Kedvenc retró karácsonyfadíszeink, amik megmelengetik a szívünket
Évente egyszer vesszük elő őket, mégis közel állnak a szívünkhöz, szép lassan pedig a családi legendárium részeivé válnak. Legyenek bár kicsit cifrák vagy kopottak, kedvenc díszeink nélkül nem lenne ugyanolyan az ünnep. Szerkesztőségünk tagjainak régi karácsonyfadíszeiből mutatunk párat.
Régi zöld dobozt rámoltam ki a nappali szekrényéből, amely sokaknak lehet ismerős. Egykor konzumszaloncukrok sorakoztak benne, ma papírba csomagolt karácsonyfadíszeket rejt. Vajon hány család otthonában lapul egy hasonló? Már maga a doboz is egyfajta korlenyomat, hát még a benne tárolt kincsek! Sokféle dísszel büszkélkedhetünk, a termésangyaloktól kezdve az általunk varrt filcfigurákig, én azonban most a legrégebbi díszekre vadásztam, amelyek a múlt század derekán készültek, és csak úgy hivatkozunk rájuk, hogy „retró”.
Nálunk három ilyen karácsonyi dísz van, mindegyik édesanyámé volt: egy piros ruhás baba, egy madár és egy ezüst angyal – ez utóbbi minden szenteste a koronája lesz a feldíszített fenyőnek.
Anya egy papírboltban vette mindhármat, jóval a születésünk előtt, aztán amikor férjhez ment, magával hozta közös otthonukba. Nővéremmel mindig óvatosan vettük a kezünkbe ezeket a régi díszeket, mintha valóban kincsek volnának.
Kutakodásom közben előkerült a dobozból néhány csíkos kis gömb is, a szivárvány valamennyi színében. Mi kislányként természetesen a rózsaszínűt kedveltük leginkább, de mai szemmel a halványkéket választanám.
Legnagyobb kedvencünk két lófigura volt. Különösen nővéremnek, aki nagy lórajongóként eltervezte, ha felnő, negyven patást fog tartani házi lovardájában. Amikor az angyalok felállították a fát, kíváncsian kerestük, melyik ágról néznek le ránk a pompás lovak.
Körhintás dísz a Képmás „atyja”, Urbán András gyűjteményében is lapul, méghozzá egy egészen különleges darab: kartonból készült, és üvegporral van behintve.
„A feleségem óraműves nagybátyja készítette egy régi leírás alapján” – meséli.
Andrásék karácsonyfájára sok gombadísz is kerül minden évben.
Olvasószerkesztőnk ugyancsak szép gombadíszgyűjteménnyel büszkélkedhet. „A kilencvenes évek előtti időkben minden családban volt ilyen” – emlékezik vissza. Ő egyébként a fotón szereplő kalaposokat tíz éve kapta ajándékba, de gyermekkora karácsonyainak is elengedhetetlen kellékei voltak. Vidám hangulatot keltenek, ezért ma is jobban kedveli őket, mint a hagyományos gömböket.
A pöttyös díszek szép karriert futottak be az elmúlt évtizedekben, és újabb rajongói is vannak. Kiadónk ügyvezetője, Molnár-Bánffy Kata is ilyen régi gombadíszek után kutat.
Miután lefotóztam a díszeket, gyorsan visszacsomagoltam mindet a papirosokba, és helyére tettem a dobozt, nehogy lebukjak a család legifjabb tagjai előtt. Mert a régi díszek a fenyőágakra illesztve már a negyedik generációnak hirdetik ugyanazt a náluk is régebbi, de soha el nem avuló üzenetet: Jézus megszületett!
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A szalonczukkedli története – Vajon igaz, hogy egy szerelmes lyoni cukrászsegéd találta fel?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
