Egész évben gyűjtik a természetben az építőanyagokat – megnéztük az ország legnagyobb templomtérben épített betlehemét

Advent a karácsonyra készülődés időszaka, karácsony pedig a Megváltó születésének ünnepe. A helyi hívek immár hetvenhét éve igyekeznek megjeleníteni azt az életképet, amikor az élet ura, a világ világossága emberként beletestesül a világba, mondja Ungvárszki Imre, Vörs plébánosa. Hozzáteszi: ahogy teltek az évek, a betlehem úgy lett folyamatosan nagyobb és nagyobb, ami jelzi, hogy a vörsiek nem passzív várakozással élik meg az adventet – aminek jelentése: adventus domini, vagyis várakozás az Úr eljövetelére –, hanem a közösség összefog, aktívan és közösen igyekszik alkotni valami szépet.

Életre szóló élmény, hogy láthatják

A betlehem a látogatók számára is ajándék, hangsúlyozza az atya, mert akik a településre látogatnak, maguk is elcsendesednek a templomban, visszagondolnak a régi, gyermekkori karácsonyaikra. Az iskolaszünetben sok gyermek érkezik szüleivel, akiknek újdonság, egyben életre szóló élmény, hogy láthatják a csodálatos betlehemet. 

„Az ember számára a karácsony és az azt megelőző négy hét lelki feltöltődés” – hangsúlyozza a plébános, aki nyolc éve pásztora a helyi közösségnek.

Az elhangzottakat támasztja alá, hogy amíg a Szent Márton-templomban tartózkodunk, folyamatosan érkeznek a látogatók, ki közelebbről, ki messzebbről, még a fővárosból vagy Győrből is. Átlagosan 20–25 ezren tekintik meg a vörsi életképet a szezonban, tudjuk meg Deák Tamás polgármestertől, ami idén advent első vasárnapjától 2026. január 25-ig tart. A település vezetője elmondja, advent első vasárnapján maga is számolta a turistákat, fél tizenkettőkor háromszáznál hagyta abba.

Belépődíjat nem szednek, adományokat azonban megköszönnek a helyiek, hiszen az egyházközség immár hetedik éve gyűjt a templom belső festésére, ami több tízmilliós tételt jelent. (Aki örömmel támogatná az ügyet, a 10700275-67305041-51100005 számlaszámra adakozhat, a közleményben feltüntetve, hogy az összeg adomány.) 

Kép

Fotó: Császár Tamás

Még a kommunizmusban is éltették a hagyományt

Betlehemet először 1947-ben készített egy helyi férfi, Futó Tibor, akkor még az oldaloltárra helyezte a kis életképet. Ám nem volt megelégedve a végeredménnyel. Ezért arra kérte az akkori plébánost, Németh Jenőt, hogy a következő évben engedélyezze a Jézus szíve mellékoltár áthelyezését, a felszabaduló térben pedig egy nagyobb és szebb építmény emelését. Vagyis a ma ismert betlehem első változatának születését 1948-ra datálhatjuk.

Az időpont azért is érdekes, mert ezekben az években alakult ki az egypártrendszer, ám a falu a kommunista diktatúrában sem hagyta elnyomni a hitét: bár a mainál kisebb méretben, de minden évben felépítették a saját betlehemüket. 

A 19. század óta létező betlehemes bábtáncoltató csoport ugyancsak tovább élt a diktatúra ideje alatt is. Olyannyira, hogy adventben a mai napig eljátsszák a hagyományos betlehemi bábjátékot a vasárnapi misék után.

Évről évre nagyobb lett

A betlehem mérete folyamatosan nőtt az évek során, az ötvenes években már elérte a 10 négyzetmétert, Futó Tibor ugyanis nádpadlóra emelte az építményt. A bibliai életkép 2000-ben érte el maximális méretét, a közel hatvan négyzetméteres alapterületet, ami nem azonos a beépített felülettel, az ugyanis nagyjából száz négyzetmétert jelent. A betlehem teljes súlya a polgármester szerint tonnás nagyságrendet képvisel.

A karzat alatt, a bal oldalon egy márványtábla őrzi a „bereki ember”, azaz Fekete István író emlékét, aki 1958 és 1960 között ebbe a templomba járt szentmisére. A Tüskevár, a Téli berek, a Bogáncs vagy a Vuk írója Vörsöt a nádason keresztül közelítette meg. 

A jelenleginél nagyobb építmény már nem fér be a templomba, a polgármester azonban megjegyezi: nem is szeretnének nagyobbat, ez az a méret, ami szerintük még szép. A hagyományt ápolva saját maguknak építik, és ha mindez azzal jár, hogy a falué az ország – és minden bizonnyal Európa – legnagyobb beltéri betleheme, az csak plusz örömet jelent a településnek. Nem versenyeznek senkivel. 

Száz négyzetméternyi felületet építenek be 

A betlehemek korábban szentestére készültek el, de a kétezres évek elején Balás Béla kaposvári püspök engedélyt adott a vörsieknek arra, hogy már advent első vasárnapjára felépíthessék nevezetessé vált betlehemüket.

A munka azonban nem csupán november utolsó hetére szorítkozik, ha úgy tetszik, egészéves elfoglaltságot jelent. 

Ugyanis, ha az építők meglátnak valami szépet a természetben, egy sziklát, egy érdekes kavicsot, egy különleges faágat, összegyűjtik, gondolva az év végi építkezésre.

A településvezető egyszer például Pálkövéről, a Balaton túlsó partjáról hozott haza egy tuskót, mert annyira egyedinek találta.

Kolbászsütéssel kötik össze a tervezgetést

A betlehem születésének rítusa évtizedek során alakult ki. Másfél hónappal az építkezés előtt az építésben résztvevők a parókián találkoznak, és kolbászsütéssel egybekötve megtervezik az elkövetkező hetek feladatait: mit, mikor gyűjtenek össze, illetve számba veszik, ki ajánlott fel évközben valamilyen építőanyagot. Hogy mennyire tudatosan készülnek az eseményre, jelzi: hét éve a plébánia telkén több ezer különböző fenyőfajtát ültettek, így nincsenek rászorulva felajánlásokra, saját fenyőültetvényükről szerezhetik be az egyik legfontosabb építőelemet. 

Számba veszik még azt is, ki tud traktorral, gépkocsival segíteni a szállításban, hiszen gyakran előfordul, hogy a különböző felajánlásokért távolabb fekvő településekre kell elmenni. A teljes munkára tíz napot szánnak, de ezt megelőzően napokig gyűjtik a templomba a felajánlott örökzöldeket. 

Utóbbiak biztosítják az egységes hátteret. Deák Tamás szeretettel emlékszik vissza azokra az évekre, amikor sárga vagy kék árnyalatú tujákat használtak a háttérhez, az idei inkább zöldbe hajlik – ami szerintünk ugyanolyan szép. Idén, csak tujából negyven négyzetméternyit raktak fel, tavaly meg is számolták: ötezer kötegnyit helyeztek el az installációban.

Minden évben kicsit más

A betlehem minden évben módosul kicsit, soha nem fest ugyanúgy, mint korábban. Az alap persze ugyanaz, mert a fém hátfal és a fakeret a deszkázattal nem változik (igaz, ahogy fentebb is jeleztük, kezdetben nem emelték meg az építményt, egy szintben volt a járólappal). A deszkára kerülnek a fenyőágak és a fűrészpor, s amikor ezzel a részfeladattal megvannak, kialakítják a terepviszonyokat, majd felhelyezik a kiegészítőket, a mohát, a fűrészport, az élő és a szárított növényeket. Rengeteg friss növényt használnak az építők, akik a munka negyedik-ötödik napján mennek ki a közeli erdőbe, és minden szépet összegyűjtenek, hogy azokat is beépítsék a bibliai jelenetbe. 

Változnak a terepviszonyok is, illetve a figurák száma, a helyszínek; még a Szent Családnak otthont adó barlangból is több méret van. 

Soha semmit nem dobnak ki, így a folyamatosan növekvő számú építőelemet a parókián raktározzák évközben. „Ebben az évben új sziklákat helyeztünk fel az alapra” – mutatja a polgármester, miközben odasétálunk a betlehemhez. A hatalmas, dombokkal, völgyekkel, kis tóval tagolt területen megmutatja azokat a figurákat is, amelyeket az ötvenes években készítettek Futó Tibor megrendelésére. A bárányok, a bárányt hordó pásztorok és a Szent Család figurái a legrégebbiek. A Betlehem városát – ami a háttérben tűnik fel – ábrázoló képet a fiatalon elhunyt autodidakta festő, Futó Péter készítette 2008-ban.

Kép

Fotó: Császár Tamás

A fiatalok is készen állnak a továbbépítésre 

Az építőket a 75 éves Gere László irányítja, vezetésével találják ki és állítják össze a keretre a betlehemet. A munkában részt vevők általában minden évben ugyanazok, már ismerik egymás gondolatát is. Ám ha valaki szívesen segítene, szeretettel várják. Az építők többsége hatvan év felett jár, de akad köztük olyan is, aki a nyugdíjba vonulása után csatlakozott a csapathoz, mert addig nem tudott időt szakítani a munkálatokra. Érdekesség, hogy évek óta egy tanárnő, Nadrai Bea díszíti a betlehem bal oldali részét. 

Ki veszi át a stafétát, vetjük fel Deák Tamásnak. A polgármester megnyugtat: már felnőtt egy fiatalabb generáció, amelynek tagjai gyermekkoruk óta figyelemmel követik, hogyan építik az idősebbek a betlehemet. Amíg azonban a szépkorúak bírják erővel, és van kedvük csinálni, hagyják őket érvényesülni, csak akkor veszik át feladatot, ha a nyugdíjasok már nem bírják. 

Segítségükre lesz a dokumentáció is, hiszen minden évben naplót vezetnek az építkezés fázisairól. 

A templombelsőben nemcsak betlehemet készítenek, feldíszítik a teljes teret. Pár éve az egyházközség két csillárt vásárolt, így ma már nem csüngenek örökzöldből fűzött girlandok a főhajóban, de régi felvételeken még ez az állapot is felfedezhető. 

Turisták küldtek karácsonyfadíszt hálából

Hat karácsonyfa kerül a szentélybe és a másik mellékoltár elé. Ungvárszki Imre a fenyőfákra mutatva azt is elmondja, hogy a díszeket a hívek készítették: van köztük horgolt és csuhéból formázott egyaránt, utóbbiakat kirándulók küldték hálából a vörsieknek. 

A szentély előtti lépcsőn megtekinthető a bábozók hordozható betlehemének másolata. Az eredeti, 1880-as években készült és a közelmúltban restauráltatott, fából készült betlehemet a Marcali Múzeumban őrzik. A látvány, a hangulat, a fenyőillat, a karácsonyi dalok maradásra késztetik a látogatókat. Mi sem mozdulunk, talán egy órát is eltöltünk a csöndes áhítatban, régmúlt szentesték emlékét felidézve. 

Forrás: 

Vidák Tünde: „A vörsi csoda”: a betlehem közösségformáló szerepe
Kovács Petronella – Fodor Mária: Balaton-környéki bábtáncoltató betlehemek restaurálása

Decemberben a hónap témája: Legyen ünnep a földön!
Kapcsolódó cikkeinket itt találjátok.