Ti amo Sicilia

„Szicília nélkül nem lehet igazi képünk Itáliáról: itt van a kulcsa mindennek” – Goethe elhíresült mondatának igazságtartalma persze vitatható, ám hogy a sziget kulcs mindenki szívéhez, nem vitás. Nemcsak a mélykék tenger, füstölgő vulkánok, kacskaringós utak, cikázó autók, erkélyen száradó ruhák, jó borok, ellenállhatatlan ételek, azaz a „dolce vita” sztereotípiájának felel meg, sokkal több ennél: él – a ráaggatott közhelyekkel együtt.

Még mielőtt azt hinnénk, Szicília elérhetetlen, gyorsan le kell szögezni: a Budapestről induló fapados járatokkal már 30 ezer Ft alatt lehet (oda-vissza) jegyet foglalni Catania Fontanarossába, és alig két óra alatt már landolhatunk is. Akkor se szomorkodjunk, ha nincs időnk/pénzünk huzamosabb időt tölteni a szigeten: a „feeling” egy perc alatt magával ragad, és látnivaló bőven akad akkor is, ha csak Catania és környékén maradunk.

Ha utazásunk során nem akarjuk folyamatosan „kézzel-lábbal” magyarázni legegyszerűbb kérésünket is, feltétlenül tanuljuk meg az alapvető kifejezéseket olaszul, mert a helyiek többsége nem beszél angolul, bár ezt kedvességgel és segítőkészséggel kompenzálják.

„Fekete város” az Etna lábánál

Palermo után Szicília második legnagyobb városa Catania, hétszer temette el az Etna, ezért a házak nagy része, néhol az utak is, lávakőből, bazaltból épültek. A város szimbólumát, a piazza közepén álló, Etnától védelmező elefántot, a Liotrut is lávakőből faragták. Ezen a téren található a város védőszentjének szentelt katedrális, a Sant'Agata Basilica, melynek kupoláját a Porta Garibaldin át is láthatjuk. A templom méreteivel kitűnik, viszont Cataniában minden második utcában betérhetünk egybe, még akkor is, ha ott éppen esküvő zajlik. Persze csak fedett vállal, és térd alá érő szoknyában mehetünk be, de a helyieknek nem okoz gondot mise közepén kiszaladni egy telefont elintézni. A város gyalog is könnyen bejárható, nem lehet betelni az épületek szépségével, bár sok helyen potyog a vakolat, és az utcán szemünkbe fújja a szemetet a szél. Megnézhetjük a 13. századi Castello Ursinot, amely ma a Városi Múzeumnak ad helyet, a botanikus kertet, a római amfiteátrumot, a Teatro Bellinit, vagy esetleg Dél-Olaszország legnagyobb halpiacát (szagokra felkészülni!). Nézelődés közben pedig biztosan megismerjük Szicília emberi oldalát is, minket például egy bácsi szólított meg a legnagyobb természetességgel, kedvesen érdeklődött, honnan érkeztünk, pár mondat után naspolyával kínált, aztán ment is tovább, miközben jó időtöltést kívánt.

A turistaparadicsom

Gyönyörű épületek, szép panoráma a tengerre, hangulatos utcácskák kávézókkal, éttermekkel, drága butikokkal, szuvenír-boltokkal, melyeken csak úgy hömpölyög a tömeg. A San Nicoló Dóm előtt igényes utcazenét játszanak, szikrázó napsütés, egy finom kávé vagy fagylalt, és már túl sok is a jóból. Menedéket a görög színház évezredes nyugalma és az angol Florence Trevelyan által a kilencszázas évek elején kialakított nyilvános kert kínál, vagy egy kis séta a szomszédos városkába, Castelmolaba. A körülbelül egy órás gyalogút végig felfelé vezet, de az emelkedőn haladva egyre szebb látvány tárul elénk, miközben a mediterrán flórával, és faunával (ennek részei a gyíkok és siklók is) barátkozhatunk. Ha lefelé már nem vállalkozunk erre a túrára, és kissé megfáradtan az autóúton ereszkedünk lefelé, nagy valószínűséggel fognak megállni mellettünk, felkínálva, hogy levisznek Taorminába. Ottjártunkkor mellettünk egy hatvan körüli néni[ZF1]  állt meg, akinek a kocsijából ráadásul félúton kifogyott a benzin, amin ő inkább csak meghökkent, és a motort leállítva bravúrosan kanyargott tovább lefelé, miközben mi csak szájtátva néztük a tájat, és irigykedtünk a rutinjára.

Az élő város

Messinát 1908 decemberében csaknem teljesen elpusztította egy földrengés, majd az azt követő cunami, de a következő évben egy modern és logikus terv alapján jórészt újjáépítették, a városkép a mai napig nagyjából ennek felel meg. Itt is, mint a többi városban: a robogók és autók uralják az utakat. (Nem csoda, hogy rengeteg az autószerelő műhely.) A legtöbb jármű ugyan „nyomott”, de nagyobb balesetek csak ritkán történnek, és a lámpák ellenére kaotikusnak tűnő közlekedés mégis működik, és ugyanúgy hozzátartozik a szicíliai életérzéshez, mint hogy az utcán utánunk kiabálják, hogy „ciao bella!”.

Ugyan Messinában is akad turistalátványosság (a Dóm mellett lévő Harangtorony, a Torre Faro, szép templomok, múzeumok), mégsem emiatt éri meg idelátogatni: ez egy igazi nyüzsgő város, ahol jól érezhetjük magunkat. Ha már unjuk az itteni strandot, a rendszeres hajójáratokkal hamar eljuthatunk a közeli Lipari-szigetekre, a Strombolira, vagy a szemközti félsziget városaiba pl. Reggio Calabriába, melynek kiépített tengerpartján napokat el lehetne tölteni, sétálóutcái márkás üzleteiben pedig vagyonokat elkölteni.

Mi szem szájnak ingere

Tipikus szicíliai reggeli a cappuccino és cornetto, illetve a meleg briós és a granita, melyből epres, kávés, csokis, citromos is kapható, de a mandulás a legautentikusabb. Az arancino Szicília egyik legnépszerűbb, a rizses alapú tésztába különféle töltelékekkel készített süveg alakú étele. Készíthetik raguval, mozzarellával, de van, ahol pisztáciával ízesítik a rizses alapot. Előfeltevésünk és eddigi tapasztalataink szerint Olaszország fagyiban verhetetlen, ami itt újabb megerősítést nyer. Ráadásul Szicíliában briósban is kérhetjük, mintha szendvicset ennénk. Az édességek királynője egyértelműen a cannolo, mely keményebb állagú képviselőfánk-tésztaszerűségbe töltött édes, ricottás töltelék, csokidarabokkal megszórva. Ugyan minden pasticceriában (cukrászda) kapható, mégis érdemes ellátogatnunk a messinai Dóm háta mögött meghúzódó szocreál hangulatú kis boltba, ahol egy idős cukrászmester készíti és kínálja az édességeket. A látszat ellenére elég borsosak az árak, ám itt találtuk belőle a legjobbat.