Ha még nem járt itt, mindenképp látnia kell a Vértes sűrűjében rejtőző titokzatos apátság romjait!
Nem sokan ismerik az országban, pedig középkori építészetünk talán legkiemelkedőbb alkotása a Vértes erdejében csöndesen megbújó bencés apátság. A vértesszentkereszti templom és a hozzá épített kolostor még romjaiban is letaglózó látványt nyújt, de itt valami többről is szó van. Az ide zarándokoló ember azt érezheti, hogy a szíve csordultig telik pozitív érzelmekkel. Valami fura energiával, amit nem lehet csak úgy megmagyarázni.
Ha lenne időgépünk, és visszarepülhetnénk az 1200-as évek elejére, és olyan szerencsénk lenne, hogy szóba állnának velünk a vértesszentkereszti apátság bencés szerzetesei, akkor bizonyosan nagy titkokat hallanánk. Talán megtudhatnánk, milyen különös műveletek, méricskélések sora vezetett oda, hogy éppen itt, a mai Fejér és Komárom-Esztergom vármegye határán álló magaslaton építették fel gyönyörű templomukat.
Aki egyszer elzarándokol az apátság ma is csendben megbújó romjaihoz, az érzi, hogy a szíve csordultig telik pozitív érzelmekkel. Ebben a lehengerlő erejű térben ugyan csak romokat lát az ember, de közben mintha a hatszáz év alatt itt élt összes szerzetes gondolata, érzése is karon fogná őt. Azt hiszem, az ilyen helyekre mondják azt, hogy szent. És ez a szó itt biztosan nem elcsépelt közhely!
A semmi közepén
A Pusztavámot Oroszlánnyal összekötő egykori bányaforgalmi úton nem sokan autóznak, s bizony a vértesszentkereszti apátsághoz vezető, egykor szebb napokat látott elágazás mellett is könnyen továbbhajt az idetévedő, nem könnyű észrevenni a látnivalót jelző táblácskát. Szerencsére egy arra tekerő kerékpáros készséggel útbaigazít: ha Pusztavám felől érkezünk, az útról jobbra letérve érhetjük el Gerencsérvár romjait.
Ha eddig az elágazásig eljöttünk, no, akkor már elrontottuk, forduljunk vissza, és olyan 100–200 méter múlva lesz egy elágazás az ellenkező irányba, arra kell mennünk. Ebből az irányból érkezve a tábla is jobban látszik, s a befordulás után már gyerekjáték megtalálni az apátsághoz felvezető ösvényt: az út mellett jobbra egy sorompó, illetve egy tábla is jelzi, merre kell gyalogolnunk.
Pompás faragványok és semmihez sem hasonlítható nyugalom
Ahogy pár perc gyaloglás után felérünk a kaptatón, hatalmas fák rejtekéből tűnik elő a romjaiban is lenyűgöző épület. A 13. század elején a Csák nemzetség tagjai – Ugrin esztergomi érsek, illetve Miklós, aki ispánként több megyéért is felelős volt – építhette fel a Szent Kereszt tiszteletére emelt templomot és a hozzá kapcsolódó kolostort.
Habár az apátság alapítása 1146-ra tehető, a grandiózus építkezés később folytatódott, a román stílusú nagytemplomot az 1200-as évek elején építették fel a bencések.
A munka a kutatók szerint legalább két évtizeden át tartott, a fehér kváderkövek, a pompás faragványok színvonala mutatja, hogy a magyar középkori építészet egyik legnagyszerűbb monostora épült föl a Vértesben.
A keleti tájolású, háromhajós román kori templom hossza 32,5, szélessége pedig 16 méter. Egyedi szentélykiképzése mellett a háromhajós térhez kereszthajó csatlakozik, tehát a hely nevét adó kereszt megjelenik a templom alaprajzában is. A környékbeli lakosság vörös márvány díszítései miatt az épületegyüttest „vörös kolostornak” is nevezte.
A fénykortól a török érkezésééig
A Vértes hatalmas erdeinek nyugalmában, távol minden lakott településtől legalább egy tucatnyi bencés szerzetes élhette itt a mindennapjait. Háromszáz éven át gyakorlatilag háborítatlanul elmélkedhettek, szolgálhatták Istent.
A Csák nemzetség hatalma azonban a 13. század végére igencsak megcsappant, a Vértes vidéke pedig a királyok kedvelt vadászterületévé vált. A kutatások szerint Nagy Lajos és Zsigmond király uralkodása idején komolyabb felújítást vagy átalakítást nem végeztek az épületegyüttesen, de a monostor szépen megkapta a támogatásokat, így továbbra is a nyugalom szigete maradt.
A bencés szerzetesi élet hanyatlásával– valamikor a 15. század derekán – a vértesi monostor is elnéptelenedett, majd Mátyás király mentette meg az apátságot.
1478-ban IV. Sixtus pápa engedélyével beköltözhettek ide a székesfehérvári dominikánusok, akik a templomot és a hozzá tartozó épületeket a rend szabályainak és az életvitelüknek megfelelően felújították. A török hadak egyre erőteljesebb előrenyomulása miatt azonban, amikor Tata vára is török kézre került 1543-ban, ők is kénytelenek voltak innen elmenekülni.
Százötven évig szinte senki nem foglalkozott az egyre csak pusztuló értékekkel, sőt az 1700-as években, amikor divattá vált beépíteni az új kastélyok kertjeibe és műromjaiba a középkori köveket, számos környékbeli kastélyhoz vittek el innen építőelemeket. Így kerültek értékes faragott kövei például a tatai Esterházy-kastély kertjébe, de jutott belőlük Csákvárra és Pusztavámra is.
Megmentett múlt
A vértesszentkereszti romokra tulajdonképpen csak az 1950-es években figyeltek fel a régészek, ekkor kezdődtek meg a feltárási és állagmegóvási munkák, ebben az időben térképezték fel a kolostor alaprajzát, s vált világossá művészettörténeti jelentősége is. Az 1960–70-es évekre sikerült konzerválni az épületek állapotát, s a nyolcvanas évekre látogathatóvá tették a romterületet.
A legimpozánsabb látványt kétségkívül a román templom helyreállított része nyújtja, amelyet még a nyolcvanas években készített el Sedlmayr János.
Mivel teteje nincs, mintha a természet kőből és lélekből épült szentélyében állnánk: a kapubaltozatok és falpillérek romjai között az ég felé törnek a szakrális épület 8–10 méter magas falmaradványai, a szentély torzójában pedig egy kőkereszt emlékeztet az elmúlt ezer év minden pillanatára. Innen balra, a terület északi része felé állt egykor a kolostor kerengővel, amelynek romjait most tető fedi, alatta az egykori épületekből még megmaradt, sorba rendezett faragványok, kövek gyűjteményével.
Felújítás miatt most sajnos nem látogatható
Írásunk készültekor sajnos a romterület nem látogatható, azt ideiglenesen lezárták a szükségessé vált felújítás miatt. A területet 2019 óta kezelő Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. honlapja szerint a kolostort és a templomromot a közel harminc évvel ezelőtti helyreállítása után, azt követően gyakorlatilag sorsára hagyták. A befejezetlen helyreállítás, valamint a felügyelet és a folyamatos karbantartás hiánya miatt gyors pusztulási folyamat vette kezdetét, amit a Vértesszentkeresztért Alapítvány igyekezett megakadályozni.
2016-ban megvalósult a védőtető helyreállítása a már akkor a NÖF Nonprofit Kft. elődszervezeténél dolgozó Máté Zsuzsanna építésztervező tervei alapján.
Úgy tudjuk, a cél az, hogy belátható időn belül újra meg lehessen nyitni a közönség számára a páratlan értéket.
A bánya a pusztulás oka?
E sorok írója közel egy évtizeddel ezelőtt is járt már a területen, amikor a romok mellett, egy kis házban egyfajta remeteként lakva Henye Péter festőművész, a Vértesszentkeresztért Alapítvány vezéregyénisége a jó gazda gondosságával vigyázott az épületegyüttesre. Amint akkor elmondta, egészen 2015-ig működött a templomtól alig néhány kilométerre a márkushegyi bánya, ahonnan az elmúlt évtizedekben mintegy 130 millió tonna szenet termeltek ki...
Hogy mindez összefüggésben lehet-e a csodálatos építmény állapotának romlásával, nem tudhatom, hiszen nem vagyok statikai szakértő, sem régész. Ám az biztos, nem vagyok egyedül a vággyal, hogy egyszer – belátható időn belül – újra csendben, a világgal megbékélve ülhessek hazánk egyik legerősebb energiájú „szentélyében”!
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Ilyen lehetett a középkori Európa egyik legnagyobb temploma, a székesfehérvári koronázóbazilika
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
