Mintha régóta ismernéd, mert kedves, közvetlen és figyelmes. Miközben vele szemben ültem, folyton egy idézet sora jutott róla eszembe: „…és érezzék egy kézfogásból rólad...
Több kilométeres távolságban láthatunk rá a Pilisre a teraszáról, amelynek masszív gerendáin jobb oldalon egy hófehér foltos macska, a másikon egy gesztenyebarna vizsla pihen...
Nem volt mellébeszélés. Kiderült, hogy nem merek felnőni, hogy még mindig gyerek vagyok: hárítom a felelősséget, másokat hibáztatok. Mert nem akarok mindent látni. Mert...
Egy nagymama, aki tizenhét évvel ezelőtt felismerte a ringatás és az éneklés kettősének békés, építő erejét. Egyszerűnek tűnhet, módszere mégis bejárta az egész országot...
„Életveszélyes állapotban vagyok. De már annyiszor voltam, hogy nem tud megrémíteni. Amikor meghallottam, és tudatosult az elmémben a hír, zokogtam, és azt hajtogattam megállás...
Ötven éve együtt – távollétek, veszekedések, békülések, költözések, újra egymásra találások közepette – valamit mégis jól csinálnak, mert mindkettőjüknek mosolyog a szeme. Kovásznai Margit...
Egy férfi, aki hamar felnőtt, mert rákényszerült. Aki tizennyolc éves koráig három különböző országban élt, aki egykor majdnem elvesztette a szeretett nőt, a feleségét...
Sokáig küzdött az ADHD okozta hátrányokkal, emiatt egykor kisegítő iskolába akarták küldeni. Most 34 évesen, a Czeizel Intézet klinikai genetikusa, aki egy egészségesebb jövőért...
Sorban álltak fel, és mind boldognak vallották magukat. Hallgattam az egymáshoz hasonló szavakat, de nem hittem el. Amikor én is sorra kerültem az osztálytalálkozón...
A kertet, a földet és a termést nem érdekli az a világ, ahol mindent szeretünk túlbonyolítani, amelyben mindannyian fontosak akarunk lenni. Ebben a világban...
Este nyolc körül lehetett. Már mind otthon voltunk a nagyapámnál, az ő egyszobás lakásában. Négyen, egy régi bérház 40 m²-es szobájában. Fürdéshez készülődtünk, amihez...
1971 karácsony éjszakája, éjféli mise a tatai nagytemplomban. Havas, hideg tél volt. Vártam, hogy beléphessek a templom ajtaján, ahova benyitva épphogy befértem. Mintha az...
„Sokszor, ha választani kellett, a rosszabbat választottam, a csúnyább almát, a nehezebb feladatot, mert azt éreztem, hogy majd jobbá, kecsegtetőbbé teszem… A tökéletlen mindig...
„Álmodtam, hogy jó leszek, de sokan, sokféleképpen mondták a szemembe: nem vagy elég jó! Sok tiltótáblával találkoztam, mire végre ötvenéves koromban átvette a főszerepet...
Egy vajdasági, szőke kisfiú, aki egy tikkadt, csendes vasárnapi délután elkobozta édesanyja fényképezőgépét… Az első fotóját sosem láthatta, mégis ő lett a hazai National...