Az SNI-s gyerekek szüleinek egy óra kikapcsolódás is kincset ér

A közgazdász végzettségű Luca és Viki a BME-ről ismerik egymást: együtt végeztek egy kurzust, amely során kidolgoztak egy szállodákkal kapcsolatos startupot, de nem érezték közel magukhoz a témát. Jó pár éve az Amigos a Gyerekekért Alapítvány önkéntesei, és szociális érzékenységük arra ösztönözte őket, hogy inkább valamilyen társadalmi problémára nyújtsanak megoldást. Tanáruk tanácsára összekapcsolták a két kérdést, ebből született meg az ötlet, hogy speciális nevelési igényű gyerekeknek és családjaiknak szervezzenek szállodai üdüléseket és egyéb programokat, kizökkentve őket a kimerítő mindennapokból.  

A két lány először feltérképezte, mennyire lennének nyitottak ötletükre a hazai szállodák. Az első intézménnyel egyik mentoruk révén kerültek kapcsolatba, azóta pedig már három hotellel is együttműködnek. Viki és Luca családbarát szállodákat választottak, hogy otthonos környezetet teremtsenek a gyerekeknek, az egyik hotelben például a bátrak csúszdán csúszhatnak le az ebédlőbe, míg máshol játszóházzal és jelmezes figurákkal várják a kisebbeket. A lányok évente öt programot szerveznek, ebből egy-egy háromnapos pihenés a partnerszállodákban, amin egyszerre három-négy család vehet részt, illetve négy közösségépítő esemény, amire mindenkit várnak.

Idén voltak játszóházban, piknikeztek a Normafánál, csokit készítettek a Kockacsoki kávézóban, és egy Kaposvárhoz közeli tanyára is ellátogattak.

Mivel többen is vidéken, például Siófokon, Sopronban, Kecskemét közelében élnek, próbálnak nem a fővárosra korlátozódni.

Kép

Környei Viktória és Bárdió Luca, középen első önkéntesük, László Bianka – Fotó: Fekete Fanni

A résztvevő családok az interneten közzétett felhívásukra jelentkeztek, és eltérő motivációk vezérelték őket. Az egyik fiú nehezen nyílt meg másoknak, ezért szülei abban bíztak, itt barátokra talál. Meglepetésükre ez a srác a háromnapos üdülés során már az első este táncra perdült, majd együtt rollerezett és futkározott a többiekkel, akikkel aztán táncversenyt rendeztek. A programok átlagosnál olcsóbb árát is vonzónak találták: a hotelek szolgáltatásait kedvezményes áron vehették igénybe, így egy négyfős családnak körülbelül 20–30 ezer forintba került a két éjszaka, a nyaralás egyéb költségeit, például a fejlesztéseket és az egynapos programokat pedig a lányok által létrehozott alapítvány állta. „A terápiák költségei és a csekély otthonápolási díj mellett a szülők nem engedhetnének meg maguknak egy ilyen nyaralást, a legtöbben még a Balatonra sem jutottak el” – magyarázza Luca. Amikor leültek beszélgetni a kiválasztott szülőkkel, az egyik anyuka elsírta magát; ez megerősítette őket, milyen sokat jelent valakinek, amit terveznek.

A gyerekek 80 százaléka autista, Lucáék szerint nekik van a legnagyobb szükségük erre a támogatásra.  Mivel az autizmusnak nincsenek külső jelei, ezért a környezetük nem gondolja róluk, hogy segítségre szorulnak, ám a pervazív fejlődési zavar az érintettek és szeretteik életének minden területét áthatja, beleértve szociális kapcsolataikat is.

Sokaknál hiányzik egy támogató családi-baráti háló, így nem tudják kire bízni a gyereket, iskola után rohannak gyógyterápiára, és nincs lehetőségük minőségi beszélgetésre vagy kikapcsolódásra.

Spitzer Éva és férje egy autista kamasz- és egy ép kisfiút nevelnek. Mivel otthonuktól távol találtak megfelelő iskolát Tomnak, az odautazás megszervezése sok energiát igényel, emellett a fiút fejlesztésre is hordják, így stresszesebbek a mindennapjaik. A család meghatározott napirend szerint éli az életét, az autisták ugyanis állandóságot igényelnek. Éváék a KIKAPCS. előtt is voltak közösen nyaralni, a mostani viszont azért volt számukra ideális, mert fiuk pontosan tudta, mire számítson.

Kép

Néhány résztvevő család a Kockacsoki kávézó csokoládékészítő napján – Fotó: Bárdió Luca

Gábor Adrienn-nek szintén két fia van, akik mindketten Asperger-szindrómások, a nagyobbik emellett figyelemzavaros is. A testvérek között hét év a korkülönbség, és mostanáig nehezen jöttek ki egymással, ami nagy terhet rótt az anyára. „A kicsi komolyabban érintett az autizmusban, és meglehetősen akaratos természet, amit Zalán nehezen visel, Domi pedig bátyja lobbanékonyságára érzékeny. Emiatt 0–24-ben figyelő üzemmódban vagyok, hogy megelőzzem a konfliktusokat” – mondja. Adrienn egyébként maga is autista, és ő sem érzi magát komfortosan nagyobb társaságban, emiatt tartott tőle, hogyan fogja viselni, hogy három napig össze lesz zárva másokkal, de az üdülésen hasonlóan introvertált embereket ismert meg.

A szállodai pihenésnél Lucáék figyeltek rá, kinek milyen szenzoros érzékenysége van, például akit zavarnak az élesebb hangok, azt nem a harsányabb típusokkal osztották be, emellett a gyerekek életkorát is szem előtt tartották.

A legtöbb gyerek a wellnesselést élvezte a legjobban, de az egyik hotel automata palacsintagépe is nagy sikert aratott. „Míg a felnőttek átmentek a szomszéd szobába, mi vigyáztunk a gyerekekre a medencében. Eleinte bizalmatlanok voltak, de egy óra múlva olyan felszabadultan játszottak velünk, hogy a szállodában üdülő ismeretlen, ép gyerekek is csatlakoztak hozzánk” – meséli Luca. Habár nekik nincsen speciális végzettségük, hamar megtalálták a közös hangot a gyerekekkel. „Ópusztaszeren, a nemzeti parkban sétálva az egyik kisfiú megfogta a kezem, ami egy autistánál nagyon nagy dolog, hiszen sokan közülük nem szeretik, ha megérintik őket” – emlékezik vissza Viki, aki azt is megtanulta, hogyan kell kézjelekkel elmutogatni a nevét, ugyanis a gyerekek közt van, aki nonverbális úton kommunikál.

Mivel az autisták szeretik a monotonitást, szívesen utaznak tömegközlekedéssel, ezért Luca egyikükkel egy órán át villamosozott, hogy a szülők nyugodtan meg tudjanak vacsorázni.

Máskor esti felfedezőtúrára indult négy fiúval – amikor visszatértek, az egyik srác szülei alig akarták elhinni, hogy az ő fiuk futkározik olyan önfeledten. „Nem értettem, hogy ez a két csinos, fiatal lány mit keres az autizmus nehézségekkel teli világában, de a lelkesedésük meggyőzött, hogy jó kezekben van az ügy” – mondja Adrienn.

Kép

Fotó: Bárdió Luca

A felnőttek számára ajándékot jelentett a rövidke énidő: szállodai pihenésük során, amíg az anyukák salsát táncoltak, addig az apukák a medencében fürödtek. A legtöbb programon ennek ellenére a két generáció együtt vett részt, Mayer Nikolett például speciális jógaórát tartott nekik, este pedig közösen készítettek vacsorát.

„Annyira jó volt, hogy kaptunk egy órát beszélgetni a többi szülővel!” – árulja el Éva. Sorstársaik személyében megértő fülekre találtak, függetlenül különböző élethelyzetüktől és gyerekeik eltérő diagnózisától.

Ezt fejezi ki a KIKAPCS. logója is, egy több kis elemből összeálló K betű, ami az SNI-s gyerekek kromoszómáját jelképezi, és egyben azt is jelenti, mindenkiben találni egy közös pontot. A kikapcsolódás az ép gyerekeknek szintén sokat adott, mivel láthatták, hogy másoknak is van SNI-s testvére, és jó példát mutathattak egymásnak: Áron két évvel fiatalabb autista bátyjánál, mégis olyan Tom számára, mint egy pót gyógyterapeuta.

Kép

Fotó: Bárdió Luca

A háromnapos üdülésen animátor, terápiás jógaoktató, az egyik hotelben pedig gyógypedagógus is segítette a lányok munkáját, emellett az ELTE Bárczi Gusztáv Karának oktatóival is konzultáltak, a logisztikai ügyekben pedig üzletemberek, cégvezetők véleményét is kikérték. Elmondásuk szerint azonban a tapasztalataikból és a szülőktől tanulják a legtöbbet, Éva például a csokikészítés előtt egy-egy útmutatót állított össze, a kisebbeknek illusztrációkkal, a nagyobbaknak pedig könnyen érthető szöveggel, hogy tudják, hogyan közelíthetik meg a helyszínt, mi vár rájuk a program során, és hogy kihez fordulhatnak probléma esetén.

Az autistáknak nagyon nehéz kiszakadni a megszokott környezetből, és míg más gyerekek imádják a meglepetéseket, ők a kiszámíthatóságot szeretik. Vikiék óráról órára beosztják, mit fognak csinálni, de ezt nem egyszerű betartani, hiszen bármi közbejöhet.

A lányok azt tervezik, hogy a jövőben VR-technológiával lemodellezik az adott program helyszínét, aminek főleg külföldi utazás előtt vennék hasznát: a gyerekek egy szemüveget fölvéve virtuálisan körbejárhatnák a repteret vagy a szállást.

Kép

Az egyik kisfiú, Csabi névre szóló ajándékkal kedveskedett Lucának és Vikinek – Fotó: Bárdió Luca

Idén húsz családdal zárták az évet, és jövőre ötvenre szeretnék emelni ezt a számot, a jelenlegi három helyett nyolc szállodával, ezen kívül külföld felé is nyitnának, és később pszichoedukációs estet is szerveznének a szülőknek.

Jövőre az ELTE Bárczi Gusztáv Kar hallgatóinak bevonásával elindul önkéntes programjuk is, így a nyaralásokra három-négy, speciális tudással rendelkező animátor kísérné őket. A lányok a korábban részt vevő családoknak hosszútávon kívánnak segíteni, hogy elindítsanak egy életminőségbeli változást, így visszavárják őket az újabb programokra. A cél, hogy a KIKAPCS. egy nagy közösséggé váljon, es ha valaki ötévesen csatlakozik hozzájuk a szüleivel, akkor egészen a felnőtté válásáig tagja legyen a csapatnak.