„A tojásírás szerelem volt első látásra” – Fekete Ildikó szögek és szimmetriák bűvöletében készít hímes tojásokat

A szerelembe esés

A tojásdíszítés húsvétkor világszerte sok helyen és formában megjelenik. Magyarországon az egyik legelterjedtebb tojásdíszítési eljárás a viasszal való tojásírás, de ez a technika a környező országokra is jellemző. A módszer mindenhol ugyanaz, csak a díszek jellege különbözik, tájegységektől és népcsoportoktól függően. Ildikó egy véletlen találkozásnak köszönhetően ismerkedett meg a tojásírással, amelybe bele is szeretett.

„Egészen kicsi voltam, amikor anyukámmal gyanútlanul elsétáltunk egy húsvéti vásárra, ahol a hölgyek nemcsak árulták, de díszítették is a tojásokat. Ez nekem szerelem volt első látásra! Az egyik néni elmagyarázta, mit hogyan kell csinálni, mi pedig meg is vettük hozzá a szükséges eszközöket.

„Mivel még óvodás voltam, eleinte anyukám gyakorolta a technikát, én pedig csak álltam mellette, és mondtam neki, hogy: »Anyukám, ez most nem tetszik, mert görbe lett a vonal, légy szíves, csinálj másikat!«” – meséli nevetve.

Nagyon sokáig úgy nézett ki náluk a húsvét, hogy édesapja elment, vett száz tojást, s ezeket kifújta, így ő és az édesanyja vígan festegethettek rajtuk. Az első próbálkozásokkor Ildikónak is görbe lett a vonal, a minta sem lett szimmetrikus. Körülbelül 16 éves korában sikerült szép tojást készítenie. Ezt követően egyik alkotás követte a másikat, míg egyszer csak azon kapta magát, hogy már több száz díszített tojása van otthon. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy jó lenne koncepciót adni ennek a tevékenységnek, olyat, amely a festésen is túlmutat. Így kezdett el különböző tájegységeket összegyűjteni, és helyi motívumokat feldolgozni.

A motívumok eredete

Ildikó nem sokkal később megtapasztalta, hogy sok minta évtizedeken, évszázadokon, sőt évezredeken keresztül is fenn tudott maradni. Elmondása szerint nem minden mintának és motívumnak lehet tudni a nevét vagy a jelentését, de azért akad jó néhány, amelyekről bővebb ismereteink vannak.

Azt például tudjuk, hogy a mai, magyarnak mondott tojásdíszek nagy része Erdélyből, a Gyimesekből származik. A minták nevét és a hozzájuk kapcsolódó jelentéstartalmakat is itt jegyezték fel.

Az innen származó egyik legelterjedtebb motívum a gereblyés minta, ez több országban előfordul.

A népi iparművész a tojásírás eredetéről is beszélt: „Mivel a hímes tojások húsvétra készülnek, a tojásdíszítést manapság a kereszténységhez társítják, miközben sokkal régebbi időkre vezethető vissza. Olyan díszeink, jelképeink is vannak, amelyek a kereszténység előtti időszakra utalnak. Az Ormánságban nagyon sok dobköteles minta van, ami a sámánok dobjára utal. A Gyimesekben pedig rengeteg a tenyeres, ujjas, kezes ábrázolás, és sokszor hat ujj jelenik meg a tojásokon. Ez a testi hiba a sámánok egyik különös ismertetőjele volt. A sámánok gyógyító funkciót láttak el, így ezek a minták is rontás-, baj- és betegségűzésre szolgálnak.”

Kép

Kép: Vermes Tibor

A motívumok felkutatása nem kevés munkát igényel. Ildikó az elmúlt években igyekezett minél szélesebb körben mintagyűjtést végezni, de legtöbbször a véletlen hozta elé azokat a dolgokat, amelyeknek később utána tudott nézni. „Úgy kezdtem a kutatást, hogy elmentem különböző néprajzi múzeumok raktárába, és megnéztem, mijük van. Általában jól vezetik a leltárt, mégis sok mintánál hiányzik a gyűjtés helye. Ezek felkutatása komoly munka, ugyanakkor jó emlékezőtehetségre is szükség van hozzá, hogy az ember mondjuk két év múlva felismerje, hogy azt az adott motívumot már látta valahol, és hozzá tudja illeszteni a kirakós hiányzó darabjait. Engem az új információk mindig lázba hoznak, azoknak mindig utána kell járnom” – magyarázza.

Összefüggés a matematikával

Ildikó szakterülete a matematika, ezt végezte az egyetemen is, a tojásírással hobbiból foglalkozik.

Szerinte matematikai szempontból is érdekes ennek a két területnek az összekapcsolódása, hiszen tojásíráskor szögeket feleznek és tükröznek, különböző szimmetriákat, sokszögeket készítenek.

Így, hogy van egy kis matematikai rálátása, Ildikó úgy érzi, könnyebben át tudja adni az ismereteket egy olyan személynek, aki még sosem írt tojást. Jól el tudja magyarázni neki a kezdeti lépéseket, hogyan húzza a vonalakat, hogyan legyen szimmetrikus a minta, vagy hogyan készítsen el egy különlegesebb felosztást.

Arról, hogy a tojásíráshoz szükség van-e rajztudásra, a művész a következőképp vélekedik: „A tojások mintája nagyon sokszor nem igényli azt, hogy az ember kifejezetten jó rajztudással rendelkezzen. Vannak olyan tájegységek, ahol nem árt, ha az ember kicsit gyakorlottabb ebben, de például egy gyimesi minta elkészítése viszonylag egyszerű. Inkább térlátás vagy általános iskolás matematikai ismeret szükségeltetik, hogy a felosztásokat jól el tudjuk készíteni. Ha ez megvan, onnantól minden nagyon egyszerű.”

Hazai és külföldi sikerek

Ildikó a szüleit és a párját is megfertőzte a nem mindennapi szenvedélyével.

Édesanyja főzés közben segít be neki a tojásfestésbe, édesapja pedig már menedzserré avanzsált, mióta kiállításokra is járnak az alkotásokkal.

Apukája tervezte meg a tojásosvitrineket, és ő találta ki bennük a világítást. Ildikó párja az utazások során veszi át a festő szerepét, de olyan is van, hogy együtt kutatnak a múzeumban, ahol Ildikó kiválasztja a mintákat az archívumokból, a párja pedig fotózza ezeket.

Húsvét előtt nagy a pörgés Ildikónál: általában külföldi rendezvényekre jár – idén Franciaországban és az Egyesült Államokban tart előadásokat. Ebből a szempontból nagyon szerencsésnek tartja magát, mert olyan helyekre is el tud jutni, ahova amúgy nem biztos, hogy lenne lehetősége elutazni. A külföldi magyaroknak viszont nem csak húsvétkor tart workshopokat, ők az év bármely szakában szívesen festenek tojást.

Jó pár éve vannak önálló kiállításai is az ország több pontján. Szerencsére van annyi vitrinje és alkotása, hogy két tárlat is tud futni párhuzamosan. De külföldön is bemutatták már Ildikó munkáit: New Yorkban például nyolc hónapon keresztül tekinthették meg az érdeklődők a művész kiállítását. Amire kifejezetten büszke, az a Népművészet Ifjú Mestere címe, de a Junior Prima-díjnak is nagyon örül. Úgy érzi, amennyi elismerést ennyi idősen meg lehetett szerezni, azt ő mind megkapta.

Könyv és újabb célok

2019-ben jelent meg első könyve Viasszal írt üzenet címmel, amely a magyar, illetve a magyar nyelvterület hímes tojásaival foglalkozik. Ebben 15 tájegység kincsei és kapcsolódó szokásai találhatók – ezek között olyanok, amelyeket Ildikó kutatott fel először.

A könyv angol nyelven is megjelent, így a külföldi vásárlók is megismerkedhetnek a Kárpát-medence tojásdíszítésével. A tapasztalatok és a visszajelzések azt mutatják, hogy az amerikaiak, a kanadaiak és az új-zélandiak is szívesen készítenek magyar tojásokat, mivel számukra ez kuriózum.

A jövőbeli célok kapcsán Ildikó hangsúlyozta, hogy szeretne minél több tájegységet megismerni, és azokat megismertetni másokkal is. „Magyarországon nagyon kevés olyan írott anyag van, amely a hímes tojások készítésével foglalkozik, de azt tapasztaltam, hogy ez a környező országokban sincs másképp. Egyedül az ukránok példaértékűek ebben, számtalan könyv származik tőlük. Most a V4 országainak tojásait kezdtem el felkutatni, elkészíteni, ezeket az anyagokat szeretném bővíteni, emellett szeretnék további tanfolyamokat, előadásokat tartani itthon és külföldön” – mondja csillogó szemekkel a fiatal művész.