Még egy válogatós gyerek se tud neki ellenállni: ínyenc paradicsomos tészta

Még csóró egyetemista koromban született meg a paradicsomos spagetti alapreceptje. Ez az egyik étel azon kevesek közül, amiket a magam kedvéért is hajlandó vagyok megcsinálni, akkor is, ha épp van mit enni mellette. Egy ilyen alkalommal, amikor csak úgy kedvtelésből nekiálltam a legegyszerűbb variáció főzésének, a középső fiam mellém sündörgött, és megkérdezte, hogy mi ez a jó szag. Paradicsomos tészta – vágtam rá rögtön. – Kérsz? Ezt soha nem felejtem el megkérdezni, mert mindig remélem, hogy egyszer csak megtörik a jég, és igennel válaszol majd. Meglepetésemre ez alkalommal így is lett.  – Hát... kérhetek – jött a bizonytalan válasz. Tapasztalt anyaként elővettem a legkisebb mokkáskanalunkat, a szószba merítettem, a gyerek szájához emeltem – majd vártam a hatást…

A fiam arca elmélyülten komollyá vált, ahogy lenyalta a kanalat, látszott, hogy minden idegszála megfeszül, és az ízlelőbimbók reakcióira koncentrál. Eltelt néhány másodperc, és a szája elégedett mosolyra húzódott.

Hogy nyomatékot adjon tetszésének, még a hüvelykujját is fölmutatta megerősítésképpen, mint a római császárok, ha kegyelmet gyakoroltak. – Anya, ez finom! – hangzott az ítélet. – Akkor esetleg szedjek neked is belőle? – Rápillantott a szószra, és rávágta: – Igen, de a darabkákat nem kérem! Na, ez a botmixer és a szűrő korában ugye nem probléma. Tehát elkészült a teljesen darabkamentes verzió is, amely akkora sikert aratott, hogy két nagy tányérral el is fogyott belőle. Azóta is közönségkedvenc, amit minden héten újra visszatapsolnak.

A tésztaköret hozzá a spagetti, nálunk ugyan néha elfogy másik tésztával is, de a spagetti az igazi! Ráadásul szigorúan hosszúra hagyva, véletlenül sem szabad összevágni, mert úgy elmúlik a varázsa. És ha jót akarsz, ne keverd össze a paradicsomszósszal! Ahány gyerek, annyi féle igény van a szósz mennyiségére! Szóval spagetti kifőz, nagy tálban szedőkanállal asztalra kitesz, szósz úgyszintén.

A paradicsomszószhoz ideális esetben friss hámozott paradicsomot vagy az édesanyám által sűrűre főzött és eltett paradicsompürét használok, de ha nincs, akkor a konzerv hámozott paradicsom is megteszi.

Bolti üveges szósszal és a sűrített paradicsommal mindig megjárom, mert keserű lesz a végeredmény, de lehet, hogy én nem próbálkoztam elég kitartóan a megfelelő márka megkeresésével. Szükség lesz még egy nagyobb fej vöröshagymára és egy fej fokhagymára (nem írtam el, tényleg egy egész fej kell), egy kis csomag olívabogyóra (ez elhagyható, de jól sűrítí, és finom ízt is ad), egy nagy csokor bazsalikomra, olívaolajra, sóra, őrölt borsra, kristálycukorra – és ennyi.

Kép

Kép: Pexels / Cottonbro

A hagymát a lehető legkisebb darabokra vágom, és olívaolajon üvegesre párolom, majd hozzáadom a szintén apróra vágott fej fokhagymát és a felkarikázott olívabogyót. Ekkor már csak keverek rajta kettőt, és felöntöm a paradicsommal, esetleg teszek egy keveset hozzá az olívabogyó levéből (ez esetben kevesebb sót kell beletenni), sózom, picit borsozom és cukrozom. Itt sajnos nem segít más: kóstolni kell, mert a különböző paradicsomkészítmények különböző mértékű cukrozást kívánnak. De semmi esetre se legyen nagyon édes, csak éppen hogy emelje ki a paradicsom ízét. Ha hámozott paradicsomot használok, akkor le kell fedni az edényt 10 percre, és takaréklángon főzzük. Ha viszont passzírozott paradicsomból készül, akkor inkább fedő nélkül főzöm végig, hogy sűrűsödni tudjon. A bazsalikom csak a legvégén kerül bele, úgy húsz perc után. Itt is vannak variációs lehetőségek, ugyanis legkisebb gyermekem nemrég még ránézésre ehetetlennek titulált bármilyen ételt, ha „fű” (azaz látható zöld fűszernövény) volt benne. Akkoriban gézbe tekertem és cérnával átkötöttem a felvágott bazsalikomot, így főztem bele, majd turmixolás előtt eltávolítottam a csomagot. Most már nem kell vele bajlódnom, elég, ha simán beleteszem. Kb. két perc után kész is a szósz felnőttek számára tálalható verziója.

Gyerekeknek viszont ajánlatos elővenni a botmixert, és jó alaposan összeaprítani minden összetevőt benne. Sajnos a színe kiábrándítóan fakóbbá válik, de erre a fogyasztóktól még soha nem érkezett panasz. Most már elegendő ez az eljárás is, de a hőskorban bizony ezután következett még egy biztonsági passzírozás is szűrőn, hogy darabka véletlenül se kerülhessen bele. Amúgy a szűrőben fennmaradt paradicsomos olívabogyó-püré nagyszerű szendvicskrém lehet pirítósra másnap reggel, munkába menet, anyukák vagy apukák számára. Érdemes egy kis dobozban félretenni.

Ha a finnyás utódok szempontjából kicsit szerencsésebbek vagyunk, vagy már megvan az alapvető bizalom a paradicsomszósz iránt, akkor darált hússal vagy gombával is elkészíthetjük.

Viszont ez esetben a pürésítést még a párolt hagymával és olívabogyóval végezzük el, mielőtt a húst beletennénk párolódni, és adjunk hozzá egy kis vizet. Paradicsomszósz csak akkor kerüljön bele, ha már a hús késznek nyilvánítható.

Alapvetően sok minden a gyerekek bizalmán múlik, és ha egy étel egyszer átment a szűrőjükön, akkor egy idő után érdemes finoman variálni. Időnként bejön – időnként nem. Válogatós gyereket etetni egyébként is olyan, mint amikor a bűvésztanonc próbálja előhúzni a nyulat a kalapból: van, hogy a nyúl nem jön, vagy az ember ujjába harap, de ha sikerül, akkor maga a varázslat! Vészhelyzetre pedig mindig ott a vajas kenyér (vagy a vaj nélküli)!