Lélekkarcolat 1. – Lehetsz alázatos!

A szép mosolyú Borit engedelmes, kedves gyermekként mindenki szerette. Szülei áldásnak élték meg jóindulatát, az iskolában barátnői folyton azon civakodtak, kinek fogja a kezét a sorban, ki mellé üljön az ebédlőben. Nehézségei a kamaszévek berobbanásával kezdődtek, amikor társai hirtelen nagyon megváltoztak.

Borinak semmilyen hajlama nem volt a serdülőkori nárcizmusra: nem akart kitűnni, a többiek ügyetlen smink-, és öltözködésbeli próbálkozásait nevetségesnek találta, bár sosem bántott volna meg senkit ennek szóvá tételével. Az iskolában tette a dolgát, nem lázadt, otthon kivette a részét a házimunkából, míg testvérei lustálkodtak, vagy elmismásolták feladataikat. Bori jó lány volt, ami egyre inkább szemet szúrt osztálytársainak.

Követelőzéseivel sem zargatta szüleit, megfelelt számára a hívásra alkalmas, nyomógombos telefon is. Talán éppen ez, leginkább frusztráló tulajdonsága váltottak ki a többiek ellenszenvét.

Társai gúnyolni kezdték egyszerűsége miatt, kinevették, amiért nincsenek menő cuccai.

Bori csodálkozott ezen, nem értette reakcióikat, és szelíden szomorkodott bántásaikon, tűrte kiközösítésüket.

A gimnáziumban akadtak ugyan barátai, de nem járt el kocsmázni, bulizni, és kezdte magát egyre furább szerzetnek érezni. Csöndes kitartásának azonban meglett az eredménye: leérettségizett, és főiskolára ment. A családi fészektől távol, a magány ellen küzdve végül csatlakozni kényszerült társaihoz. A közös beszélgetések során újra és újra fülébe csengtek a többiek jó tanácsai: Légy határozott saját céljaid elérése érdekében! Fejezd ki másoknak, mit érzel, mit szeretnél! Mondj nemet! Ne alázkodj meg mások előtt! Bori igyekezett szófogadóan megfelelni a felszólításoknak, aminek végül pozitív következményeit is megtapasztalta.

Később, a munka számára kíméletlennek tűnő világában minden határozottságát össze kellett szednie, amit már-már saját természete megerőszakolásának élt meg.

Gyomorgörccsel indult dolgozni, rettegve, mit szól majd be a főnök, vagy valamelyik durva kollégája. Félt a negatív kritikától, a minősítgetésektől, agyára mentek a munkatársak közötti cicaharcok, igyekezett kimaradni a pletykálásból. Boldogult ugyan a maga csendességében, mégsem érezte magát boldognak.

Egyetlen életterületen nem élte meg hátrányát szelídségének, mivel ehhez szerencsére tartás is párosult. A férfiak ugyanis vonzónak találták Borit, bár utat hozzá már nehezebben leltek. 

Végül, egy határozott férfi személyében megtalálta párját. Hamar babát vállalt, ami sosem álmodott kiteljesedést hozott életébe. Kilépve a státuszért, rangért, pénzért és hatalomért élet-halálharcot vívó közegből mélységes békét tapasztalt. Saját otthonának megteremtése, gyermekeinek gondozása komoly örömforrást jelentett számára, és tökéletesen illeszkedett türelméhez, szeretetteljes, szerény, kedves lényéhez.

Hasonló értékrendű barátai között megkönnyebbülten fogalmazta meg: „Hálát érzek, mert annyi felesleges tettetés után végre lehetek őszintén alázatos.” Szép mosolyának meleg fénye visszatükröződött tekintetükben.