„Életet akarok visszahozni erre a halott helyre” – Takashi Nagai katolikus orvos, a nagaszaki atomtámadás túlélője

Apja és nagyapja is orvosok voltak 

Édesanyja egy régi szamurájcsalád leszármazottja volt, édesapja nyugati orvoslást tanult, míg apai nagyapja, a hagyományos gyógynövényes gyógyászatot művelte. Ebbe a családba érkezett 1908 februárjában Takashi Nagai. 

Gyerekként a konfuciánus gondolkodás és a sintó vallás szellemében nevelkedett. Utóbbi Japán ősi vallása, a szó jelentése: az istenek útja, helyesebben „a szellemek útja”, ugyanis a sintoista szemléletben az istenek helyét az inkább a szellemekhez hasonló kamik töltik be. 

A vallás érdekessége, hogy leírt tanoktól mentes, filozófiai és erkölcsi rendszer nélküli kultusz, nem tartalmaz semmilyen erkölcsi parancsolatot. 

Amikor Takashi Nagai elkezdte középiskolai tanulmányait, egyre inkább érdekelte a körülötte terjedő ateizmus, ugyanakkor kíváncsi lett a kereszténységre is. Japánban akkoriban virágkorát élte az anyagelvű materialista tudományszemlélet, ami azt vallotta, hogy csak a puszta anyag van, nincs lélek.

Édesapja vidéki orvosként elvárta, hogy fia kövesse őt ezen a pályán, de mivel az orvosi kutatás is vonzotta, nem a tokiói elit egyetemeket választotta, hanem a nyugatiasabb szellemiségű Nagaszaki Orvosi Főiskolára jelentkezett. Költői ambíciói is voltak, a tanulás mellett egy költői csoporthoz is csatlakozott, valamint az egyetemi kosárlabdacsapatban is játszott.

„Anyám szemei azt mondták nekem, hogy az emberi szellem a halál után is él”

Huszonkét éves egyetemi hallgató volt, amikor tragédia érte a családot: édesanyja agyvérzésben életét vesztette, a fia még időben hazaért, hogy mellette lehessen. Váratlan halála gyökeres változást hozott a fiatal orvostanonc gondolkodásában. 

„Teljesen biztos voltam benne, hogy nem létezik olyan, hogy lélek. De anyám szemei azt mondták nekem, hogy az emberi szellem a halál után is él. Nem tehettem mást, hinnem kellett ebben” – így vallott erről később. Olvasni kezdte a francia Blaise Pascal katolikus filozófus Gondolatok (Pensées) című művet, amely későbbi megtérésére is hatással volt. 

Leendő orvosként szembe kellett néznie a „hit vagy tudomány”, illetve a „hit és tudomány” dilemmájával.

„Kétségtelen volt, hogy az az igazság, amit Pascal mond; de nem voltam képes megragadni, cáfolhatatlan valóságként felfogni ezt az igazságot. A lélek, az örökkévalóság, az Isten…Nagy elődünk, Pascal, a fizikus komolyan hitt bennük! Ez a páratlan tudós igazi hívő volt. Milyen lehet az a katolikus vallás, amelyet Pascal, a tudós el tudott fogadni anélkül, hogy ellentmondásba került volna a tudománnyal? Érdeklődésem így magától értetődően fordult a katolicizmus felé” – írta.

„Úgy éreztem, valaki közel van hozzám, akit még nem ismerek”

Tanulmányai alatt a katolikus Moriyama családnál bérelt szobát, akik hét generáción át a nagaszaki „rejtőzködő keresztények” vezetői voltak. 

Kik voltak a rejtőzködő keresztények? 
A 16. század közepén spanyol és más, főként nyugati jezsuita misszionáriusok érkeztek Japánba. A kereszténység gyorsan terjedt, de a politikai vezetés nem nézte azt jó szemmel, ami keresztényüldözésbe torkollott: kivégzésekkel, keresztre feszítésekkel. Miki Szent Pál és társai voltak az első japán vértanúk. Az áldozatok számát egyes becslések százezerre teszik. A japán keresztények egy része saját, rejtjeles nyelvezettel, a külvilág elől eltitkolva évszázadokon át megőrizte a hitét. Ők a japán „rejtőzködő keresztények”, akik főként Nagaszaki környékén éltek. A II. világháború után hivatalosan is visszaállították a vallásszabadságot, azonban a 21. században sok japán még mindig nyugati importcikként tekint a kereszténységre. Napjainkban demográfiai adatok szerint a 126 milliós országban nagyjából 416 ezer katolikus ember él – ez az összes hívő mindössze 0,34 százaléka. 

A családfő egy alkalommal meghívta őt a karácsonyi éjféli misére. A Szeplőtelen Fogantatás-székesegyházban Takashit mélyen megérintette az imádkozó emberek látványa, éneke, hite és a prédikáció. „Úgy éreztem, valaki közel van hozzám, akit még nem ismerek” – emlékezett vissza később. Másnap éjjel Sadakichi lánya, Midori heveny vakbélgyulladást kapott. Nagai gyorsan felállította a diagnózist, értesítette a sebészt, majd a hóban a hátán vitte be Midorit a kórházba. A műtét sikeres volt. A két fiatal idővel egymásba szeretett.

Hogyan fordult a radiológia és a katolicizmus felé?

Takashinak az egyetemi diplomaátadó ünnepségen beszédet kellett volna mondania, ám néhány nappal korábban egy búcsúesti mulatozás után eső áztatta ruhában tért haza. Agyhártyagyulladást kapott, aminek következtében részlegesen megsüketült. A betegségből felgyógyult, de a fél fülére továbbra sem hallott. 

Így orvosként nem tudta megfelelően ellátni a munkáját, például nem tudott sztetoszkópot használni, ezért a radiológia és a radiológiai kutatás felé fordult. 

Egy évet szolgált a mandzsúriai háborúban mint katonaorvos. Mind a japán, mind a kínai oldal sebesültjeit kezelte, embertelen körülmények között. Eközben otthon Midori a biztonságáért és megtéréséért imádkozott, csomagot is küldött a doktornak, saját kötésű pulóvert, kesztyűt és egy katekizmust. Távolléte alatt a Moriyama család feje meghalt.  

Hazatérve megkeresett egy idős plébánost, és kérte, keresztelje meg: huszonhat évesen, 1934. június 12-én megkeresztelkedett a katolikus hitben, és a Pál keresztnevet választotta. Két hónappal később feleségül vette Moriyama Midorit. De előtte figyelmeztette menyasszonyát: „ne feledd, a radiológusok fiatalon halnak meg.” A házaspárnak négy gyermeke született, de csak ketten, egy fiú és egy lány érték meg a felnőttkort, ám a négyfős családnak sem adatott hosszú, boldog élet. 

Súlyos betegen is mentette a robbanás sérültjeit

A röntgenberendezés, amelyet Nagai használt, veszélyesen magas sugárzást bocsátott ki, ami leukémiát okozott nála. 1945 júniusában tudta meg a hírt; amikor közölte Midorival, hogy három évet jósoltak neki, együtt térdeltek le imádkozni. A II. világháború azonban megpecsételte sorsukat. 

Az orvosnak állítólag látomása volt Nagaszaki pusztulásáról. Kutatásai révén már ismerte a nukleáris energia hatásait, Hirosima után meg volt győződve arról, hogy Nagaszaki lesz a következő célpont, ezért gyermekeit anyósával vidékre küldte. Ő maga lelkiismereti okokból nem hagyta el a kórházat, Midori pedig nem akarta elhagyni férjét. 

Hirosima után Nagaszaki
Az amerikai légierő 1945. augusztus 9-én 11 óra 02 perckor a második, „Fat Man” nevű atombombát Hirosima után Nagaszakira dobta le. A kórháztól, ahol a japán orvos dolgozott, mindössze 700 méterre csapódott be. A betegek és a személyzet 80 százaléka meghalt, Nagai pedig súlyos fejsérülést szenvedett: a jobb halántékán átszakadt az artériája. Ennek ellenére csatlakozott a túlélő orvosokhoz, és részt vett a sérültek ellátásában. Nagaszakiban a támadás következtében körülbelül 40 ezren azonnal meghaltak, év végére pedig az áldozatok száma nagyjából megduplázódott.

A kórház használhatatlanná vált, de a sebesültek továbbra is özönlöttek. A közeli mezőn rögtönzött klinikát állítottak fel: hogy az embereket oda irányítsa, az orvos egy bambuszrúdra erősített, rögtönzött japán zászlót emelt a magasba – egy fehér lepedőt, aminek közepén a saját véréből formált vörös kör volt.

Nagaszaki harangjai 

Amikor hazarohant, hogy megnézze feleségét, csak a házuk romjait és Midori holttestét találta meg, mellette pedig egy rózsafüzért. Gyermekeik túlélték a háborút. A robbanás a székesegyház 12 ezer hívéből körülbelül 8500-zal végzett. Emlékmiséjükön a doktor mondott beszédet, illetve néhány társával megkereste a még épen maradt katedrális harangját, és karácsonyra újra megszólaltatta, hogy bátorságot és reményt adjon az embereknek.

Megírta Nagaszaki harangjai című művét, amely a bombatámadás túlélésének történetét meséli. Máig ez a legismertebb írása, a könyv bevételéből cseresznyefák sorát ültette. Emellett gyerekkönyvtárat is alapított. 

„Életet akarok visszahozni erre a halott helyre. Virágzó dombbá akarom tenni, amely tele van mosolygó és éneklő gyermekekkel” – mondta.

„A túlélés vagy a pusztulás kulcsa” – az atomenergia

A robbanásból származó sugárzás súlyosbította Nagai daganatos betegségét, de ő továbbra is szolgálta azokat, akiket a detonáció érintett. Imáiban Maximilian Kolbe, az auschwitzi koncentrációs táborban meggyilkolt vértanú közbenjárását kérte, akivel évekkel korábban találkozott Japánban. 

Utolsó éveiben daganatos betegsége ágyhoz kötötte. Először egy kunyhót épített háza romjaiból, majd a „Nyokodónak” nevezett kis házban lakott élete végéig. Folytatta a röntgensugárzás tanulmányozását, könyveket írt, rajzokat készített, és ecsettel több ezer kártyára írta az „Örök béke” feliratot, majd szétküldte azokat Japán-szerte és a világ minden tájára. Naponta százak keresték, meglátogatta őt a japán császár is.

Noha ellenezte a nukleáris fegyverek használatát, azt remélte, hogy az atomenergiát békés célokra lehet majd felhasználni. „Isten az univerzumban elrejtett egy drága kardot… Az emberiség az atomenergia felfedezésével most kezében tartja jövőjének kulcsát. A túlélés vagy a pusztulás kulcsát. Hiszem, hogy e kulcs helyes használatának egyetlen útja az igaz vallás” – írta a Nagaszaki harangjaiban. A könyvből 1950-ben film is készült. Tíz évvel ezelőtt az embermentő orvos és családja életéről All That Remains címmel megjelent az első angol nyelvű játékfilm. 

Japán első modern kori szentje?

Halála előtt két évvel Nagaszaki város díszpolgárává választották, 1951. május 1-jén, 43 éves korában hunyt el. Temetésén mintegy 20 ezer ember vett részt; Nagaszaki városa egyperces néma csenddel tisztelgett előtte. Egykori kunyhója múzeummá alakult, amelyben Midori rózsafüzérét is kiállították. A doktor neve szerepel a hamburgi „röntgensugárzás mártírjai” emlékművön. Az alkotás a radiológia úttörőinek állít emléket, akik még nem ismerték a sugárzás veszélyeit, ezért többségében rákban hunytak el.  

Dr. Paul Takashi Nagait 2021-ben Isten Szolgájává nyilvánították, ami a szentté avatás első lépése. 

Ő lehetne Japán első modern kori szentje – a világ egyik legnagyobb országából, ahol az egyik legalacsonyabb a katolikusok aránya.