Az úri szabó, egy Down-szindrómás hős és a Balaton első látásra

Soha nem tudhatjuk, hogy amit egyszer megtanultunk, később mikor és hogyan lesz a hasznunkra. Ez jut eszembe, amikor Béres Géza mesterszabó a feje felett pörgeti a pizzatésztát, amit hátrányos helyzetű gyerekeknek, velük együtt készít balatoni nyaralójában. Géza elmondja: a pizzakészítést még ifjúkorában sajátította el, amikor utcazenészként járta Szicíliát. Egy nap elfogyott a pénze, és két választása maradt: vagy zálogházba adja a hangszerét, vagy megpróbál munkához jutni. Barátai ajánlottak számára egy pizzériát, ahol épp mindenes munkaerőt kerestek. Ott tanulta ki a nápolyi típusú pizza készítésének mesterfogásait. 

Amikor a kilencvenes években hazatért, korát megelőzve pizzakiszállításba fektette mindenét – bejött neki. Később Thaiföldre utazott, ahol a szabómesterséget tanulta ki. 

Magyarországra visszatérve úgy gondolta, tudását egy szabóműhelyben kamatoztatja – ebből a vállalkozásból nőtt ki a Dress Me & You szabóság.

A tulajdonos nem feledkezett meg arról az időről, amikor fiatalon neki volt szüksége támogatásra – most másokon segít. Felsőörsi telkén huszonkét Down-szindrómás gyermeket nevelő családot lát vendégül idén nyáron, öt héten keresztül. Minden költséget maga áll (ugyanakkor szívesen veszi, ha mások is csatlakoznak kezdeményezéséhez, mint például a Szafi Products Kft, amely élelmiszerekkel támogatja a családok nyaralását). 

Az úri szabó elmondja: az adta az ötletet neki, hogy nyaranta azt tapasztalja, rengeteg ingatlan áll üresen a Balatonnál, tulajdonosaik évente csupán pár napot töltenek a tónál, a fennmaradó időszakban a víkendházak kihasználatlanok. Mivel vállalkozása miatt minden hónapban Olaszországba és Thaiföldre kell utaznia, úgy döntött, felajánlja a nyaralóját olyan családoknak, amelyek Down-szindrómás gyermeket nevelnek, és nem engedhetnének meg maguknak üdülést. 

„Ez itt egy romos pince volt, minden egyebet, ami körbevesz minket, a családommal és egy ismerős családdal építettük közösen, a saját kezünkkel” – mutat körbe Géza a felsőörsi telken. Ha van hely, ami ideális egy nagycsaládnak, ez az. Leanderek, olívafák, ezerötszáz tő levendula, zöld pázsit, színes virágok. A távolban erdők, hegyek, a közelben egy lovasfarm látványa vonzza a tekintetet. A minket körülvevő miliőt a szabó két év alatt teremtette meg. 

„Minden mozzanatot megosztottam a közösségi médiában azért, hogy mások is láthassák: meg lehet ezt csinálni. A bontott téglát például az interneten gyűjtöttem” – meséli. 

Idő, energia, anyagiak – egyformán értékes adomány

Egy Down-szindrómás gyermek felügyelete egész napon át tart, vagyis az egyik szülő – néhány szerencsés esettől eltekintve – nem képes munkát végezni. És az a jobbik eset, ha két szülő van a családban. Ilyen helyzetekben nemhogy nyaralásra nem jut pénz, a mindennapi élet fedezetét sem könnyű előteremteni. „Karácsony táján ma már sokan figyelnek oda a náluk hátrányosabb helyzetben élőkre, de egy év 365 napból áll. Ezért szoktam évente négy–öt alkalommal különböző rendezvényeket szervezni a Down-szindrómás gyermeket nevelő családoknak. Eljönnek az üzletembe, ahol különböző kézügyességi programokon vesznek részt, utána beülünk egy cukrászdába” – avat be karitatív tevékenysége hátterébe Géza, amikor körbevezet a felsőörsi telkén.

Béres Géza június 27-én Budapest Uomo néven hozott tető alá jótékonysági rendezvényt, egy „divatnapot” a Félix Kitchen & Barban. Az eseményre három olasz sztármodell, Iuri Marini, Nicolo Cesari és Aldo Farinola is ellátogatott. A divatbemutatón mindhárman grátisz vállalták a fellépést, amikor meghallották, hogy a teljes bevételt a Down-szindrómás gyermekek üdültetésére fordítják.

Persze egy ilyen üdültetést nem olyan könnyű megszervezni, de Béres Géza régóta kapcsolatban áll Steinbach Évával, a Down Dada Sorstárs Segítő Szolgálat fődadájával, aki nem először segített a mesterszabónak. Számos családdal áll kapcsolatban, felvette velük a kapcsolatot, még egy táblázatot is készített, ahol a családok kiválaszthatják, melyik időpontban, milyen szobát szeretnének elfoglalni a felsőörsi nyaralóban. Éva már tavaly is segítségére sietett a vállalkozónak, amikor Géza egy barátjával rendezett szeretetnapot, vitorláskirándulást szervezve a Balatonon. 

Idén a mesterszabó – amellett, hogy színültig feltöltötte a hűtőszekrényt élelemmel – a szomszédos farm tulajdonosát is bevonta a gyerekek szórakoztatásába, a család tagjai simogathatják majd az állatokat, vagy akár lovagolhatnak is. Már azt is leszervezte, hogy a gyerekek eljussanak a veszprémi állatkertbe. 

„A lehetőség mindenki számára adott, mindegy, mit adunk, időt, energiát vagy anyagi támogatást, ugyanolyan nagy értéket képviselnek” – hangsúlyozza Béres Géza, mielőtt bemutat az első turnusban érkező Kovács családnak.

Kép

Fotó: Velkei Tamás

Dóri, a hős

Kovács-Szabó Dóra Vivien 8 éves, Down-szindrómás. Születésekor – a mai napig nem derült ki, pontosan miért – oxigénhiányos állapotba is került. „Nagyon nehéz volt megélni, amikor szülés után azonnal elvették tőlem, és Szentesről mentővel átszállították Szegedre. Sokáig gépek tartották életben a gyermekem” – emlékszik vissza Kovács-Szabó Szilvia, Dóri édesanyja lánya születésének körülményeire. Férje, Kovács József hozzáteszi: ő vágta el a köldökzsinórt, ezért sokáig magát hibáztatta, később azonban megnyugtatták: nem felelős gyermeke állapotáért. 

Szilvia elmeséli, sokáig küzdöttek azért, hogy gyermekük születhessen, az orvosok nem sok jóval kecsegtették. Mégis várandós lett. „Nem számít, hogy Dórika Down-szindrómás, akkor is az én gyermekem. Azért neveztük el Dórának, mert a Theodórából eredeztetett név azt jelenti: Isten ajándéka” – hangsúlyozza az anyuka. Annak nagyon örül, hogy bár Dóri rövidlátó, hallókészülékre már nincs szüksége, és a létfontosságú szervei is egészségesek. 

Mindezt azért emeli ki, mert a szülés során megsérült Dóri gégéje és hallószervei, azóta is évente többször alakul ki nála középfültő-gyulladás. Számos műtéten esett át, feltárták a gégéjét, kivették a torok- és az orrmanduláját. A nyaralás előtt pár nappal szintén kórházban volt.

„Mindig úgy jött ki a műtőből, hogy azt mondta: anya nem sírtam. Bátor kislány, igazi hős” – mondja róla édesanyja.

Dóri most „Géza bácsi” mellett tüsténkedik, örömmel segít testvéreivel a pizzafeltétek felhelyezésében. Ámulattal bámulják, ahogy Géza oda sem nézve szeli a gombát. Míg sül a pizza, közösen behozzuk a szabó gépkocsijából azokat az adományokat, amelyeket budapesti vállalkozások küldtek a gyerekeknek, valamint amit maga vásárolt, hogy a srácok semmiben ne szenvedjenek hiány: ha strandra mennek, legyen labdájuk, úszógumijuk, matracuk.

Viszonzás mosollyal, szeretettel

Szilvia és József szeretett volna testvért Dórinak, ám hogy négy egészséges fiuk születik, arra gondolni sem mertek volna. Dávid 6, Dominik 3, Denisz 2 éves, Dorián 8 hónapos. A gyerekek nagyon élvezik a nyaralást a csöndes, nyugodt helyen, ahol még internet sincs. A srácok otthon mesefilmre szoktak elaludni, amikor megérkeztek, kérdezték is, hol található a tévé, ám gyorsan megszokták a hiányát. Amíg beszélgetünk, úgy lesznek egyre csöndesebbek, a rengeteg élmény befogadása lefárasztja őket. 

A család soha nem volt még nyaralni, így a gyerekek vízparton sem jártak, pizzát sem ettek még, minden csupa újdonság számukra. „Balaton, Balaton, Balaton, végig ezt mondtam, amikor megláttam a Balatont” – csatlakozik a beszélgetésbe Dávid, Dóri legidősebb fiútestvére. Közben a pizza megsül a kemencében, a gyerekek nagy örömmel majszolják, és hálájuk jeleként átölelik Géza bácsit.

A Kovács család másfél évvel ezelőtt költözött Kunszentmártonból Csongrádra, hogy Dóri speciális óvodába járhasson, helyben ugyanis nem volt erre lehetősége. Kunszentmártonban nagy házat hagytak hátra, hogy közelebb költözhessenek az iskolához. A család akkor is örömmel vállalta az áldozatot, ha új lakhelyükön csak kisebb házat tudtak vásárolni a CSOK és hitelfelvétel segítségével. 

Szűkösebben élnek, de Szilvia azt mondja: nem a ház nagysága a fontos, hanem a boldogság. Ha van szeretet, mindegy ki, hol alszik, véli. 

Szerencsére Dóri sokat fejlődött, amióta új iskolába jár, sokkal szebben beszél. 

József egy fémipari cégnél kapott nemrégiben állást csiszolóként. Szilvia elmondja: férje 7 évesen balesetet szenvedett, továbbá fiatalon epilepsziás rohama is volt, emiatt folyamatosan gyógyszereket kell szednie. Dóri és a férfi gyógykezelése rengeteg pénzüket felemészti. Megtudom, hogy Szilvia édesanyja, Szabó Mihály Józsefné, Kati mama is a családdal él, segít a gyerekekre vigyázni és anyagilag is támogatja őket. Mindhárom felnőtt lemond sok mindenről, hogy a gyerekek semmiben ne szenvedjenek hiányt. Összetart a család.

„Rengeteget köszönhetünk Gézának, amit csak megemlítettünk, azonnal beszerezte. Nincs jogosítványunk, Csongrádról Felsőörsre bérelt kisbusszal érkeztünk, amit szintén Béres Géza fizetett. Olyan hálásak vagyunk érte… Viszonozni nem is tudjuk mással, csak mosollyal, a szeretetünkkel. Amit érzünk, csak az érezheti át, akinek van Down-szindrómás gyermeke. Oltári jó ez a nyaralás” – állapítja meg fátyolos hangon József és felesége.