„Ez kuka” – Amikor a plasztikai műtét nemcsak szépít, hanem sebez

A plasztikai sebészet: orvosi szakma vagy szépségipar?

Az elmúlt években a plasztikai sebészet sokkal ismertebbé és elfogadottabbá vált, nem kis részben a médiának köszönhetően. Dr. Debreczeni Béla azonban fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ez az orvosi szakterület nem pusztán a szépségipar része, hanem komoly egészségügyi tevékenység is.

Sokan összekeverik az esztétikai és helyreállító beavatkozásokat, pedig utóbbiak aránya meglepően magas. Ezek célja gyakran nemcsak a külső megjelenés, hanem a testkép és az önbizalom helyreállítása is.

„Nem mindenáron kell operálni” – mondja a sebész, hozzátéve: ha felvetődik a gyanú, hogy a páciens nem reálisan látja önmagát, az orvos felelőssége, hogy megálljt parancsoljon, és pszichológust vonjon be.

Társadalmi elvárások és testkép

A beszélgetés során többször előkerült, milyen mélyen befolyásolják döntéseinket a társadalmi elvárások, és hogyan alakítják azt, hogy mit tartunk elfogadhatónak a saját testünkkel kapcsolatban. A plasztikai műtét tehát nem csupán orvosi kérdés, hanem pszichológiai és társadalmi rétegei is vannak.

Dr. Debreczeni Béla elmondta: bár sokszor javasolja pszichológus bevonását, a pácienst nem küldheti kötelezően szakemberhez – és ez néha félreértésekhez vezet. „Volt már egy kis durci-murci ebből, még Facebook-poszt is született, hogy hogy merészelem azt mondani valakinek, hogy pszichológusra lenne szüksége. Én csak javaslom. És azt szoktam mondani: inkább előtte könnyezzünk, mint utána.”

Egy ötgyermekes anya döntése – szövődmények és lelki veszteségek

Sevcsik Anna személyes története is megmutatja, mennyire összefonódhatnak a helyreállító és az esztétikai szempontok. Öt gyermek szülése és szoptatása után a túlságosan megnagyobbodott mellei nemcsak testi panaszokat, például hátfájást okoztak, hanem esztétikailag is zavarták. Hosszú vívódás után döntött a mellkisebbítő műtét mellett.

„Cicinként 2,5 kilót vettek le. Nem kaptam megfelelő méretű melltartót, és mindennap fájt a hátam. Nagyon vágytam arra, hogy újra csinosan mutassak a társadalom felé is, meg önmagam felé is.”

A döntést férje és nagyobb lányai is támogatták. A beavatkozás állami keretek között zajlott, mivel egészségügyi indok alapján támogatható volt – de a kontrollvizsgálatok során súlyos rendszerhibákkal szembesült:

„Kétszer ugyanazzal az orvossal nem találkoztam, és amikor kétségbeesve kértem segítséget, visszapattintottak.” 

A legmegrázóbb pillanat azonban csak ezután következett: „Egy kontroll során az orvos a mellbimbómat nézte, majd azt mondta: »Ez így kuka.«”

Később derült ki számára, hogy a műtét szövődményeként elhaltak a mellbimbói – erről azonban nem kapott előzetes tájékoztatást. „Öt gyermeket szoptattam, a testiségemben is fontos szerepe volt ennek. Ezt elveszíteni nőként… azt gondolom, senkinek nem kívánom.”

Testi és lelki folyamat – nem a vágással ér véget

A műtét után férje empatikus jelenléte és a rekonstrukció során Dr. Debreczeni Béla érzékeny hozzáállása sokat segített a lelki gyógyulásban. „Amikor kétségbeesve írok neki egy SMS-t, válaszol. Tudja, hogy én sérült vagyok, és ehhez mérten áll hozzám.”

A főorvos kiemelte: egy műtét nem ér véget a vágással – testi és lelki felkészülés szükséges. Fontos, hogy a döntés belső meggyőződésen alapuljon, ne külső nyomáson. „Nem azért jövünk műtétre, mert azt mondta a szomszédasszony vagy a férj. Itt önmagában kell rend legyen valakiben.”

A plasztikai sebész nem pszichológus – közvetve mégis hatással lehet a lélekre. „Nagyon sokszor ők nagyon sokat tudnak segíteni azzal, hogy a testet építik – a lelket meg ezáltal egy kicsit összerakják” – fogalmazta meg Anna.

A műtétek lelki hozadéka – vagy kockázata

„Akkora hozadéka egyetlen plasztikai sebészeti beavatkozásnak sincs, mint egy jól sikerült mellplasztikának” – állítja Dr. Debreczeni Béla. 

Tapasztalata szerint ez a műtét hozza a legnagyobb lelki fordulatot, mert a nőiesség egyik leglátványosabb szimbólumát érinti. Ezzel szemben például az orrplasztika esetében sokkal több a csalódás lehetősége – különösen, ha irreális elvárásokkal érkezik a páciens.

„Az arc közepe az orrunk, ha valaki orrplasztikára vállalkozik, nagyon ki van élezve az eredményre.” Anna testképe mellett az öltözködése és nőiessége is átalakult: míg korábban „fiúsan” öltözött, a műtét után újra élvezni kezdte a nőies ruhadarabokat. „Én most így szeretem magam.”

Plasztikaiműtét-függőség?

Az adásban felvetődik az is, hogy egyesek „rákaphatnak” a plasztikai műtétek ízére. Dr. Debreczeni Béla határozott: „Ha valaki hajszolja az orvosát, akkor nem szabad elvállalni ezt a dolgot.” Az orvos felelőssége felismerni az irreális elvárásokat, különösen, ha valaki több beavatkozást szeretne egyszerre – ez nemcsak szakmailag, hanem pszichésen is kockázatos.

Per vagy párbeszéd?

Anna története rávilágít a korrekt tájékoztatás fontosságára. Bár sokáig gondolkodott rajta, végül nem indított pert – de más formában igyekszik felhívni a figyelmet a hiányosságokra:

„Jogunk van szóban és írásban is tudni, milyen szövődmények lehetnek. Nem szabad elmenni szó nélkül ezek mellett.”

A doktor úr szerint a perek gyakran újra traumatizálják a pácienst: „Többszöri szakértői vizsgálatok, minden alkalommal a sebek feltépődnek.” 

A peren kívüli megegyezések sokszor gyorsabb, emberségesebb megoldást kínálnak.

A sebészet: szolgálat, ami visszahat

„Nem repülő- és hajómodelleket rakok össze, hanem próbálom ugyanazzal a kis minuciózus igényességgel összetenni a szöveteket.” Dr. Debreczeni Béla a munkáját alkotásként éli meg – de hozzáteszi, hogy a sebészet kőkemény mesterség, amely könnyen kiégéshez vezethet. „Az orvosoknak is szükségük van testi-lelki rekreációra, hogy másnap is smiley módon tudjanak bemenni a rendelőbe.”

Hogyan döntenénk a gyerekeink helyett?

A beszélgetés zárásaként Bóna Judit arra kérdezett rá, mit tenne Anna, ha egyik lánya esztétikai okból szeretne plasztikai műtétet. „Talán annyit néznék meg, hogy ne legyen azért ez egy kicsit túlzott ötlet, és akkor ebben próbálnék segíteni… Ha nekiállok véleményezni, lehet, hogy pont az ellentettjét érem el.”

Dr. Debreczeni Béla szerint is kulcsfontosságú a családi háttér: „Ha széthúzás van egy családban, akkor nem is szabad megoperálni a pácienst.” Anna a saját döntéséről is megerősítette: „Mi együtt választottunk implantot... két olyan férfi, akit fontosnak tartottam ennél a döntésnél, ott volt. Nagyon sokat jelentett.”

„Ha szeretjük önmagunkat, ezt sugározzuk kifelé is... nagyon boldog vagyok, hogy meg mertem ezt lépni” – mondta Anna. 

„… kivirult a nőiessége. Ez a nő megváltozott. Valami történt” – tette hozzá az orvos.

A plasztikai műtét jó esetben nem felszínes döntés, hanem egy belső késztetésen alapuló, tudatos választás. Testi és lelki gyógyuláshoz is vezethet – de csak akkor, ha az orvos és a páciens egyaránt komolyan veszi a felkészülést, az utókezelést, és van tér az őszinte kommunikációra, még a legnehezebb pillanatokban is. 

A test gyógyítása olykor a lélek helyreállításához is hozzájárul.

Egy olyan téma, amiről nem szoktunk így beszélni – pedig kellene. Hallgasd meg a teljes adást a Spiritusz podcastban.

A valódi történetek a szűrők alatt rejtőznek. Ebben a hónapban azt keressük: mi történik akkor, ha nem akarunk tökéletesnek látszani – csak jelen lenni. 
Augusztusban a hónap témája: #nofilter
Kapcsolódó cikkeinket itt éritek el.