Mindenkinek jár az önkifejezés – speciális igényű, illetve akadályozottsággal élő embereknek tervez a Dress-coding

Nem mindenki tud fast fashion boltban vásárolni

Bemegyek egy ruhaüzletbe, nézelődöm, próbálgatok, ami jó, megveszem, ami nem, otthagyom. Ilyen könnyű lenne a ruhavásárlás? Sokaknak igen, de mi van azokkal az emberekkel, akik eltérő testalkatuk vagy valamilyen akadályozottságuk miatt nem, vagy csak nagyon nehezen találnak ruhát maguknak.

Mindezt saját bőrén érezte Huszár Fanni is, akinek súlyos gerincferdülése miatt korzettet, vagyis orvosi fűzőt kellett viselnie. Fanni ma már a Dress-coding társadalmi vállalkozás projektvezetője és divattervezője. 2020-ban alakultak, céljuk, hogy egyedi, méretre szabott ruhákat készítsenek speciális igényű személyek számára.

Innovatív technológiák segítségével olyan ruhadarabokat hoznak létre, amelyek javítják az akadályozottsággal élő személyek életminőségét, és megoldást nyújtanak egyedi problémáikra.

„Fontos számunkra, hogy ne csak megoldást kínáljunk az egyedi problémákra, hanem fel is hívjuk a témára a figyelmet. A tervezés, megvalósítás mellett platformot teremtünk arra, hogy többet beszéljünk az akadályozottsággal élők és a divat viszonyáról” – mondja célkitűzésükről Solti Emese, a Dress-coding kommunikációs menedzsere. A Dress-coding mögött ugyanis tíz-tizenkét fős lelkes önkéntes csapat áll. Projektjeikre pályázati forrásból nyílt felhíváson keresztül keresnek speciális igényű jelentkezőket. A tervezés, megvalósítás folyamatát dokumentálják, és képanyagok, kisfilmek keretében mutatják be a nagyközönségnek.

Kép

Gerincferdüléses lány a neki tervezett, fűzővel viselhető ruhában – Fotó: Dömök Noel Szilveszter/Dress-coding

Hogyan öltözik, aki fűzőt hord?

Jázmin fiatal lány, súlyos gerincferdülése miatt fűzőt kénytelen viselni, az eszközre - hogy kreativitását kifejezhesse – gyakran festett is. Ő volt a Dress-coding első „modellje”. Jázminnak 2020 végén egy háromhónapos tervezési folyamat után egy kétrészes nadrág-felső szettet készített az önkéntes csapat, amelyen kényelmesen viselhető a fűző, és amely segíti az önkifejezését.
„A korzett alatt egy vékony réteg ruhát ajánlott viselni, ami megakadályozza, hogy az eszköz bevágjon, fájdalmat okozzon, dörzsölje a bőrt. Ezen túl viszont nagyon nehéz aláöltözködni. A ruhák nem tökéletesen méretre illeszkednek, ezért olyan helyeken lesz gyűrődés, ami miatt zavaróvá válik a segédeszköz” – magyarázza Emese. Fontos kitétel, hogy a tervezés során a segédeszközt nem módosítják, abba nem nyúlnak bele.

Alkalmi ruha a Down-os Liának

„A Down-szindrómával élőknek általában rövidebbek a végtagjaik, teltebb az alkatuk, és a bőrük gyakran érzékeny a címkékre. A fast fashion boltokban ezért problémás nekik a vásárlás” – mondja Emese.
Így volt ezzel Sőrés Lia Down-szindrómával élő festőművész is. Liának mindig fontos volt az öltözködés, annak ellenére, hogy nehezen talált magának ruhákat. Egy családi esküvőre készült, ezért kifejezetten alkalmi ruhát szeretett volna terveztetni.  A Dress-coding megvalósította az álmát, sőt talán annál többet is.

Huszár Fanni tervezőt ugyanis Lia alkotásai inspirálták, így az elkészült ruhán Lia saját színei, rajzai, mintái is megjelentek.

„A projektek során mindkét lányt jobban megismertük. Lia családjával is jó kapcsolatuk alakult ki, ő el is sírta magát, amikor meglátta a róla készült videót. Emberileg is sokat kapunk tőlük. Tanulunk tőlük arról, hogy tervezőként mire figyeljünk” – meséli Emese.

Mérőszalag helyett 3D szkenner

Ahogy a cikk elején már szó volt róla, a Dress-coding célja az innovatív technológiák és a divat kapcsolatának erősítése. Mit jelent ez? Azt, hogy már a tervezés is digitálisan zajlik. Gombostű vagy mérőszalag helyett 3D szkennerrel dolgoznak, és a tervezési folyamat egy számítógépes szoftver segítségével valósul meg. Csak egy mintadarabot, valamint a végső ruhát varrják meg.

„Digitálisan készül el a szabásminta, ehhez nem szükséges semmilyen mérés a fizikai térben, az alany testét 3D szkennerrel digitalizáljuk, így számítógépes szoftverrel egy avatarra van rászabva a ruha” – magyarázza a folyamatot.

Kép

Fotó: Borsi Flóra

Egy-egy kézzelfogható mintadarab készült Jázminnak és Liának is, amelyet fel tudtak próbálni.

„Egy tradicionális tervezési folyamatban több ilyen is készülne, mire kialakulna a tökéletesen illeszkedő végeredmény, vagyis több hulladék keletkezne” – hangsúlyozza a kommunikációs menedzser.

A folyamat mindenképp pontosabb, mint gombostűkkel tűzködni, és a digitális tervezés a fenntarthatóság miatt is jó alternatíva.  A jövőben valószínűleg egyre több ruha készülhet majd így. „Ez egy új irány, kérdés, hova vezet” – véli Emese.

Hallókészülék mint ékszer

A csapat jelenleg egy hallókészülék-ékszer megvalósításán dolgozik, amely szintén egy fiatal lánynak készül. Hallókészülékre vagy fülre rögzíthető ékszer lesz, amely felhívja majd a figyelmet az eszközre, és szebbé teszi azt.

„A speciális igényű személyek számára is ugyanolyan fontos, hogy esztétikus ékszereket, ruhákat tudjanak viselni, ki tudják vele fejezni önmagukat. A hallókészülékek ebben még nem járnak elöl, nem esztétikusak. Formájukban inkább orvosi eszközre hasonlítanak, mint trendi ékszerre. Ami a szemüvegeknél megvalósul, az a hallókészülékeknél egyáltalán nem” – mondja Emese.

Világszerte alig tíz olyan kezdeményezés van, amelyek hasonló ékszergyártással foglalkoznak, holott lenne rá igény. Arra viszont nagyon sok példa akad, hogy hallássérültek DIY (Do it yourself!, Csináld magad!) módon készítenek maguknak ékszert a hallókészülékeikre.

„A mi költségeinkbe nem fér bele, hogy hallókészüléket tervezzünk, viszont arra, hogy egy ehhez kapcsolható, 3D nyomtatott ékszert megvalósítsunk, van lehetőségünk” – mondja. Vagyis ezúttal is digitálisan zajlik majd a tervezés, Kiss Balázs Ágoston ékszer- és digitális tervező vezetésével.

Kép

Huszár Fanni tervező – Fotó: Dress-coding

Ruha a virtuális térben

Adott egy ruha, amit nem tudok megtapintani, felpróbálni, mert csak virtuálisan létezik. Röviden és tömören ez a digitális divat, amely a Dress-coding csapatát is megihlette. De mi is ez pontosan?

A digitális divat előfutárának tartják a számítógépes játékokból ismert avatarok világát és az ő személyre szabható megjelenésüket.

A népszerű életszimulációs számítógépes játék, a The Sims számára a H&M divatcég már 2008-ban külön kiegészítő játékot tervezett. Több mint tíz évvel később a Louis Vuitton luxusmárka pedig a Fortnite videójátéknak tervezett digitális kollekciót. Amikor kitört a világjárvány, a divatbemutatók átkerültek az online térbe, ez pedig újabb löketet adott a digitális divat elterjedésének.

„Ma már arra is van példa, hogy online teljesen digitális ruhákat vásárolnak emberek, amelyeket a fotóikra, videóikra tesznek rá. Egyre fontosabbá válik, hogyan fejezzük ki magunkat a virtuális térben. Egyre több dolgot csinálunk digitálisan, ezért érdekelt minket, hogy tervezői szempontból ez milyen kihívásokat, lehetőségeket rejt. A jövőben nagyon érdekes lesz, hogy a VR játékok és a metaverzum elterjedésével milyen ruháink lesznek a digitális térben” – magyarázza Emese.

A Dress-coding ezért Sőrés Lia mintái felhasználásával egy három ruhából álló virtuális kollekciót tervezett, amelyeket aztán online árverésre bocsátottak. 

A projekteket a fiatalokból álló csapat tanulás vagy munka mellett önkéntes munkában valósítja meg, de Emese nem tagadja, hogy a jövőben szeretnék majd elérni a profitábilis működést.

„Ruha, digitális ruha, hallókészülék-ékszer. Mindhárom téma kitölthetné egy-egy teljes vállalkozás koncepcióját.

Nekünk viszont pont a kísérletezés része izgalmas, hogy félévente új dolgot valósítunk meg, aztán meglátjuk, hogyan tudunk továbbfejlődni.

Az inspirál, hogy van egy probléma, és arra keresünk tervezői szemmel lehetséges megoldásokat” – mondja. „Örülünk, ha a ruháink, vagy akár a hallókészülék-ékszer megvalósul, és ezzel valakinek örömet tudtunk okozni. Ezen kívül igyekszünk minél szélesebb körben megismertetni a digitális tervezést és az inkluzív divatot” – teszi hozzá.