtem: a Jets tagjai körbeállják Tony élettelen testét, majd együtt emelik fel egykori ellenségeikkel – a béke szimbólumaként.

Meghalt Charlie Kirk. Emiatt ma újra megnéztem a New York-i utcák egyik legikonikusabb bandaháborújáról szóló musicalt: a West Side Storyt. Hogy miért pont ezt? Mert ebben a filmben megmutatkozik a gyűlöletspirál természete, ahogy az erőszak erőszakot szül. De a traumából a végén mégis növekedés lesz, az ellenségeskedésből pedig összefogás.
Kirk halála a világ józanabb részét – ha csak egy kis időre is, de – egy térfélre terelte. Az emberek zöme ideológiától függetlenül egyetért abban, hogy senkinek sem lenne szabad meghalnia a véleményéért – még akkor sem, ha nézeteinek terjesztését sokan nem támogatják.
Az egyre feszültebb közhangulat, az acsarkodás, a széthúzás betört a hétköznapok ajtaján, és egyre türelmetlenebbé, támadóbbá, védekezőbbé, ingerlékenyebbé és erőszakosabbá tesz bennünket. De létezik egy ellenszer: a szolidaritás.
Itt van előttem egy jegy. Első pillantásra egyszerű belépőnek tűnik, de ha közelebbről, amolyan „kis herceges” figyelemmel nézzük, észrevesszük azt is, hogy ez a jegy valójában esély. Lehetőség, hogy egy gyerek maga mögött hagyja a nyomort. Remény egy jobb életre és arra, hogy azzal törődjünk, ami összeköt bennünket. Egy élmény, amitől mindannyian gazdagabbak leszünk.
Behunyom a szemem, és egy huncut tekintetű kisfiút látok, aki úgy pofozza a cajónt, hogy azt még a perui gyerekek is megirigyelnék. Ott egy másik: gitárral a hóna alatt felugrik a padra, és rákezd egy dalra. Aztán egy kamaszlány jelenik meg előttem, hosszú fekete hajjal, bizalmatlan, de kedves mosollyal, amit leginkább akkor villant meg, amikor az álla alá teszi a hegedűt, és meghúzza a vonót.
Ezek nem elképzelt jelenetek, hanem emlékek. Évek óta figyelemmel kísérem a Szimfónia Programot, ami a venezuelai El Sistema nevű kezdeményezés magyar változata. Az eredeti program egy olyan államilag finanszírozott projekt, amely a ’70-es évek óta a klasszikus zene segítségével ment meg fiatalokat a bűnözéstől.
Több száz zenei központ tagozódott a programba, ami mostanáig mintegy egymillió fiatal zenészt karolt fel és húzott ki a nyomorból. A mottójuk az, hogy „Zenével a társadalmi változásokért”.
Szeptember 30-án jótékonysági koncertet rendeznek Budapesten a Máltai Szimfónia Ösztöndíj javára, melyen Balázs János zongoraművész és Rúzsa Magdi is fellép majd. S bár ők az est leghíresebb előadói, a legjobban várt fellépők talán mégis azok a gyerekek lesznek, akik távoli falvakból érkeznek a fővárosba, hogy meghódítsák a közönséget.
A Szimfónia Program több ezer hátrányos helyzetű gyermeknek adott lehetőséget arra, hogy a zene és a közösség erejével kitörjön a szegregált közegből. A kezdeményezés az ország számos településén, a legnehezebb sorsú gyerekek körében indult el. A fiatalok hangszeres és énekes foglalkozásokon vehetnek részt, ahol nemcsak a zenei alapokat sajátítják el, hanem megtapasztalják az együtt muzsikáláshoz szükséges fegyelmet, a kitartást, az örömöt és a közösségformáló erőt is. A program azért működik, mert a zene univerzális nyelv: önbizalmat ad, javítja a tanulási készségeket, fejleszti a koncentrációt, és hidat épít a gyerekek, a családok és a társadalom minden tagja között.
A koncerteken pedig olyan különleges a hangulat, hogy legutóbb is annyira feltöltődve értem haza a rendezvényről, hogy rögtön meg is akartam mutatni videón a családomnak, mit éltem át, de felvételről nem volt ugyanaz.
Ezt az erőt legalább egyszer az életben mindenkinek személyesen meg kellene tapasztalnia.
Mi is formálhatjuk a világot, nemcsak a nagyhatalmú emberek. Én ott leszek a MOM-ban szeptember 30-án. És te jössz?
A jótékonysági koncertre 2025. szeptember 30-án, kedden 19 órakor kerül sor a MOMkult-ban.
(MOM Kulturális Központ, Budapest, Csörsz utca 18.)
Ezen a különleges zenei esten egy színpadon lép fel:
– a Prima Primissima- és Máté Péter-díjas énekesnő, Rúzsa Magdi és
– a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Balázs János, a Cziffra Fesztivál alapítója, valamint
– az ösztöndíjasainkból álló Gypsy JamMal együttes a Máltai Szimfónia zenekar muzsikáló gyermekei kíséretében.
A Máltai Jótékonysági Koncerten a zenei műfaji sokszínűség jegyében elhangzanak népdalok, cigány énekek, megzenésített versek, sanzonok, jazz-feldolgozások és természetesen klasszikus zenei átiratok is. A közös muzsikálás élményéből és szabadságából új érték születik.
A koncert teljes bevétele a Máltai Szimfónia Ösztöndíj Programjához járul hozzá.
Jegyek itt kaphatók:https://maltakoncert.hu/
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>