„Te nem lehetsz fáradt, egész nap csak ülsz a számítógép előtt” – Szellemi kontra fizikai munka

Tény, hogy a kétkezi munkát végzők fizikailag jobban leterheltek, nekik sokkal több energiára, erőre és nagyobb állóképességre van szükségük ahhoz, hogy el tudják végezni feladataikat a munkahelyükön. Ez mindenképp dicséretes és elismerésre méltó, mert nem mindenki tudná ezt csinálni. Viszont nem gondolom, hogy ez elegendő indok arra, hogy lebecsüljék azokat, akik irodában dolgoznak, mondván, hogy ők egész nap egyebet sem csinálnak, csak pötyögnek a számítógépen. Mintha emögött semmilyen érdemi tevékenység nem rejlene.

Mintha ennek a munkának nem lenne értéke. Mintha ezt bárki meg tudná csinálni. 

Nyilván, léteznek olyan pozíciók és irodai állások, amelyeknek megkérdőjelezhető a szükségszerűsége. Abban is lehet valami igazság, hogy manapság sokan kényelemből nem hajlandóak fizikai munkát végezni. Az irodában van légkondi, kényelmes a szék, modern a tárgyaló, jól felszerelt a konyha, egyszóval minden adott a munkavállaló megfelelő komfortérzetéhez. Másrészt viszont érthető azoknak a helyzete is, akik a verejtékes egyetemi évek után azt mondják, nem azért tanultak annyit, hogy diploma után ne szellemi munkát végezzenek. Ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy a tanult szakmájukban helyezkedjenek el.

Mégis azt tapasztalom a közvetlen környezetemben, hogy a fizikai dolgozók egy része (és itt most nem az extrém beosztással rendelkezőkre gondolok, hanem a normál, nappali munkarendes, 8 órás munkát végzőkre) lekicsinylően beszél az irodai munkások mindennapi feladatairól, kihívásairól.

Mi több, néhányan otthon a kemény fizikai tevékenységre hivatkozva bújnak ki a háztartási munka, de sokszor még a szabadidős programok alól is.

Még mielőtt jönnének az olyan típusú hozzászólások, hogy „ha azt csinálnád, amit én, akkor nem ezt mondanád”, hangsúlyoznám, hogy pihenni természetesen szabad, kell is, de azt gondolni, hogy a fizikai munka felmentést ad az egyéb tevékenységek alól, szerintem nem a legjobb. Hosszú távon pedig nem egészséges sem magunkra, sem egy párkapcsolatra, sem a családra nézve.

Kép

Kép: Freepik

Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, mert a barátom egy hosszú nap után sem rest főzni, takarítani vagy kijönni velem a városba. Azonfelül van olyan elvetemült, hogy egy kemény nap után is elmegy edzeni, pedig a munkája felér jó néhány konditermi edzéssel. Sokszor csodálom az elszántságát, mert egy irodában eltöltött nap után nekem sokkal könnyebb rávennem magam a mozgásra. Fejben viszont lehetek ugyanolyan leterhelt, mint ő fizikailag, ezért nem szeretem az olyan elszólásait, mint hogy „te nem lehetsz fáradt, hiszen egész nap a gép előtt ülsz”. Ez a lebecsülő attitűd ugyanakkor fordított helyzetben is megjelenhet.

Vannak olyan irodai dolgozók, akik rangon alulinak és mocskosnak tartják a fizikai munkát, ezért nem is „vetemednének” arra, hogy ezzel keressék a mindennapi kenyérre valót.

Ráadásul nem is tartják sokra azon személyek értelmi szintjét, akik egy raktárban, műhelyben vagy építkezésen dolgoznak. Pedig attól, hogy valaki kétkezi munkát végez, még lehet tanult, olvasott és tájékozott, ahogy egy szellemi munkát végző is rendelkezhet jó fizikummal és állóképességgel. A sztereotípiák helyett jó lenne észrevenni, hogy mind a szellemi, mind a fizikai munkának megvan a maga haszna és értéke, de a nehézsége is. Merthogy mindkét esetben el lehet fáradni – csak másképp. Mivel a két tevékenység ég és föld, nem szabadna összehasonlítgatni ezeket. Helyette jó lenne megbecsülni és elismerni egymás munkáját. Azt mondani a párunknak, hogy értékelem, amit csinálsz, mert én nem tudnám vagy nem bírnám nap mint nap ugyanezt megtenni. Emlékeztetni magunkat és egymást arra, hogy más típusú munkát végzünk, és ez nagyban meghatározza a testi és lelki hogylétünket. Ehhez viszont próbálunk rugalmasan viszonyulni, nem törünk pálcát a másik felett. És ha az egyik fél fáradt, nem mondjuk azt neki, hogy te nem lehetsz az, hanem inkább megkérdezzük tőle, hogy mi az, ami ennyire leszívta és kifárasztotta. 

Tény, hogy azok a párok, akik eltérő típusú munkát végeznek, mint ahogy mi is, ritkán unatkoznak. Mert amíg hazaérve egyikük alig várja, hogy leüljön, a másikuk többet mozogna.

Amíg egyiküknek az a kikapcsolódás, ha leülhet a monitor vagy a tévé elé, a másikuknak az, ha semmi ilyesmit nem néz. De a legszórakoztatóbb talán mégis az, hogy este jó kis fogadásokat tudnak kötni arra, hogy ki alszik be hamarabb a kanapén.