Joe Biden elnöki beiktatása alkalmából az amerikai katolikus püspöki testület elnöke közleményt adott ki

[…] Örömmel nézek a Biden elnökkel, adminisztrációjával és az új Kongresszussal való közös munka elébe. Mint minden adminisztrációval lenni szokott, lesznek olyan területek, amelyekben egyetértünk és szorosan együttműködünk, és lesznek olyan témák, amelyekben elvi alapon nem értünk egyet, és erősen ellenezni fogjuk.

Ugyanakkor különleges lesz a közös munka Biden elnökkel, hiszen az első elnökünk hatvan év után, aki a katolikus hitet vallja.

Most, amikor az amerikai kultúrában egyre inkább terjed az agresszív szekularizmus, amikor a vallásos hívek sok próbatétellel néznek szembe, üdítő lesz egy olyan elnökkel kapcsolatban állni, aki tisztán érti, mélyen és személyesen átérzi a vallásos hit és intézmények jelentőségét. Biden elnök vallásossága és személyes története, megindító tanúságtétele arról, hogyan adott neki vigaszt a hite a sötétség és a tragédiák idején, régóta tartó elkötelezettsége a szegények evangéliumi elsőbbsége mellett – mindezt reménytelinek és inspirálónak látom.

Lelkipásztorként azonban a nemzet püspökeinek az a kötelességük, hogy az evangéliumot hirdessék teljes igazságában és erejében, akár alkalmas, akár alkalmatlan, akkor is, ha az a tanítás éppen kényelmetlen, vagy ha az evangélium igazságai szembemennek a tágabb társadalom és kultúra irányaival. Ezért kénytelen vagyok rámutatni, hogy új elnökünk elkötelezte magát bizonyos irányvonalak mellett, amelyek morális értelemben rossz irányba vezetnek, és fenyegetik az emberi életet és méltóságot, legsúlyosabban az abortusz, a fogamzásgátlás, a házasság, a gender területein. Komoly aggodalmat jelent az Egyház és a hívők szabadsága, hogy lelkiismeretük szerint élhessenek.

Az emberi szexualitás és a család kérdéseiben való elkötelezettségünk, mint minden más elkötelezettségünk – például a halálbüntetés eltörlése, vagy a valóban az emberi személyt szolgáló egészségügyi rendszer és gazdaság célja iránt – azon alapszik, hogy Krisztus a szeretet nagy parancsát adta nekünk, hogy szolidárisak legyünk testvéreinkkel, különösen a leginkább sérülékenyekkel.

A nemzet püspökei számára az abortusz továbbra is fennálló igazságtalansága marad a „kiemelt prioritás”. A „kiemelt” nem azt jelenti, hogy „kizárólagos”. Mélységes aggodalommal tölt el minket amiatt a számos tényező miatt, amelyek társadalmunkban az emberi életet és méltóságot fenyegetik. De, mint ahogy Ferenc pápa tanítja, nem maradhatunk némák, amikor az abortusz révén csaknem egymillió életet eldobnak minden évben ebben az országban.

Az abortusz közvetlen támadás az élet ellen, amely a nőt is megsebzi, és aláássa a családot. Nem pusztán magánügy; aggasztó és alapvető kérdéseket vet fel a testvériség, a szolidaritás, az emberi közösségbe való befogadás terén. Amellett a társadalmi igazságosságot is érinti.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az abortusz aránya jóval magasabb a szegények és a kisebbségek körében, és hogy rendszeresen folyamodnak abortuszhoz akkor, ha a gyermek fogyatékkal születne.

Remélem, ahelyett hogy – amint megígérte – még inkább könnyítené az abortuszhoz és a fogamzásgátláshoz való hozzáférést, az új elnök és adminisztráció az Egyházzal és a jóakaratú emberekkel való együttműködést választja. Azt remélem, párbeszédet kezdhetünk azokról az összetett kulturális és gazdasági tényezőkről, amelyek abortuszra ösztönöznek, és elbátortalanítják a családokat. Azt is remélem, hogy végre elkezdhetünk együtt dolgozni azon, hogy legyen egy koherens családpolitika az országban, amely elismeri, különleges jelentősége van a szilárd házasságoknak és a gyereknevelésnek a gyerekek jólléte és a közösségek stabilitása szempontjából. Amennyiben az elnök, az Egyház vallásszabadsága teljes tiszteletben tartásával, belekezdene ebbe a párbeszédbe, azzal nagyon sokat tenne a polgári egyensúly és az ország szükségletei helyreállításának érdekében. […]

Érdemes elolvasni a teljes közleményt a Magyar Kurír oldalán.