„Apa ezután is velem marad” – Váltott gondoskodásban a gyerek nem fogja azt érezni, hogy őt hagyták el

Az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület legutóbbi, májusban rendezett konferenciájának fókuszában a váltott gondoskodás állt. Mik voltak az ott elhangzott előadása főbb gondolatai?

Elsődleges alapvetésként azt fogalmaztam meg, hogy egy gyermek érzelmi stabilitásának hátterében az áll, hogy a számára fontos „kötődési személyekkel” hogyan alakul a kapcsolata. Együtt élő családok esetében feltételezzük, hogy a két legfontosabb kötődési személy a gyermek számára az édesanya és az édesapa; mindkettőjükre szüksége van az egészséges fejlődéshez. Ahol csak tehetik, és van rá lehetőség, ott ezt a keretet próbálják is megadni a gyereknek. Természetesen egy gyerek ugyanúgy felnőhet teljesen egészségesen akkor is, ha például egy egyedülálló, adott esetben megözvegyült szülő neveli. De vegyünk alapul egy „átlagos”, sima válást, amikor egy tervezett gyermek megszületik, majd a kapcsolat egy pontján a szülei szétköltöznek, aztán elválnak. Az ilyen esetekben a leggyakoribb kérdés az – amivel hozzám is sokan fordulnak –, hogyan sérül a lehető legkevésbé a gyermek. 

Létezik erre jól bevált recept?
Azt szoktam mondani, hogy lehet jól válni. Ugyanis nem maga a válás az, amivel szörnyű krízishelyzetbe taszítjuk a gyermeket, és örök életére traumatizáljuk. Pontosan azon dolgozom a családokkal, hogy a szülők a válás után is pozitív jövőképet, kiegyensúlyozott életvitelt tudjanak kialakítani úgy, hogy megmaradnak a gyermeknek a számára fontos dolgok. A gyerek ugyanis nem a házhoz, a tárgyakhoz kötődik. Amikor egy válás kapcsán stabilitásról beszélünk — ilyet a Ptk. is megfogalmaz –, az alatt nem a tárgyak állandóságát, hanem a kötődési személyek megmaradását értjük: azt az állandóságot, amit a kapcsolatok megmaradása jelent. 

A válás legnagyobb vesztesége ugyanis a gyermek számára az, ha az egyik szülőjét elveszíti. 

Egy válás után általában annak a szülőnek van nehezebb dolga, aki új helyre költözik, ilyenkor vetődik föl a kapcsolattartás – vagy ahogy régen neveztük, a láthatás – joga vagy kötelezettsége. Ezt nehezítheti egyfelől az, ha az egyik szülő túlságosan messzire, például több száz kilométerre költözik a válást követően. Másrészt időbeli akadálya is lehet, amikor például az apuka kéthavonta egyszer, két órára találkozik a gyermekkel. Akár a fizikai, akár az érzelmi tényezőket nézzük, ezek mind nagyon megnehezítik a kapcsolattartást, beékelődnek a szülő és a gyermek kapcsolatába. Pontosan erre született megoldásként a váltott gondoskodás intézménye, aminek lényege és kiindulópontja az, hogyan tudunk segíteni a gyermek érzelmi stabilitásának helyreállításában, kiegyensúlyozottságának újbóli felépítésében. Hogyan tudunk egy olyan biztonságos keretet nyújtani neki, aminek az alapja a mindkét szülővel megtartott kötődés.

Kép

Kép: Deliága Éva

Milyen előnyökkel járhat a váltott gondoskodás? 
A váltott gondoskodás arról szól, hogy mindkét szülő aktívan benne maradhat a gyermek életében, méghozzá a mindennapi életvitelében: ismeri az óvónőt, tudja, hogy melyik osztályba jár a gyermek, részt vesz a szülői értekezleteken, a mindennapos logisztikai teendőkben. Mindkét szülő egyenrangú félnek számít, az apa is ugyanolyan kompetens része maradhat a gyerek életének, nem csak kéthetente egy hétvége erejéig bukkan föl. Mert ez esetben – akármennyire kötődtek is egymáshoz korábban, ha nincsenek új élmények és közös kapcsolódási pontok – a viszonyuk óhatatlan lazulni fog. Váltott gondoskodás esetén mindkét szülőnek esélye van egyforma kötődési szálat fenntartani a gyerekkel. 

A gyermek számára nagyon fontos és előnyös, hogy ezáltal pontosan tudni fogja, mikor mi fog vele történni, ami szintén az érzelmi biztonságát szolgálja. 

A váltott gondoskodás során nincs játszma a szülők között, nem használják a gyereket „fegyvertényként” egymás ellen. Továbbá az is nagyon lényeges, hogy ne úgy tekintsenek a gyermekükre, mint egy Szent Grálra, amit meg kell szerezni, és aztán maguknál kell tartani.

Egy hét itt, egy hét ott? Ki dönti el, hogy milyen megosztásban nevelik a gyermeket?
Ez rendszerint megegyezés kérdése. Annak kialakításakor viszont érdemes megnézni, hogy a szülők korábban hogyan, milyen megosztásban gondozták a gyermeket, milyen kapcsolatot, bizalmi légkört tudtak kialakítani vele. Ha az apa korábban, például a sok munkája miatt, kevésbé tudott aktív részese lenni a gyerek mindennapjainak – ám az új felállásban ragaszkodik hozzá –, ez az új rendszer esélyt adhat számára. Ilyenkor azonban érdemes a fokozatosságra törekedni. A gyakorlatban azt látjuk, hogy az időszakok – hogy kinél mennyi ideig van a gyerek – hosszán lehet variálni. Ezeknek a tömböknek viszont érdemes igazodniuk a gyerek korábbi élettapasztalatához és ahhoz a praktikussághoz, amivel működtetni lehet az addigi megszokott életüket. 
A váltott gondoskodás abban is segíthet, hogy a családok megtalálhassák a számukra működőképes megoldásokat. Miután ez egy együttműködés a szülők között, van benne egyfajta természetesség, rugalmasság. A puding próbája az evés; azt szoktam tanácsolni a hozzám fordulóknak, vágjanak bele, induljanak el egyfajta menetrend szerint. Időközben úgyis ki fog derülni, mi az, ami kevésbé válik be. Ilyenkor érdemes újratervezni, ám célszerű két-három hónapot adni annak, hogy kialakuljon egyfajta rutin. 

Eleinte előfordulhatnak „gyerekbetegségek”, mindenkinek meg kell szoknia az új helyzetet. Később viszont le lehet ülni átbeszélni és kiértékelni a tapasztalatokat.

Érdemes néhány dolgot szem előtt tartani, például, ha lehet, ne a háznál adják át egymásnak a gyereket, hanem „semleges” terepen, így kevésbé lesz fájdalmas számára az elbúcsúzás. Az sem kimondottan szerencsés, ha a váltónap vasárnapra esik; sokkal jobb, ha például pénteken, az intézmény előtt kerül rá sor. Ilyen finomhangolásokkal a szülők sokat segíthetnek, hogy jobbá tegyék a helyzetet. Emellett folyamatosan figyelni kell a gyerekek jelzéseit, tüneteit. Az a fontos, hogy a számukra működtethető legjobb megoldást találják meg a szülők, akár szakember segítségével. 

Milyen buktatói lehetnek a váltott gondoskodásnak?
Ha feszültség van a két háztartás között, az borzasztóan leterhelheti a gyereket. Amennyiben a szülők nem kommunikálnak egymással, ha a gyerekkel üzengetnek, az lecsapódik rajta; a lojalitási konfliktus is tapinthatóvá válik. Ez viszont kevésbé a váltott gondoskodásról, sokkal inkább arról a rossz szülői kapcsolatról szól, ami bármely kapcsolattartási rendben egyébként is előjöhet. Akik viszont közösen döntenek a váltott gondoskodás mellett, azokra ez tapasztalataim szerint kevésbé jellemző. Pontosan azért, mert általában azok a szülők választják ezt a fajta nevelési formát, akik egyébként is civilizáltan tudnak egymással kommunikálni. 
Nehézséget okozhat az is, hogy egy válás esetén a szülői nevelési elvek is markánsan elválhatnak. 

Míg együtt, azonos légkörben nevelve a gyereket a szülők kiegészítik és ellensúlyozzák egymás hatásait, később, a válást követően a nevelési különbségek nagyon megmutatkozhatnak. 

Például abban, hogy ki mennyire engedékeny, mik a szabályok, a keretek a két háztartásban. A gyerekek viszont idővel ezt megszokják, tudnak alkalmazkodni. Hátrányt jelenthet továbbá az is, ha túlságosan merevek, hosszúak a tömbök, amiben szerintem van valami természetellenes. A távolság is nagyon számít, mert az sem jó, ha a gyermeket kiragadják a megszokott közegéből.
Nagy kérdés az is, hogy mivel hasonlítjuk össze a váltott gondoskodást. Úgy gondolom, ezt a nevelési formát nem szabadna egy idillikus, békésen együtt élő család képével összevetni. Sokkal inkább azzal, hogy milyen lenne a helyzet akkor, ha a szülők a konfliktusaik ellenére együtt maradtak volna, vagy ha nagyon rosszul váltak volna el. A szétesett családok nem egy jó hangulatú, békés háttérből jönnek, ott feszültség vagy ennek az ellenkezője, elhidegülés tapasztalható. 
Laikusok szokták mondogatni, mennyire rossz lehet egy ilyen rendszer a gyermeknek, mert állandóan költözködnie kell, és nincs egy állandó otthona. A gyerekek ugyanakkor nagyon rugalmasak tudnak lenni. 

Közel sem biztos, hogy amit mi óriási gondnak vélünk, az nekik is az. 

Kérdés, mit nyer a gyermek azzal, ha egy otthona van, viszont olyan áron, hogy a válást követően szinte már alig találkozik az apukájával. Érdemes látni, hogy az emberi kapcsolat vesztesége sokkal nagyobb kárt okoz benne, mint az, hogy kettő otthona van. Sokkal fontosabb, hogy a kötődései megmaradjanak, erre pedig kell, hogy legyen megoldás.

Támogatott tartalom.