Tudatos időbeosztás kisgyerekes anyaként? Lehetséges?

De min múlik, hogy sikerül-e családanyaként jól bánni az idővel, vagy csak rohanunk a feladatok után? Egyáltalán mi a célravezetőbb: spontán, a gyermek igénye szerint működni vagy óráról órára megtervezett napirendet követni? „A kettő közti utat érdemes megtalálni – mondja Szabó-Máthé Hanga anyacoach, két fiú édesanyja. – Az idővel való bánásmód függ az édesanya és a kisbaba személyiségétől, a meglévő családi szerepektől és attól is, hogy mennyi segítséget kap az anyuka. Az időkereteket napi szinten is érdemes kijelölni, például a „reggeli rutin” tekintetében, de ezeken belül rugalmasan kell mozognunk, tudnunk kell módosítani az eredeti elképzeléseken.

Azt tapasztalom, hogy a mai édesanyák számára az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy ne csak a gyerekeiknek, férjüknek, hanem saját maguknak is „gondját viseljék”.

Tudatosan kellene törekedniük arra, hogy testi és lelki értelemben rendszeresen karbantartsák magukat. Ennek legnagyobb akadálya, hogy a saját magukra fordított időt a „családtól elvett” tevékenységként élik meg. Csak egy kiegyensúlyozott, az életével elégedett családanya képes a környezete számára is építő személyiség lenni. A repülőgépen is vészhelyzetben a repülő fedélzetén mindenkinek a saját oxigénmaszkját kell először feltennie, és csak ezután foglalkozhat a körülötte ülőkkel. Hasonló elv szerint működnek a hétköznapjaink is:

minden anyának szüksége van saját magára fordított időre, amely által kiegyensúlyozott, odaadó asszony lehet a környezete számára is.

A korábbi, többgenerációs együttélésnél a családtagok, nagyszülők, rokonok között megoszlott az a munkamennyiség, amelyet a mai családanyáknak egyedül kell elvégezniük. A mai helyzetben, férj és nagyszülők hiányában külső segítség jelenti a megoldást, például bébiszitter. Konzervatív felfogásom és szakmai tapasztalatom szerint a családban a legtöbb dolog az anyákon múlik. Ha a nő „jól van”, a gyerekek is kiegyensúlyozottak, a férj is feltöltődve indul munkába. A gyereknevelés nem pusztán „szülői feladat”, hanem önismereti út. Ezért mindenkit arra biztatok, hogy elakadás, esetleges krízis esetén forduljon segítő szakemberhez.”

Babaóra

„Az édesanyák egyik rendkívülinek mondható adottsága, hogy egyidőben nagyon sok mindenre tudnak odafigyelni – mondja Süli Ágota pszichiáter, gyerekterapeuta. – Az anyává válással együtt kialakul az a képesség, hogy egyszerre tudnak főzni, gyerekre vigyázni, telefonon ügyet intézni. Ennek egyik oka az idő szorítása, a másik pedig, hogy zsigerileg mindenkiben megvan a képesség arra, hogy „elég jó” anya legyen. Ma Magyarországon az a leggyakoribb modell a kisgyermekes családokban, hogy az édesapák reggel elmennek pénzt keresni, az édesanyák pedig otthon maradnak, és a gyereknevelés mellett a háztartást vezetik. Ha valaki emellett a hivatását sem szeretné elveszíteni, ennek megszervezése hatalmas energiát igényel az édesanyáktól. A rendelésemen olyan páciensekkel találkozom, akik ennek megvalósításában valamilyen okból elakadtak, és úgy érzik, hogy „minden összeomlott körülöttük”. Ezeknek a nehézségeknek természetesen lehet a szülés utáni hormonális változás is oka, de tény, hogy

ahhoz, hogy az édesanyák a nap huszonnégy órájában sikeresen szervezzék a család életét, vezessék a háztartást és gondozzák csecsemőjüket, gyermekeiket, sok külső megerősítésre van szükségük.

Nemcsak a fizikai segítségre gondolok, hanem a mentális, lelki támogatásra is, megerősítő, dicsérő szavakra a férjtől, nagyszülőktől, tágabb családtól. A támogatáson kívül fontos az is, hogy a házastársak felosszák egymás között a gyerekek körüli teendőket, ez az apa–gyermek kapcsolatot is erősíti. Egy kisbaba születésével a teljes család struktúrája megváltozik. Szakmai tapasztalatom alapján azt látom, hogy az a legjobb, ha nem az óra szerint, hanem a babák saját, belső ritmusa szerint szerveződik a nap, és ehhez tud alkalmazkodni az anyuka és a többi családtag.”

Lassuló idő

Barát Katalin pszichiáter, családterapeuta azt vallja, hogy sok egyéb mellett a családi időbeosztás az emberek alaptermészetétől is függ.

„Ha valaki gyermeke születése előtt sose osztotta be szigorúan az idejét, nem valószínű, hogy szülővé válása következtében jó volna gyökeresen változtatnia az életmódján.

A legelső szempont ebben a tekintetben, hogy a friss anyuka jól, biztonságban érezze magát. Anya és gyermeke képesek kölcsönösen egymásra hangolódni, ennek köszönhetően kialakul a mindkettejük számára működő időbeosztás. Elsősorban az édesanyának kell jól éreznie magát a napi rutin tekintetében. Én harmincegy évesen szültem első gyermekemet, és emlékszem, hogy az volt az egyik legnehezebb feladat, hogy a két hónapos kisbabám mellől eljussak a fogorvoshoz. Családterapeutaként pedig hozzá kell tennem, hogy anya és gyermeke jó érzése mellett a többi családtagot is figyelembe kell venni, és olyan közös napirendet kell kialakítani, amely által mindenki érdekei érvényesülni tudnak. Ez nem egyszerű feladat, elsősorban azért, mert a korábbi évtizedekhez képest nehezebben engedjük meg az idő lelassulását”.

Pedig a kisbabás létforma természetszerűen befele fordulóbb, lassabb dinamikájú időszak.

Ehhez képest már a szülőszobából is „szelfiket” közvetítünk, és közösségi portálon követjük nyomon, hogy a másik gyermeke mennyit büfizik. A világ „kifelé fordulásban” él, és ez kihat a családi életre is, de ha mégis sikerül az elvárásoktól, rokonoktól, szakkönyvektől függetlenül megfelelő időbeosztást kialakítania egy családnak, az nemcsak a babának és az édesanyának, hanem az édesapának és a testvéreknek is kiegyensúlyozott, megelégedett hétköznapokat eredményez.