Egy fiú, aki testvérei apjává vált – és egy lány, aki új családdá szerette őket

A családdal egy budapesti játszótéren találkozunk. Míg a nagymama vigyáz Fanni és Laci kislányaira, addig tudunk beszélgetni. A kamaszok, Anti, Gyuszi és Ilona is velünk ­tartanak, de előtte még meghintáztatják a kicsiket. (A negyedik testvér, Berni külföldre költözött, ő később e-mailben mesél.)

Laciék tízen vannak testvérek, ő a második. Egy erdélyi kis faluban éltek, nehéz körülmények közt. Szüleik elhanyagolták őket, a fiú pedig már egészen fiatalon felnőttszerepbe került: ő hozta-vitte a kisebbeket az iskolába, és különböző munkákat vállalt, hogy gondoskodni tudjon róluk. Tíz-tizenkét évesen például pincéket festett ki. 

„Láttam, hogy a testvéreim mennyire nélkülöznek, és felfogtam, hogy nem normális, ahogy élünk” – meséli. 

Hamarosan állami gondozásba kerültek. Ekkor a legkisebb fiú, Gyuszi mindössze hároméves volt.

A fiatalok nem szívesen emlékeznek vissza erre az időszakra. – „Annak örültünk, hogy nem szakítottak szét minket, ugyanabba az otthonba kerültünk” – fogalmaz tömören Laci.

Ő amint betöltötte a tizennyolcat, és elhagyhatta az otthont, egy jó munkalehetőség miatt Észak-Írországba költözött, hogy aztán anyagilag is segíteni tudja kisebb testvéreit. Fő célja viszont már ekkor is az volt, hogy magához vegye őket.

„Éreztem, ő lesz a feleségem”

Fanni és Laci története a gyermekotthonban fonódott össze. Fanni így idézi fel a sorsdöntő találkozást: „Egy református gimnáziumba jártam, és tizenhat évesen felvettem egy diakónia-ápolástan nevű órát. Ehhez szakmai gyakorlatot is kellett végezni, a gyülekezetünk pedig, ahová a családommal tartozunk, régóta támogatta azt az erdélyi gyermekotthont, ahol Laci és testvérei éltek. Így oda jelentkeztem.” Egykeként nagy hatással volt rá a köztük lévő szoros kötelék, hogy mindent megosztanak egymással, és mind a tízüket a szívébe zárta.

A gyakorlat elvégzése után is visszajárt az otthonba, fotósként sorozatot is készített az ott lakó gyerekekről, a tíz testvérrel pedig folyamatosan tartotta a kapcsolatot, volt, hogy tizennyolc órát beszéltek az interneten keresztül. A legszorosabb kapcsolata Lacival alakult ki, akivel egyidősek. A fiú hamarosan gyengéd szálakkal is kötődni kezdett hozzá. „Amikor láttam, hogy Fanni milyen gondoskodó a gyerekekkel, azt éreztem, ő lesz a feleségem.” 

„Viszont attól tartottam, nem illünk össze. Én a gyermekotthonban felnövő, ő a művészlány. Hogyan is lehetne közös jövőnk?” – osztja meg akkori kétségeit a fiatal férfi.

Pedig Fanni is hasonlóan érzett iránta, még ha ez nem is tudatosodott egyből benne. „Készítettem egy fotót, amelyen Laci az egyik húgát tartja az ölében. Ezt a képet otthon kitettem a hűtőnkre, és amikor jöttek hozzám a barátaim, nekik is megmutattam azzal a megjegyzéssel, hogy szeretném, ha a leendő férjem is ilyen szeretettel nézne a gyerekeinkre.”

A kisebbek hamar észrevették, hogy Fanni és Laci közt szerelem szövődik, és drukkoltak is nekik. Berni már akkor mondogatta, szeretne a koszorúslányuk lenni. (Később az is lett.)

Amikor Laci kikerült az otthonból, magabiztosabbá vált, és újra mert nyitni Fanni felé, akivel azalatt is tartotta a kapcsolatot, míg külföldön élt. „Kézzel írt leveleket küldtem neki. Később Fanni pár hónapra ki is utazott hozzám.” Hamarosan összeházasodtak, és Magyarországon kezdték meg közös életüket.

A küzdelem még jobban összekovácsolta őket 

Egybekelésük után elhatározták, magukhoz veszik Laci még kiskorú testvéreit. A fiatal házaspár minden követ megmozgatott a cél érdekében, ugyanis számos akadályba ütköztek. Első körben kérvényezték a gyerekek számára a magyar állampolgárságot, de a neheze még hátra volt, hiszen a román gyámhatóság rendszerében voltak. 

„Beszéltünk ügyvédekkel, családjogásszal is, és mindenki azt mondta, nem fog sikerülni, míg nem nagykorúak. Romániában egy hétig jártam a helyi gyámhatóságra, és mindennap kitettek az ajtón” – idézi fel Laci. 

Ő és Fanni azonban nem törtek meg. 

„Ez a küzdelem megerősítette a kapcsolatunkat, azt éreztük, hogy együtt bármire képesek vagyunk. Megfogadtuk, hogy soha nem adjuk fel, ha a családról van szó.” Hosszú hónapok után végül Fanni és Laci a még négy ­kiskorú gyerek családba fogadó gyámja lett.

A cikk folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2026. január–februári számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.

A magazinra előfizethet itt.