Egy apa és fia boszorkányos utazása Skóciába a világjárvány idején

„Misi fiammal karácsony óta terveztünk egy kirándulást Skóciába. Egy volt skót kollégám idegenvezetésével jártunk volna be néhány szép helyet hét nap alatt. Nem vagyunk egy »utazós család«, tizenkét éves fiamnak ez lett volna az első repülése. Úgyhogy ez az út igazi mérföldkő lett volna sok szempontból, még külön angolórára is járt Misi, ezzel is készülve a nagy attrakcióra. Már januárban megvettem a jegyeket, lefoglaltam a szállást, napi szintre lebontottuk az úti tervet. Aztán jött a vírushelyzet, a járatunkat és a foglalásainkat törölték.

Nem szerettem volna, ha ez a nagy rákészülődésünk csak úgy nyomtalanul elenyészik, ezért gondoltam, hogy ha már igazából nem mehetünk, legalább virtuálisan utazzuk ki magunkat.

A képek készítése elég nagy móka volt. Néha vártuk a napsütést egy-egy kép miatt, néha vártuk a borult időt. És igyekeztünk ruházattal és a kiegészítőkkel is következetesen bánni. Volt, hogy lezuhanyoztam magam esőkabátban, hogy minél hitelesebb legyen az ottlét.

A képeket az utunk állomásaira időzítve tettük fel a Facebookra, az egyórai ágyúlövésnél még az időeltolódásra is figyeltünk!

Röviden ennyi. Ja, és ha visszagondolok az elmúlt hetemre, a rengeteg készülődés és képválogatás miatt néha úgy éreztem, mintha tényleg ott lettünk volna. Szóval az emlékeimet is sikerült manipulálni, nem csak a fotókat.”

Képek forrása: Bóna László