Mi lehet a kiskakas mai gyémántja?
A mi nemzedékünk megszokta az úgynevezett szocializmusban, hogy a jó nem hever az utcán. Rengeteg energiát fektettek a szüleink abba, hogy megtalálják azokat a helyeket, ahol érték van. Mintha a szemétdomb tetején éltünk volna, és az élet örök kapirgálásban telt volna, hogy megtaláljuk végre azt, ami nem talmi, rongy – semmi. Ma pedig úgy tűnik, mintha tele lenne gyémánttal a szemétdomb. Minden csillog, hihetetlen értékesek még azok a tárgyak is, amik a kukába kerülnek. De a csillogás csak a látszat. Szó sincs arról, hogy az igazi gyémánt ott lenne előttünk. Szinte minden bizsu.
Kép: Unsplash
Emlékszem, amikor kislányom kezembe nyomta Janne Teller „Semmi” című könyvét. Nagyon megdöbbentett ez a mű, igencsak depressziós lettem tőle, szerintem nem gyerekeknek való. Talán lányunk is ezt érezte, ezért adta oda, hogy olvassam el. Az a lényege, hogy a hippinemzedék egyik tagjának a gyereke, egy bizonyos Pierre Anthon egyszercsak rájön, hogy semminek sincs értelme. Feláll a padban, és hazamegy az iskolából. A gyerekek próbálják bebizonyítani neki, hogy az élet igenis értelmes: legértékesebb tárgyaikat hordják össze a Fontos Dolgok Halmára. Ez a mai szemétdomb, amin ez a kiskakas, Anthon „kukorékol”. De egyáltalán nem találja rajta a gyémántot, sőt, úgy látszik, hogy ott minden egyforma. A gyerekek között eldurvul a hangulat, egyre kegyetlenebbek, a legvégén egy gyerek ujját is levágják mint legfontosabb dolgot. A végén egy gyufaskatulyányi hamu marad meg emlékként mindenből. Nincs gyémánt, nincs semmi. Még felnőttek számára is kemény olvasmány.
Amikor megdöbbenve becsuktam a könyvet, igyekeztem napi bibliaolvasásomat elvégezni, és éppen ez a szakasz került elém:
„Semmi nem választ el Isten szeretetétől.” (Róma 8,38-39) A semmi. Az értelmetlenség, ez a szörnyű kavargó lét sem választ el Istentől.
A Biblia egy óriási időbeli és térbeli utazásra hív: sem kard, sem éhség, sem fegyver, sem élet, sem halál, sem az, ami most van, sem az, ami eljön, bár sodor minket, elragad tőlünk mindent vagy ad nekünk dolgokat – nem választhat el mennyei Urunktól.
Más képpel élve egy óriási folyóban látjuk magunkat. Úszunk a rettenetes árral. Mindent visz a víz: könyveket, bútorokat, kincseket és kacatokat is.
De lehet úgy benne lenni ebben a sodrásban, hogy mi a tenger és a forrás álmával úszunk. Mert szeretnénk meglátni Istent.
A semmi érzése így találkozhat bennünk a Minden érzésével. Mintha kisgyerekként valóban az Isten öléből, mennyei magaslatokból láttatná az életünket. Visz mindent a víz, de a Forrástól, a Tengertől semmi sem választhat el.
A mai kiskakasnak nehéz dolga van a szemétdombon, mert ott minden és semmi találkoznak. Minden csillog, de semminek sincs igazi értéke. No, itt találd meg azt a gyémántot! Másként nem is lehet azt kikutatni, mint a semmi fölötti erős hittel: Semmi nem választhat el sem Istentől, sem az igazi kapcsolatainktól! Ez a gyémánt!
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
