Mit sportoljon a gyerek?

Egy kisgyermek ösztönösen sportol, mindenhova felmászik, ha zenét hall táncol, ugrál, szaladgál amíg a lába bírja, aztán kicsit pihen és kezdi elölről. A mozgás örömöt okoz neki. Ha később keretet is adunk ennek egy általa választott sportággal, egész életében elkíséri. Ez pedig önbecsülését, önuralmát erősíti, s az iskolai eredményeire, emberi kapcsolataira is jó hatással van.

Első edzésem margójára

Felmérést tartottam néhány általános iskolában, tanítottam néhány szökkenős lépést, s utána papírokat osztogattam, amit haza lehetett vinni a szülőknek, amelyen az állt, hogy a gyereküket szívesen látom az akrobatikus rock and roll edzéseimen. Kétféle cetlim volt, egyiket a tehetségesebb gyerekeknek kellett adnom, a másik pedig általános tájékoztató volt az edzések helyszínéről, időpontjáról, áráról. Mindenkinek tehetséges lapot osztogattam. Hiszen szabad-e már ebben a korban „leírni” őket?

Nem hiszek a tehetségtelen gyerekben, még ha látszólag nehézkesebb mozgású is. Fontos viszont, hogy olyan sportot találjunk neki, amelyik érdekli, lelkesíti, s nemcsak a mi kedvünkért jár. Látható jelei például a lelkesedésének, ha otthon is gyakorol, vagy csak sokat mesél róla.

Anyaszemmel

„A sport a gyerekben már korábban kialakítja a kitartást, a küzdés megalapozza a jó állóképességet, elfogadásra tanít. Családunkban az úszással kezdődik a „hivatalos” sportolás, ezt mindenkinek ajánlott megtanulni bombabiztos módon. Azokban a családokban, ahol a szülők maguk is sportolnak, vagy jobban figyelnek a gyerekek helyes táplálkozási szokásainak kialakítására, szinte minden esetben sportolnak a gyerekek. A szülői példamutatás rendkívül fontos és meghatározó, ha azt látja a csemete, hogy a szülők életmódjának szerves része a mozgás (bármi), akkor ő is jobban, nagyobb kedvvel fog edzésre menni. Ha másként nem megy, iktassunk be hétvégére közös családi túrázásokat, gyalog, vagy biciklivel, így a közös élményen kívül a természetet is megszerettetjük, megismertetjük gyermekünkkel. s ez a környezettudatos gondolkodását is megalapozza.

Sportoló gyerekeknél a szabadidő eltöltése minimális gondot jelent a szülőknek, hiszen a hét közbeni edzések nem engedik az órákon át tartó tévézést, vagy a számítógép előtti ücsörgést. Aktívan töltik az edzésre járók a nyarat is, hiszen legtöbb esetben az egyesületek nyári edzőtáborokat szerveznek, és ezek költsége általában elenyésző a többi táborok árához képest. Sajnos, nem csak szabadságot, de korlátokat is jelent a gyerek edzése. A hétköznapokban a dolgozó szülőknek nem egyszerű ezt megoldani. Az egyesületek a versenyeken indulók létszáma alapján kapnak támogatást, így, aki csupán örömből, versenyzés nélkül szeretne sportolni, annak nehezebb dolga van.” (Hegedűs Zsuzsa 4 gyerekes édesanya, hosszútávfutó)

„Szerintem egy gyermeknél korán észre lehet venni, hogy mi az amit szívesen csinál, mihez van érzéke. Mennyire tud csapatban gondolkodni, csapatjátékosként, vagy mennyire vezéregyéniség, aki inkább irányítani akar. Bírja a monotóniát, amely bizonyos edzések velejárója, vagy inkább a változatosság kell neki, szeret-e zenére mozogni?

Mi mindenképpen abból indulunk ki, hogy ő válasszon, ha többet kipróbált, s valamelyik sportág megtetszik neki. De nem szeretnénk, ha versenyezne, mert ezt túl nagy tehernek, kötöttségnek tartjuk, s egyfajta stresszként nehezedik gyerekre is, szülőre is. Mi a férjemmel azt gondoljuk, hogy a sport a gyermeknek addig jó, amíg örömöt talál benne, de hogy milyen sportág, az másodlagos.

(Somogyi Eszter, közgazdász, édesanya)

„A sportolás az élettani hatások miatt is fontos egy kisgyermek életében. Mindamellett hogy erősödik a csontrendszer, hatással van az idegrendszeri fejlődésre, elválaszthatatlan része a lelki, pszichés fejlődésnek is. A csoportos sportnál a csapatjáték során együttműködést tanul, fejlődik a koordinációs készsége, jó hatással van az önbizalmára. A legfontosabb szempont a választásnál, hogy mindenképpen örömét lelje abban, amit csinál. A túlsúlyos vagy kevésbé mozgékony gyermekeknél nem biztos, hogy a csapatjáték lehet a megoldás a sportolásra. Ha azt vesszük észre, hogy egyik sport sem ragadja magával annyira, hamar megunja, nem köti le, akkor a szülőnek kell jó példát mutatni, s együtt sportolni a gyerekkel. Kerékpározni, görkorcsolyázni, futni együtt is mehetnek, ha pedig már kamaszodik a gyerek, a szomszédokkal, barátokkal összefogva lehet mozgásra serkenteni őket (pingpong, lábtenisz, tollaslabda).” (Rózsás Zsófia pszichológus)

Mit válasszunk?

Hat-nyolc éves korban a mozgáskoordinációját szükséges fejleszteni, fokozatosan szoktatva a gyerekeket az állóképesség növelésére. A labdasportok nyolc éves kor után ajánlottak, de ez persze az egyéni képességektől is függ.

Ha a gyerek szeret táncolni, keressük a látványra, ritmusra épülő sportokat pl. balett, ritmikus sport gimnasztika, rocki, jazztánc, korcsolya, stb. Utóbbi valójában több sportágból áll: egy jégtáncosnak tudnia kell a korcsolyázás mellett balettozni, tornázni, akrobatikus elemeket végrehajtani. A szinkronúszás is hasonló elven alapul, az úszás mellett tornázni, balettozni is meg kell tanulni.

Ha a gyerek mindenre felmászik, fejen áll, bukfencezik, érdemes kipróbáltatni vele a szertornát, az akrobatikus tornát, vagy akár felkeresni a Magyar Cirkusz artistaképző stúdióját. Jó ötlet a falmászó edzés vagy lehet a műugrás az ő sportja, persze, ha már megtanult úszni.

A hízásra hajlamos, túlsúlyos, de jó megfigyelő képességű gyerekek sportja lehet az asztalitenisz, a kerékpározás, az úszás, a vízilabda.

Ha örökmozgó gyerekünk van, állóképességre építő sportokban is gondolkodhatunk, pl. kajakozás, futás, gyorskorcsolyázás, atlétika, kerékpározás.

Egy izgága, nehezen fegyelmezhető gyereket küzdősport edzéseken lehet jól fejleszteni, ahol állóképesség erősítés mellett önfegyelemet is tanulnak. A tevékenység jó hatással van a koncentrációs készségére, hiszen páros gyakorlás közben ki kell védeni bizonyos ütéseket, rúgásokat, s ehhez figyelni kell.

Zárkózott gyerekeknek segíthet a tájfutás vagy a lovaglás. Utóbbi mindamellett, hogy erősíti az izmokat, az állóképességet, növeli a felelősségérzetet az állatok szeretetére, a róluk való gondoskodásra is megtanít.

Félős gyereknek a páros és csapat sport kiváló kedvcsináló, hiszen a csapatban el lehet vegyülni – viszont érdemes odafigyelni arra, hogy a társak hogyan reagálnak, ha valamelyik csapattag ügyetlenebb vagy visszahúzódóbb, mert ez is stressz faktor lehet kevésbé agilis gyerekeknél.

Ha kevés a lehetőség

Nagyobb városokban bőven van választék, de a kevésbé eszközigényes egyesületek a kisebb településekre is szívesen kijönnek, ha megkeressük őket. Főleg, ha többen vagyunk, s felkészültünk a részleteket illetően, például hogy a helyi művelődési házban, iskolában, óvodában befogadnák-e a foglalkozást, van-e szabad óra, mennyibe kerül a terembérlés, stb. Így az edzők is készségesebbek, hiszen számukra is új lehetőséget jelent az edzés megtartása, tehetségek kinevelése.