Véssey Miklós novella

Képzeld el, hogy egyszer csak beállít valaki hozzád, akit egyáltalán nem ismersz, és kijelenti, hogy ő mostantól itt lakik. Mondhatsz erre bármit, akár vissza...

Vera, a te munkád olyan, mintha egy fekete lyuk szélén állnál, ami bármelyik pillanatban magába szippanthat, mondta a múltkor a barátom. Az is lehet...

Szeretek belesni a házak ablakain séta közben. Nem vagyok büszke a kíváncsi, néha tolakodó természetemre, de talán nem vagyok ezzel a szokással egyedül. Egy...

Minden apának jó, ha van egy helye, ahol lehet magányosan, senki által sem zavartatva dolgozni. Egy pince, egy garázs, egy sufni a hátsó kertben...

A fiam az asztalfőn ül, mint egy cégvezér a vezetőségi ülésen. Minden jel arra utal, hogy a főnök elégedetlen. A szája lekváros, nem hagyta...

Elővigyázatlanul megkérdeztem a fiamat, ki ül a piros kocsiban, amit tologat. Apa, szólt a válasz. És apán kívül még ki? Látszott rajta az öröm...

A fiam mutat valamire a hátam mögött. Megfordulok, keresem, hogy mi lehet az. Biztos a rendőrautó, felveszem a szőnyegről, odaadom neki. De ő továbbra...

Egy másfél éves gyerek társaságában vigyázni kell, mit és hogyan mond ki az ember. Könnyen megeshet ugyanis, hogy egy elharapott félmondatunkat hetekig hallgathatjuk véget...

„Látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. »Szólt neki: Kövess engem!« Az felállt és követte.” (Mt 9, 9)