Együttlét, öröm, hálaadás, pihenés – Mitől ünnep a vasárnap és a többi ünnepnap?
A tavaszi karanténidőszak alatt elkezdtünk arról beszélgetni Lacival (Elek László jezsuita szerzetessel), hogy mitől ünnep a vasárnap. Azok közül, akikkel mi nap mint nap együtt dolgozunk, sokaknak a templomba járás jelenti a vasárnap megünneplését. Persze előfordul, hogy valaki elmegy a templomba, de nem érzi ettől ünnepnek a vasárnapot. Ez egyből felvetette a tágabb kérdést: mitől lesz ünnep az ünnep? Egyáltalán, mi az ünnep? Úgy tűnt, készpénznek vesszük, hogy tudjuk a válaszokat, így roppant izgalmasnak bizonyult mégis sok embert megkérdezni erről. Írtunk és megosztottunk egy kérdőívet, és ezzel számunkra egy nagyon érdekes út vette kezdetét.
A kérdőívünket igyekeztünk eljuttatni nemcsak hívő emberekhez, hanem egy tágabb és színesebb közösséghez, hogy a válaszok lehetőleg kibillentsenek minket a megszokott gondolkodási sémáinkból, és hogy meglássuk, vajon tényleg általánosnak mondható-e valami az ünnepekkel kapcsolatban. Igyekszünk ebben a cikkben összegezni azokat a válaszokat, amelyek az ünnepekre általánosságban vonatkozó kérdéseinkre érkeztek. Reméljük, lesz benne pár hasznos gondolat, amit akár ki is lehet próbálni.
Egyáltalán pozitív fogalom az ünnep?
Sokszor panaszkodunk unalmas ünnepségekre, kellemetlen családi „pofavizitekre” és kényszerű rokonlátogatásokra. Persze ez a negatív valóság is megjelent a válaszokban, ám a legtöbb kitöltő számára vannak kimondottan pozitív ünnepek. A szűk családi ünnepekről írták legtöbben azt, hogy „bárcsak gyakrabban lenne”, másodikként a karácsonyról volt sokaknak jó emléke és véleménye, majd a baráti körben töltött ünnepi alkalmakat tartották sokan értékesnek. A „jó, hogy van” kategóriában a vallásos ünnepek, a nemzeti/állami ünnepek, a karácsony és a sikerek megünneplése kaptak még sok szavazatot.
Ezekben a válaszokban már megjelenik az, amire aztán az összes többi kérdés is rávilágított: az ünnephez szorosan hozzátartozik az együttlét a szeretteinkkel.
Fontos számunkra a szűk család, a barátok vagy tágabb értelemben egy olyan közösség, amelyhez szívesen tartozunk. Részben szembe megy ezzel az a tendencia, ami szintén gyakran megjelent a válaszokban, hogy az ünnep kikapcsolódás, feltöltődés, lelassulás, akár csend és én-idő. Ha öröm ér minket, szívesen osztjuk azt meg, meséljük el a családban vagy hívjuk össze a barátokat. Másfelől megfogalmazódott az is, hogy ha jók a családi kapcsolatok, vannak barátaink, az önmagában is tud olyan öröm forrása lenni, amire jó közösen, hálával rátekinteni egy-egy ünnepen, és ez az ünneplésnek tartalmat, értelmet ad. Ugyanakkor a személyek közötti ellentétek, veszekedések, fel nem dolgozott sérelmek és az egymás iránt támasztott nyomasztó elvárások tudják gátolni azt, hogy ez a fajta pozitív ünnep létrejöjjön.
Milyen számunkra az ünnepi érzés, amikor „jól sikerült” megünnepelni valamit?
Én jónak tartom és ajánlom is szívesen mindenkinek, hogy idézzük fel, ha van emlékünk egy különösen jól sikerült ünnepről! Próbáljuk meg körülírni, milyen érzés volt az, és mitől és hogyan alakult annyira jól az az alkalom. Egy ünnepen akár az ilyen meghatározó ünnep-élményeinkről is beszélgethetünk egyszer.
Sokan írták, hogy az öröm, a hála, a béke, a szeretet és az az érzés, hogy „minden jó”, avagy „minden rendben van” tartozik az ünnephez. Azt érzik, hogy felszabadultak, boldogok, derűsek, nem kell a gondokkal foglalkozni, ki lehet lépni egy időre a mindennapokból, vagyis a hétköznapok fölé lehet emelkedni.
Vannak, akik számára az ünnep az elégedettséget jelenti önmagukkal és a világgal, a szeretet túlcsordulását, a lélek érintettségét, eufórikus örömöt, élvezetet, belső szabadságot, harmóniát, a lét áramlását, a közösség megélését.
Meglepődtem kissé azon, hogy az ünnep fontos elemei között másodikként a különleges, finom étkezés szerepel. Ebben össze tud találkozni a fent leírtak közül két dolog: a jó társaság és a lét öröme, az élet (étel) élvezete. A harmadik helyet kapták az ünnepi díszek és külsőségek: a szép ruha, a terített asztal és az egyéb apróságok (például az ünnepnek megfelelő dekoráció). Fontos elemek még sokak számára az istentisztelet/imádság, az emlékezés és magának az ünnepnek a „forgatókönyve”. Kevesebb pontot kaptak, ugyanakkor nagyon jó, hogy felmerültek fontos ünnepi elemekként a különleges italok, a közös játék, az ajándékozás, a közös éneklés, zene, tánc, a beszélgetés és a szeretkezés.
Ünnepi előkészület és spontaneitás
A válaszokból kiderült, hogy egyrészről az ünnephez hozzátartozik az előkészület és a várakozás, másrészről viszont spontán dolog, amit nem lehet erőltetni, kiizzadni. Erről a kérdéskörről kedves olvasmányélményeim jutottak eszembe. A kis herceget arra tanítja barátja, a Róka, hogy a kapcsolataink számára fontosak bizonyos „szertartások”. Később pedig, amikor az elbeszélő a kis herceg számára felhúz egy vödör vizet a sivatagi kútból, megérti, hogy ez a vödör víz ünneppé vált, mert benne van a kis herceggel közös útjuk és mindaz az erőfeszítés, amit ő megtett a kis barátjáért. Ahogy az egyik válaszadónk írta, számára a jól sikerült ünnephez fontos a figyelmesség és az, hogy akik felé fordul a figyelmességével, azoknak sikerüljön örömet szereznie. Azt hiszem, ilyen értelemben sok minden segíthet minket ahhoz, hogy megéljünk egy-egy személyes ünnepet: például az odafigyelés egy évszak vagy időpont érkezésére, a színekre, illatokra, szimbólumokra, a külsőségekre (díszek az otthonban, ruhák, ízek...), az emlékek felidézésére, a várakozás megélésére és bármilyen előkészületre.
A közös szokások segíthetnek minket, hogy kapcsolódjunk egymáshoz
Az ismerős ünnepi menetrend, egy-egy családi szokás segít minket, hogy egymásra hangolódjunk, beleéljük magunkat az ünnepi hangulatba, beilleszkedjünk az ünnepi programokba. A tágabb közösséghez tartozásunkat élhetjük meg, ha tudjuk, hogy hasonló módon ünnepelnek mások is, akikkel ezek a szokások, gyakorlatok összekötnek. Ugyanakkor ha nem értjük és érezzük át egy-egy ilyen szokás vagy hagyomány tartalmát, eredetét, az könnyen teherré, nyomasztó elvárássá válhat, ami alatt megfulladunk. Házasságra készületkor szoktuk javasolni a párnak, hogy beszéljék át a családjaikból hozott ünnepi szokásaikat, és alakítsák ki saját ünneplési formáikat. Izgalmas utánamenni a családi szokások eredetének is, azt hiszem, nagyon jó beszélgetések születhetnek ebből a témából kiindulva is. Kedves példa erre számomra Grecsó Krisztián „Össze kéne szedni” című novellája, amelyben leírja egy adventi szilvalekvárfőzés hagyománnyá válásának történetét.
A hagyományaink eredetét így feleleveníteni azért is hasznos lehet, hogy esetleg meglássuk, mi az, amit elengedhetünk, ha a túl nagy sürgés-forgás és az előkészületekkel kapcsolatos sokféle munka már nem teszi lehetővé, hogy pihenjünk és feltöltődjünk.
Az is lehet, hogy egyes szokásainknak csak valamely részét fogjuk megtartani ezek után, ami elég arra, hogy emlékezzünk és felidézzük azt a jót, amit az ünnepen meg szeretnénk osztani egymással, amit együtt szeretnénk átélni. A ki nem mondott elvárások megfogalmazása, megbeszélése is segíthet abban, hogy szabadabbak legyünk magunk is és szabaddá tegyük egymást, a terhet jelentő dolgokat elengedjük, a fontos dolgokat pedig együtt őrizzük, hogy még sok éven át a feltöltődés forrása lehessenek számunkra.
A folyamatot nem zártuk le: szeretnénk mi is kipróbálni dolgokat az ünneplés mikéntjére adott válaszok alapján, kísérletezni, újabb visszajelzéseket kérni és kapni. Bárki csatlakozhat az ünnep „keresésébe” akár úgy, hogy ezzel a cikkel kapcsolatban küld nekünk egy visszajelzést ([email protected]), akár az ünnepes kérdőív kitöltésével (https://forms.gle/6NAuACbcDpYtWRi38), akár csak azzal, ha csatlakozik nemrég indult podcastunkhoz (https://anchor.fm/unneplepes).
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>