Köddé válás avagy „ghosting”, az új szakítási trend – „Egy elbocsátó szép üzenetet mindenki megérdemel”

Zsolt az Instagramon ismerkedett meg Anitával. Nagyon hamar egy hullámhosszra kerültek, majd randevúzni kezdtek. „Másfél hónapig minden rendben volt. Naponta beszéltünk, sokat SMS-eztünk, szerencsére az érdeklődési körünk is megegyezett. Már az elején leszögeztük, hogy mind a ketten komoly kapcsolat szándékában ismerkedünk. Másfél hónap után Anita megváltozott, szűkszavúbb lett. Azt mondta, nincs semmi baj, csak fáradtabb mostanában, mert a munkahelyén sok feladatot sóznak rá. Elhittem. Egy héttel később már nem vette fel a telefont, egy sort sem írt, nem jelentkezett semmilyen formában. Én többször írtam neki, látta az üzeneteimet, de válaszra sem méltatott. Egyszerűen hihetetlen számomra.

Az is jobb lett volna, ha kiabál velem, vagy ha SMS-ben szakít. Úgy legalább tovább tudnék lépni.

Bevallom férfiasan, hogy az első hetet végigszomorkodtam, végigittam, most viszont már felváltva vagyok dühös és reményvesztett. Hogy bízhatnék ezután másokban? Hogy hihetnék a szavaknak és a testbeszédnek?”

„Pár hétig levelezgettem Gáborral, aztán elkérte a számom, beszéltünk telefonon is. Ő vetette fel a személyes találkozó lehetőségét, én pedig – mivel szimpatikus volt – örömmel igent mondtam. Sok fura és hazug fazonba belefutottam már életem során, de ezúttal úgy éreztem, bízhatok ebben a férfiben. Felelős, intelligens embernek tűnt – mondja Hanna. – A személyes találkozáskor pont azt kaptam, amire számítottam: egy kedves, nyitott, őszinte és érdeklődő embert, aki nincs humor híján sem. A non-verbális jelekből, egy-egy apró érintésből arra következtettem, hogy szimpatikus vagyok neki. A randi végén ő mondta, hogy mindenképp találkozzunk újra, és folytassuk a beszélgetést. Úgy váltunk el, hogy hív. Egy hétig nem hívott, de nem pánikoltam. Tudtam, hogy elfoglalt ember. Amikor tíz nap után sem adott életjelet, írtam neki, hogy nincs-e kedve egy mozihoz vagy egy sétához. Azt írta vissza, hogy persze, és hogy keresni fog. Némileg visszakaptam a reményt, de ezt követően már soha többé nem küldött üzenetet, nem keresett.

Még az is jobb lett volna, ha azt hazudja, hogy az élete épp kaotikus, és egy ideig nem ér rá találkozni. Abból rögtön tudtam volna, hogy nincs tovább. De ez a sunnyogás…!

Én hiszek a tiszta, egyenes beszédben, abban, hogy mindenki érdemel annyit, hogy tudja, miért nem tartanak rá igényt. Régebben mindenki megmondta a másiknak, hogy bocs, de úgy érzem, ez nekem nem megy. A legaljasabb húzás az SMS-ben történő búcsú volt, de még az is válasz volt.”

Ma minden szuper, holnap már bottal ütheted a nyomát

„A köddé válás (angolul: ghosting, vagyis szellemmé válás) talán az egyik legfájdalmasabb módja egy kapcsolat lezárásának, mégis közkedvelt szakítási stratégiának számít napjainkban. A köddé válás nagyon találó fordítás, hiszen arról van szó, hogy néhány üzenetváltás vagy akár randevú után az egyik fél hirtelen teljesen beszünteti a kommunikációt, elérhetetlen lesz, ráadásul nem ritkán minden előjel nélkül tesz így” – magyarázza a jelenséget Mayer Máté pszichológus, párterapeuta. A szakember szerint ez a visszautasítás egy igen extrém formája, hiszen itt az egyetlen kommunikáció maga a kommunikáció hiánya, a másik teljes hanyagolása. Nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen okok állhatnak a köddé válás mögött, részben azért, mert a jelenség új, részben mert nincs még a témában releváns, nagymintás eredmény.

Kép

Kép: rawpixel.com

A pszichológus úgy véli, hogy sok esetben a visszautasítás aktusa és a szemtől szembeni őszinteség lehet annyira félelmetes vagy szorongató a későbbi ghostolónak, hogy inkább semmit nem mond. Így nem kell szembesülnie a visszautasított fél csalódottságával, szomorúságával és haragjával.

Honnan lehet sejteni, hogy nem lesz második randi?

Az is lehetséges, hogy a netes társkeresés népszerűségének növekedése átalakította, némileg személytelenebbé, tárgyiasabbá tette a folyamat minden elemét, beleértve a társkereső személyeket is. Mivel folyamatosan csökken az úgynevezett társadalmi kohézió, vagyis az egymás felé érzett bizalom mértéke, valószínű, hogy ez a változás is közrejátszik többek közt az ismerkedési kultúra megváltozásában. A közösségi oldalak és a társkeresők legalább annyira szét is választanak, el is távolítanak a többi embertől, mint amennyire összekötnek. Az életünk virtualizálódása, a növekvő nethasználat érzelmileg távolít bennünket egymástól, digitális magányra kárhoztatva a felhasználókat. „Az, hogy a kapcsolat elején még nem kell a másik szemébe nézni élőben, de még csak a hangját sem kell hallani egy telefonbeszélgetés során, lényegesen megnehezíti, hogy valódi érzelmi közelség alakuljon ki a felek között. Ha valaki nagyüzemben ismerkedik, napi 20–50 levelezést bonyolít párhuzamosan, és emellett randevúkra is jár, akkor a partnerek mindegyike csak egy a sok közül, akire nem feltétlenül érzi, hogy több energiát kell pazarolni” – vélekedik a szakember.

A jelenség lényege, hogy nincsenek jelek. Ettől még – Mayer Máté szerint – nyíltan vagy burkoltan szóba hozhatjuk a ghostolást mint témát, pedzegethetjük, hogy a másik hogy van ezzel, mit gondol róla, de nem biztos, hogy őszintén felel majd. Mindenesetre zavarba jöhet, ha túl van már néhány köddé váláson, s ez sokatmondó jel lehet.

Önbizalom romokban

Hanna két hétig emésztette magát azon, hogy a nagy Ő felszívódott. Teljes bizonytalanságot élt át, nem tudott rendesen aludni és evészavarai lettek. „Elkezdtem magamban keresni a hibákat, és a környezetem szerint nagyon leépült az önmagamról alkotott képem is. Folyton az zakatolt a fejemben, hogy nem vagyok elég jó, elég csinos, elég jó alakú, elég vicces, s hogy túl a harmincon úgyse kellek én már senkinek.”

A pszichológus szerint a ghosting – mint általában a visszautasítás – pont a magunkba vetett hitünket piszkálja meg. Minél stabilabb pozitív énképpel bírunk, annál könnyebben túl tudunk lépni egy ilyen helyzeten, és minél labilisabb, esetleg negatívabb az énképünk, annál inkább fogjuk úgy értelmezni a másik elutasítását, hogy na, tessék, tényleg nem vagyok elég jó, elég érdekes, elég szerethető.

„A köddé válással talán azért nehezebb megküzdenünk, amiért már gyerekkortól kezdve minden másnál rosszabbul viseljük az elhanyagolást a számunkra fontos emberek részéről. Még ha leszidnak vagy megpofoznak, azzal is könnyebben tudunk mit kezdeni, mint ha levegőnek néznek” – árulja el a pszichológus, aki szerint a negatív lélektani hatások ellen úgy védekezhetünk, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a nem kommunikáció is kommunikáció, illetve, hogy az, hogy a másiknak nem kellünk, nem jelenti azt, hogy senkinek sem kellünk.

Fontos belátni, hogy a másik eltűnése nem azt jelenti, hogy velünk valami alapvető baj lenne, sokkal többet elmond viszont a ghostolóról és az ő konfliktuskezelési képességeiről.

A mai világban – legyen szó virtuális vagy valóságos platformról – sok minden trenddé válik, ami romboló, ami tisztességtelen, ami hazugságon alapul. Törekednünk kell(ene) arra, hogy legalább érzelmi életünkben, főleg ismerkedéseink során ne viselkedjünk inkorrekten, s ne bújjunk ki a felelősség alól. Lehet, hogy kényelmetlen a tisztázás, de szükséges. Egy elbocsátó szép üzenetet mindenki megérdemel.