Megmutatjuk, kik inspirálták a kortárs nagy rendezőket – Harmadszor is Budapesti Klasszikus Film Maraton

Az egyre bővülő hazai fesztiválpalettán különleges színfolt a régi idők nagy filmjeit bemutató Budapesti Klasszikus Film Maraton. A Magyar Nemzeti Filmalap Filmarchívum Igazgatósága, amely legtöbbször hazai klasszikusok digitalizálásával kerül a hírekbe, egyre bővülő nemzetközi rendezvényével is keresi a kapcsolatot a közönséggel. Idén Pierre Richard-ral, filmzenével, szabadtéri vetítésekkel és összesen 100 filmmel várják a közönséget szeptember 4–11. között. Ráduly György fesztiváligazgatóval, a Filmarchívum vezetőjével beszélgettünk.

Budapesti Klasszikus Film Maraton

– Szeptember 4-én harmadik alkalommal rendezik meg a Budapesti Klasszikus Film Maratont, ráadásul az eddiginél nagyobb léptékben. Hogyan értékeli ezt?
– Felülmúlta a várakozásainkat az első két fesztivál. Tavaly 78 filmet vetítettünk, idén már 100 alkotást lehet látni, és a Puskin moziban is lesznek vetítések.

– Szép lassan belakják a várost. Az idén szabadtéri helyszíneket is bevonnak.
– Ezt a filmmennyiséget helyszínnel is bírni kell.

A kiemelt vetítéseket az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartjuk, hiszen ez a város legnagyobb presztízsű mozija.

Partnerünk, a Budapest Film két helyet is biztosít: a Toldi mozi mindkét termét megkaptuk, a hétvégi vetítéseket pedig a Puskin mozi nagytermében tartjuk. Ami azért nagy öröm, mert ezek a mozik a fiatalabb közönségre rendezkedtek be, ehhez igyekeztük igazítani a programot is. A tervezéskor figyelembe vettük a lyoni Lumière Fesztivál vagy párizsi partnerarchívumunk, a Cinémathèque Française által életre hívott mustra tapasztalatait is. Jómagam és Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója számos nemzetközi fesztiválon jártunk már, és megtapasztaltuk ezeknek a varázsát. Bologna főterén például minden nyáron 40 méteres vásznon vetítik a filmtörténet halhatatlanjait. Ez inspirált minket is, hogy például a Szent István-bazilika előtti teret helyszínként bevonjuk.

– Szóba került a fiatalok megszólítása, pedig azt gondolnánk, a klasszikus filmek az idősebbeket érdeklik. Van esélye a fekete-fehér művészfilmnek Vasemberrel szemben?
– A Filmalap célja volt, hogy a restaurált magyar filmeket is újra „divatba hozzuk”, szerethetővé tegyük. A megőrzés, restaurálás, digitalizálás mellett gondot fordítottunk arra is, hogy becsábítsuk a fiatalokat a filmművészet tündérkertjébe. Megszüntetve a régi filmszalagok sérüléseit, kijavítva a hang- és képhibákat, kiderül, hogy ezek a filmek is ugyanolyan élvezhetők, mint a maiak, sőt: a mai alkotók is ezeken nőttek fel.

Ha érdekel Tarantino, nézd meg, mi inspirálta őt! Hitchcock mondta, hogy minden filmkészítő lop, csak az nem mindegy, hogy kitől. Lopj a legjobbaktól!

A Könyvtár–mozi program pedig kistelepülésekre viszi el az általunk restaurált filmeket. 2018-ban ez 120 ezer nézőt vonzott, akiknek 70 százaléka 25 éven aluli volt. Ez óriási eredmény, főleg olyan területeken, ahonnan messze van a legközelebbi állandó filmszínház.

– Az idei program központi témája a filmzene. Hogyan emelik ki ezt az amúgy népszerű tematikát?
– A film történetéhez a kezdetektől hozzátartozik a zene. 1895 decemberében, a Lumière fivérek első előadásán már ott volt a zongora, ahogy fél évvel később Budapesten is a Royal Hotel pincéjében. Később előfordult, hogy kuplé szólt a hangosbemondóból, vagy éppen operaénekesek jelentek meg az erkélyen, és énekeltek a vetített kép mellé.

Megvizsgáltuk aztán a korai hangosfilmek zenei vonatkozásait, de a film noir zenéjét is, vagy a hatvanas évek robbanását a Szelíd motorosokkal, később pedig a Rocky Horror Picture Show-val. Persze, volt miből meríteni itthon is Eisemann Mihálytól kezdve Petrovics Emilen át Cseh Tamásig, és még tovább. Igyekeztünk úgy válogatni, hogy az eredmény ne tudományos boncolgatásnak tűnjön, hanem inkább egy benyomást szerezzünk arról, hogyan fejlődött ez a két művészeti ág, film és zene egymás mellett az elmúlt 120 évben. Filmzenetörténeti körsétára invitálunk mindenkit.

Michael Nyman személyesen is részt vesz a Maratonon, ha minden igaz, ugye?
– Sokat gondolkodtunk, kit hívnánk szívesen. Michael Nyman, a Zongoralecke című film zeneszerzőjének neve elsők között merült fel. Nyman komplex alkotó: nemcsak filmzenét szerez, hanem rendez is, és némafilmeket zenésít meg.

Ő a filmzenetörténet nagy időutazója.

Saját zenét szerzett például Dziga Vertov Ember a felvevőgéppel című 1929-es klasszikusához, amit a Szent István téren is vetíteni fogunk felújított képpel, a zeneszerző jelenlétében.

– Egy másik szekció az országszerte futó „30 éve szabadon”- programhoz kapcsolódik. Ez kevésbé könnyed témának tűnik.
– Valóban. A magyar filmtörténet rendszerváltásról szóló darabjait szeretnénk bemutatni. Olyan filmeket is válogattunk a Filmarchívum gyűjteményéből, amelyeknek szerpük volt a rendszerváltás hangulati előkészítésében. Ebben a szekcióban helye van Török Ferenc Moszkva tér vagy Fekete Ibolya Bolse vita című filmjének is. A '80-as évek elején az István, a király vagy a Kopaszkutya már megmutatta azt az életérzést, ami megelőlegezte a később elérkező rendszerváltást, nem is beszélve a Queen 1986-os budapesti koncertjéről, benne a híres „Tavaszi szél vizet áraszt”-dallal, ami szintén hozzájárult ehhez az érzéshez.

A korszak végét pedig talán legjobban Szabó István Édes Emma, drága Böbe című filmje írja le. Noha ez1991-ben játszódik, de egy fontos társadalmi jelenséget emel ki ebből az időszakból: mi lesz az orosztanárokkal? Ezzel a berlini fesztiválon díjazott alkotással zárjuk az idei Film Maratont az egyik főszereplő, a holland Johanna ter Steege részvételével.

– Beszéljünk még a sztárvendégekről! Jön Pierre Richard is, reméljük, nem felemás cipőben.
– Az ő népszerűsége a hetvenes évek óta töretlen Magyarországon. Nem is csoda, hiszen hozzá fogható komikus csak Louis de Funès vagy Peter Sellers.

Egy idő után már maga rendezte filmjeit, hiszen ő ismerte leginkább a megformált karaktert. Vele is lehet majd találkozni a Bazilika előtti téren. Itt lesz Magda Vásáryová is a szintén frissen felújított Sörgyári capriccióból. Vele a film után Kerekes Vica beszélget, aki felvidéki magyarként szerepelt már számos cseh alkotásban. Udo Kier pedig német színészként lett Amerikában világhírű, több mint száz filmben szerepelt. Ő előadást tart a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán, utána pedig Bódy Gábor Psyché című filmjét nézi meg a közönséggel, amit még pályája elején készített. Az archívumban megtaláltuk a film casting-felvételeit, és ezeket is levetítjük. Ezt talán még maga Udo Kier sem látta.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti