Isten bolondja – „Piaci evangéliummal” készül Berecz András Csíkszeredába

Tavaly a „Csíksomlyói passió” című előadást vitte a Nemzeti Színház a csíksomlyói nyeregbe, idén pedig Berecz András énekes, mesemondó legújabb előadásának bemutatóját tartják a pápalátogatás és a csíksomlyói búcsú ünnepéhez kapcsolódóan Erdélyben.

Berecz András ugyanis időközben kerek egész előadást kerekített a Jézus sarkában járó vándor szerepéből, amelyet a Csíksomlyói passióban alakít. A mesemondó bizony hosszú utat tett meg a ’80-as évek erdélyi gyűjtőútjaitól a csíksomlyói előadásig. Erről az útról meséli történeteit találkozásokról és kalandokról, a piacon elbábozott evangéliumról és a Lenin utca 13. lakójáról, Shakespeare-ről és bölcsekről meg bolondokról, régi búcsúkról.

Berecz András háromszor lép fel Erdélyben:

A Hargita Megyei Tanács, Amfiteátrumban (Csíkszereda, Szabadság tér 5.) június 1-jén, 17 óra 30 perckor;

A Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium, Kollégium dísztermében (Csíkszereda, Mihai Eminescu 3.) június 2-án és 3-án, 17 óra 30 perckor.

Az előadások ingyenesek, de előzetes bejelentkezés szükséges az alábbi e-mail címen: [email protected]

Közreadjuk az előadó szavait új estjéről, mintegy ízelítő gyanánt:

Számot adni

– Mekkorát lépett a világ, milyen tréfákat űz velem az idő! Azért jöttem valamikor – s még most is –, hogy kérdezzek, hallgassak, gyűjtsek, merítsek, és most tessék, gyűjtsetek a gyűjtőtől, pohár vizecskémet töltsem a kútba, forrásba! Jó harminc évvel ezelőtt kezdtem Erdélybe járni. A moldvai csángók közé, Gyimesbe, a Háromszéki-havasok csángó telepeire, aztán a somlyói búcsúra, amikor még több volt a megfigyelő, mint a búcsús. Akkoriban figyeltek, bujkálnom is kellett, s tessék, most egyszer csak ott állok a nyeregben, a színpaddá lett hármasoltár előtt, hogy kedves, boldogító hánykódásaim értelméről számot adjak.

Bölcsek és bolondok

– Shakespeare a bolondban bölcset lát, és sokszor éppen a bölccsel állítja szembe. Alig van drámája, amelyikben ne magasztalná fel az udvari bolondot, bohócot. Sok ember meghökkentő, kíméletlen igazságát a bolond szájára adja. Ő az, aki nem tud másképp, csak szőr ellenében simogatni. Nem a vidámsága kacagtat. Pontos ítéletei, váratlan szúrásai nevettetnek előbb, később, amikor a színpadon már csak a hűlt helye van, és ő már rég az öltözőben vetkezik, szavai akkor ejtenek gondolkozóba. Úgy, mint az „okosbolond” Barát Jóska sziporkái nehéz időkben, Gyergyóalfalun. Egyszer a milicista ráförmedt, hogy ha nem adja bé a szamarát a kollektivbe, akkor ő azt elveszi. De jó nekem! – így Jóska bá. – Há az métt jó magának? – Met lesz egy ilyen csinos milicista vejem, mint maga. A milicista se rögtön nevetett. Talán később se. Még az is lehet, hogy elgondolkozott, de ez már az utókornak nem érdekes. Ellenben Jóska bának nagyon hálás ezért a vakmerő tréfáért. A Passió vándor-alakja sokban hasonlít a klasszikus bolond figurához és ehhez az okosbolond Jóska bácsihoz. Előbb, látszólag nem tudja hová keveredett, aztán próféták közé emelkedik, vándorbotjából pásztorbot lesz. Hűsége a Lear király udvari bolondjáéhoz és Jóska bácsiéhoz hasonló, csak ő az Úr bolondja.

Piaci evangélium

– A középkori risus paschalis, vagyis a „húsvéti nevetés”. Mesemondókat hívtak a templomba, báboztak is, hogy a sok böjt és vezeklés után megvidámodjon a gyülekezet, úgy találták, hogy ez illik a húsvéti ünnepkörhöz! A spanyol szerzetestemplomokban ez sokáig szokás volt. Megjegyzem Csongrád megyében, Nagymágocson is volt egy ferences szerzetes, akit az ávósok eltiltottak a misézéstől, ezért a piacon bábozta el az evangéliumot. „Ne tegyétek Atyám házát kereskedés házává!” – a templomból kufárokat kikergető Jézus szavai, ismerjük. De hogy Nagymágocson, a kereskedés házában templom épült, paravánból, és hogy a róka, farkas és a bárányka igét hirdetett, ezt vajon tudjuk-e elegen? Felícián volt a szerzetes neve, a Lenin utca 13-ban lakott. Fürdőruhás könyvtáros lányok közt fényképeztem le őt. Nekem még bábozott.

Jézus sarkában

– A Nemzeti Színház Csíksomlyói passiójában az én figurám, hivatalos nevén, a vándor, mai csángó emberként valóságosan Jézus sarkában van, lába nyomát követi, fel egészen a Koponyák hegyére, a kereszt alá. Figyelje az egykori eseményeket, de azért szóljon is bele az eseményekbe, legyen jelen. Tehát legyek néző is és cselekvő is, mában és a múltban, ott és itt. Nahát, így kezdtem én a vándorlást.

Berecz András lesz a Képmás-est vendége június 12-én. Lapunk interjúját Berecz Andrással és fiával, Istvánnal itt olvashatják.