„Mi, magyarok is itthon vagyunk Kolozsváron!” – Augusztus 20-át közösségben ünneplik az erdélyi magyarok
Az államalapítás ünnepe az ország határain túl is meghatározó esemény a magyarság számára. Erdély nagyvárosaiban ma már természetesnek számít, hogy a közösség együtt ünnepelhet, de ez nem volt mindig így. Gebe Zoltán évente Kolozsváron tapasztalja meg, milyen, amikor több különböző régióból összejönnek az emberek azért, hogy egy nagyszabású rendezvénysorozat keretében együtt éljék meg augusztus huszadikát.
Erdélyiként minden magyar nemzeti ünnepnél különösen fontos nekünk az összetartozás érzése, hogy városainkban, kisebbségben vagy akár szórványban élő közösségeinket egyesítve tudjunk valamiről együtt megemlékezni. Bár nem minden régióban egyszerű szervezett formában összehozni az embereket, számos erdélyi településen megvan a szándék arra, hogy a helyi magyarság minél inkább megélhesse, ne csak a budapesti tűzijátékot tévében nézve töltse az augusztus huszadikai ünnepet.
Ha a lakosság arányait nézzük, messze nem Kolozsvár a leginkább magyarlakta vidék, mégis példátlan az a több mint félezer programból álló rendezvénysorozat, amely kiállításmegnyitóktól kezdve a közéleti beszélgetéseken keresztül egészen a közös sporttevékenységekig mindent magába foglal.
A Kolozsvári Magyar Napok kétségkívül Erdély egyik legnagyobb olyan rendezvénye, ahol a magyarság több mint egy héten keresztül együtt lehet, és közös programok által jól érezheti magát.
A járványidőszakot leszámítva az elmúlt évtizedben egyszer sem éreztem úgy, hogy ne adhatnánk meg a módját itthon az ünneplésnek, mert mindig az államalapítás köré szerveződik a város legnagyobb magyar nyelvű rendezvénysorozata. Változás csak abban a tekintetben fordulhat elő, hogy augusztus 20-át az esemény zárónapja helyett az eseménysorozat közepén ünnepeljük meg.
Nagy figyelmet kap a programok összeállításánál a család, a közösségépítés és a hagyományőrzés is. Az egyházi események szintén szerves részét képezik a Magyar Napoknak, lehetőséget adva több keresztény felekezet tagjainak is az összegyűlésre. A román és magyar közösség békésen, de gyakran távolságtartóan, elszigetelten él egymás mellett a városban. Nem kell viszont konfliktusoktól és nagyobb incidensektől tartani semmilyen magyar nyelvű tömegrendezvény esetén, ilyen esetek csak elszórtan fordultak elő az elmúlt években.
Másként volt ez a szüleink idején, amikor a várost a magyarellenességéről híres polgármester, Gheorghe Funar vezette.
Az ő idején valós veszélyben volt Kolozsvár kulturális örökségének hozzánk kapcsolódó része.
Gyakran előfordult közösségünk elleni uszítás, ami a szabadtéri ünneplés ellehetetlenítése mellett a mindennapokra is rányomta bélyegét. Ugyan nyílt elnyomást családom tagjai közül sem mindenki érzett, a köztudatban benne élt, hogy van olyan ellenséges erő és szélsőséges hang, amely érzékelteti velünk kisebbségi státuszunkat ebben a régióban, és konfliktusokat szül a társadalomban.
Fiatalként már főleg csak hírből vagy rémtörténetekből ismerjük azt az időszakot, amikor nem volt természetes, hogy a kincses város központjában zavartalanul ünnepeljünk. Ma már az sem lehet kérdés, hogy magyarként az ünnep ideje alatt birtokba vehetjük Kolozsvár főterét, amely a koncertek alkalmával zsúfolásig megtelik. Ilyenkor szinte kizárt, hogy az ember ne találkozzon legalább egy ismerősével a tömegben, és ne alakuljon ki beszélgetés, ezzel is növelve az otthonosság érzését.
A Kolozsvári Magyar Napok során nemcsak a kincses város lakói gyűlhetnek össze és tölthetik közösen az államalapítás napját, hanem rendszeresen érkeznek más erdélyi régiókból, gyakran Magyarországról is résztvevők. Ezen az estén a város központjában nagykoncertet rendeznek, ahol szinte csak magyar beszédet lehet hallani a főtéren. Ilyenkor érezzük, hogy mi is itthon vagyunk Kolozsváron.
Ezzel együtt évről évre egyre inkább érződik a szervezők törekvésén a román közösség bevonása is.
Jó néhány kulturális és egyéb programra is jellemző a kétnyelvűség, ami hozzájárul ahhoz, hogy a román anyanyelvű érdeklődők is aktívan be tudjanak kapcsolódni a rendezvénysorozatba. Ezekben a napokban érezhetően szűkülnek a kulturális szakadékok, ami a programok kellemes hangulatát is megalapozza.
Nekünk, erdélyi magyaroknak a nemzeti ünnep közös megélése legalább akkora értékkel bír, mint az anyaországiaknak. Bár az összetartozást a nagy részben magyarlakta területeken az év többi időszakában is természetesnek vesszük, ilyenkor azok is csatlakozhatnak, akiknek szórványban ritkán van lehetőségük hasonlót átélni, és hiányzik nekik ez az érzés.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Nem elég haszonélvezőjének lenni annak, amit őseinktől örököltünk” – Gergely Balázs, Kolozsvár hídembere
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
