„Az a legolcsóbb termék, amit nem veszel meg”

– Dóra, hosszú évekig dolgozott a Messzelátó Egyesületnél, a neve összeforrt a SimpliCity Fesztivállal. Mindkét kezdeményezés kulcsszava a szemléletformálás. Milyen szemléletet igyekeznek kialakítani?

Dóri: A Messzelátó Egyesület egy fenntartható városi életmóddal foglalkozó, huszonegy éve működő civilszervezet. Noha számtalan konkrét szemléletformáló programunk volt már arról, hogyan lehet városlakóként zöldebben élni, közösségi kertet művelni, kenyeret sütni vagy szappant főzni, mi pont az olyan embereket szerettük volna elérni, akik lehet, hogy nem akarnak maguknak szappant főzni, de bennük is megvan a változtatás igénye, mert úgy érzik, a világ nem jó irányba tart.

Rájöttünk, hogy azok a környezetvédelmi üzenetek, amelyek elriasztásra vagy bűntudatkeltésre alapoznak, nem működnek. Olyan alternatívát akarunk mutatni, amitől egyénileg is mindenki jól tudja érezni magát, de közben a földet sem zsákmányoljuk ki.

Az utóbbi két és fél évben egy pozitív jövőképet bemutató, komplexebb életmód programot dolgoztunk ki, s a célunk, hogy népszerűsítsük a minimalizmust, tudatosítsuk az emberekben, hogy idő- és pénzpocsékolás, tárgyfelhalmozás nélkül boldogabban, kiegyensúlyozottabban lehet élni. A SimpliCity Fesztivál pedig a rend, a tudatosság, a harmónia, a felelősségtudatosság rendezvénye, Budapest első minimalista életmód- és hulladékmentesen szervezett fesztiválja, amely az önkéntes egyszerűségre vagy önként vállalt egyszerűbb életmódra tanít.

– Az említettek szellemében éli életét párjával, Edvárddal. Dicséretes vállalás ez, annál is inkább, mert jelen századunk – finoman szólva – nem a lassulásról, a spórolásról, az apró csodák megbecsüléséről, a szükségletek bekebelezésének késleltetéséről szól. Magamon is észrevettem, hogy egy nehéz nap után előszeretettel vidítom fel magam valami tárggyal, vagy szükségtelen vásárlással próbálok pótolni valamit az életemben. Ha valaki szeretne minimalista szemlélettel élni, hogyan kezdjen neki? 

Edvárd: Azt látom, hogy senki nem érzi jól magát ebben a rohanó, instant világban. Csak ömlik ránk naponta több száz reklám, amik elfedik a felhalmozással és felpörgetettséggel járó kellemetlen érzést. Folyton stimulálnak, vásárlásra biztatnak. Én eleve egy felhalmozást mellőző családban nevelkedtem vidéken, és 10 éve édesanyám nekiállt mindent górcső alá venni a pincétől a padlásig. A szüleim azóta is ügyelnek arra, hogy felesleges tárgy ne kerüljön be a házba, illetve, ha valami elromlik, megjavítják, megjavíttatják, a felesleges ruhákat pedig elajándékozzák rászorulóknak, alapítványoknak. Dórival az élet természetesebb ritmusa felé próbálunk visszafordulni. Azoknak, akik hasonló mederbe szeretnék terelni az életüket, azt javaslom, hogy tartsanak önvizsgálatot, s vegyék sorra, mi az, amit tárgyakkal akarnak pótolni. Fontos, hogy ne akarjuk a változást egyik napról a másikra – gyakoroljuk apránként és folyamatosan a felesleges dolgok visszautasítását, és ha kiteszünk egy tárgyat a házunkból, azt ne lemondásként éljük meg.

Kép

Kép: Biljarszki Dániel

Dóri: Első lépésként érdemes feltérképezni, mi az, amire valóban szükségünk van ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Meglepő módon jóval kevesebb ez, mint amivel körbevesszük magunkat. Én – Edvárddal ellentétben – inkább gyűjtögető családból jövök. A szüleink generációja még a „sose tudhatjuk, mi lesz” szellemben nevelkedett. A szelektálást sokan a tárgyakkal kezdik, kisöpörni azonban nem csak a tárgyakat, hanem a mérgező érzelmeket, élményeket és emberi kapcsolatokat is ajánlott.

– Hogyan képzeljük el egy bevásárlásukat? Könnyen ellen tudnak állni annak a bőséges kínálatnak, amivel egy szupermarket kecsegtet?

Dóri:

A titok nyitja abban áll, hogy mi elkerüljük a szupermarketeket. Termelői piacon vásárolunk, szombatonként felkerekedünk, és egy hétre előre megvesszük azt, ami valóban kell.

Kizárólag idényjellegű élelmiszereket vásárolunk, így nem is tudunk kísértésbe esni. Ez így gazdaságosabb is, hiszen ha télen savanyú káposztát veszel spanyol paradicsom helyett, az olcsóbb. Sőt, továbbmegyek: nem az akciós a legolcsóbb termék, hanem az, amit nem veszel meg (nevet).

Edvárd: Múltkor kivételesen be kellett mennünk egy szupermarketbe, és elcsábultunk. Vettünk olyat is, amire igazából nem volt szükségünk. A csábítások ellen érdemes úgy védekezni, hogy az ember kerüli a fizikai kapcsolatot a nagy áruházláncokkal. A termelői piac egyik nagy előnye, hogy az árusok a saját portékájukat adják el, de legalábbis van közvetlen kapcsolatuk a vevőkkel, pont ezért szívügyük, hogy visszajelzést kapjanak, s hogy eladjanak – míg a hipermarketben dolgozó néninek a sajtpultban állni „csupán” egy munka.

– Ha az emberek kevesebbet fogyasztanának, és tényleg csak a fontos dolgokra költenének, akkor önök szerint boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak lehetnének?

Edvárd: Meggyőződésünk. Ha a tárgyak helyébe olyan élményeket próbálnánk helyezni, amik boldoggá tesznek és építenek bennünket, az csak hab lenne a tortán.

– A minimalista életmóddal szorosan összefügg a hulladékcsökkentés. Úgy tudom, alig termelnek hulladékot.

Edvárd: A világkörüli utunk során szembesültünk azzal a mérhetetlen mennyiségű hulladékkal, amit itthon, Európában eltüntet a szemünk elől a hulladékgazdálkodás. Ekkor eldöntöttük, hogy nem akarjuk tönkretenni bolygónk gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyeit, csak azért, hogy kényelmesebben élhessünk, és bármikor ehessünk műanyagba csomagolt terméket.

Kép

Kép: Biljarszki Dániel

Dóri: Tudva és látva pazarló életmódunk következményeit, erkölcsi kötelességünknek is éreztük, hogy a hulladékot – legyen az akár szelektíven gyűjtött – kivezessük az életünkből. Saját tárolóban vásárolunk élelmiszert, csapvizet iszunk, van víztisztítónk is, és a műanyag palackokat egyetlen kulaccsal ki lehet váltani.

– Ha valaki másképpen él, mint a nagy átlag, arra furcsán néznek. Még sosem kaptak negatív visszajelzést az életszemléletük és életmódjuk miatt?

Edvárd:

Tiszteletben tartják az életmódunkat, és sok barátunk a mi hatásunkra változtatott szemléletet.

Ha bulit tartunk, igyekszenek csomagolás nélkül hozni ételeket, a kollégáim érdeklődve figyelik, amikor műanyag pohár helyett a jól bejáratott fémbögrémet használom kávézáshoz. Ha előadást vagy tréninget tartunk, visszük a kulacsot, a termoszt. Ha megfázunk, textilzsebkendőbe fújjuk az orrunk. Ezek a szemléletformáló apróságok másokra is hatással vannak.

Dóri: Egyébként én 18 éve vegetáriánus is vagyok, és nem sok negatív kritikát  kaptam. Egy értékválsággal küzdő világban, amelyben most élünk, igenis fontos, hogy rendelkezzen az ember olyan értékrenddel, amivel építheti és meggyógyíthatja a bolygó és a társadalom sebeit, s hogy amit a lehetőségeihez képest meg tud tenni, azt tegye is meg.

Dóriék további hasznos, minimalizmussal és hulladékmentességgel kapcsolatos praktikái itt olvashatók.